PETUR BÁN (belép, vadon körülnéz, Simon mellett egy székre veti magát).
Igy? - Ördög és pokol! Bizony majom
Mind egyről egyig. - Oh te szép nevű
Magyar - Magyar? - Hej, félre oktalan
Aggodalom! mit használ itten a fog-
Csikorgatás?
(Főbe üti magát.)
Bolondos agyvelő!
(Dömmög*.)
Szabad kivánna lenni mindenik,
És torkukon kegyes nagyasszonyuk*
Sült-főttje oly mohón rohan le, hogy
Majd szinte megfulladnak. Lévnyalóvá*
Lettél dicső Árpád gyümölcse* te?
SIMON
Bán, hát mi lelt?
MIKHÁL
Petur, nem vagy magad,
Nyelvedre vigyázz.
PETUR
Úgy? igaz - helyes - -
Mikhál, Simon, miért spanyol hazátok-,
Bojóthotokban nem maradtatok?
MIKHÁL
Csitt, csitt, ez itt (szívére mutat) sebet ver.
Ó fiam*!
SIMON
Ember, belőled a rossz lélek ordít!
Ott élni nem lehet nekünk. Spanyol-
Ország halálos ágyában nyögött
Ránk nézve, hogy kiléptünk abból egykor.
Azóta megholt*.
MIKHÁL
Meg bizony. De csak
Békével -
PETUR
Átkozott jámbor te! ki
Békével? Én talán! Ég és pokol!
A békés egy bolond; s az is bolond, ki
Békételen: de én békételen
Mégsem leszek, míg nem bolondulok meg.
Oh, célra! célra! így különben egy
Bárányi békesség - mi több, maga
Epét okádna itt a békességes
Tűrés, kiáltva: ördög és pokol!
MIKHÁL
De, ember! Ej, eredj, eredj haza,
Aludd magad ki - menj, menj!
PETUR
Én?
MIKHÁL
No, leg-
Alább beszélj hát egy kicsinyt alantabb
Hangon*: az emberek néznek -
PETUR (felugrik, de majd leül).
Ki? Hol? -
No, jó! - nem is beszélek - még csak egy
Szócskát se. Mindenik kimondatott szó
Hazud, s az emberekben nyargaló
Tüdő* csak a hazugság ördögének
Lakása. Így ni (az asztalra könyököl) hallgatok.
MIKHÁL
S kiálts
Jó éjtszakát.
PETUR
Jó éjtszakát? igen -
Majd amidőn egy nemzetség kipusztul*;
Vagy csontjaimmal a meráni gyermekek
Fognak tekézni, - akkor - - Most, fogok
Hallgatni - még ma néma lenni, mint egy
Carthusianus*. (Ismét dömmög.) Ó mikép tekéntett
Le ránk! csak a merániakra néz.
Bámulja a harisnyát* - a magyar
Csak hátul áll s sóhajt az ily hazánk
Nagyasszonyán. Haj! Istenemre leg-
Alább csak egy vidám tekéntetet
Mutatna hát, ha színből* is: nem esne
Olyan nagyon szívére a magyarnak! -
Ő is meráni! - -
SIMON
Hát honnét akarsz
Már most barátokat? midőn sem a
Meráni, sem pedig magyar - -
PETUR
Ki mondta
Azt? Én s meráni?! Hát mikor nevezte
Testvérnek a tűz a vizet? - csupán
Csak bennetek van még egyetlenegy
Bizodalmam! A ti húgotok -
MIKHÁL, SIMON
Melinda?
PETUR
Felesége a nagyúrnak: ő, vele
Kedvére játszhat; ti pedig húgotokkal.
MIKHÁL
Szegény teremtés vagy, ha célodat
Csak asszony által gondolod kivinni! -
Hát nemzeted? - -
PETUR
Ne ingerelj fel! - Oh
A nemzet! - ahány fő, szintannyi ész.
Kényes becsűlete, mint a köntöse -
Sértsd meg csak, öszvetörni kész; de adj
Neki hirtelen egy jó szót s világot
Teremtve öszverontja ellenségidet.
Nézzétek - itt is - ott is - úgy kiválnak
A többi lévnyalók közül, miképpen
Egy medve több vakondokok közűl.
Nem méreg az, mely őket oly komorrá
Teszi, - bánat az, hogy bort adnak nekik,
De ami egy fillérbe se kerülne -
Jó szót, figyelmet, nem találnak itt.
dömmög: dörmög, morog
nagyasszonyunk: a királyné
lévnyaló: a léhűtő és a talpnyaló kifejezések vegyülése; az udvari lakoma hangulatába épp ebben a vegyült formában illik bele
Árpád gyümölcse: a honfoglaló vezér leszármazottja
fiam: arra a fiára gondol, akit a mórok még Spanyolországban megöltek (ezt a történetet a negyedik szakaszban el is mondja a királynénak)
azóta megholt: elfoglalták a mórok
alantabb / hangon: csendesebben
nyargaló / tüdő: zihálás, ami nemcsak fizikai megerőltetéstől, hanem sok beszédtől is származhat
egy nemzetség kipusztul: korábban általában a magyar nemzetre vonatkoztatták az értelmezők, de valószínűbb, hogy Petur itt Gertrudis és a merániak kiirtására gondol - erre mutat az is, hogy a királyné halálakor ezt kiáltja a 4. szakaszban: "Az egész nemet kiirtsátok!"
carthusiánus: karthusiánus vagy karthauzi, némasági fogadalmat tett szerzetes
harisnya: a német lovagokra jellemző viselet
színből: színlelésből