OTTÓ (lihegve fut be).
Jó, hogy talállak - oh, de mért hogy itten
Talállak, itten, Bíberach?
BIBERACH (felemelkedik).
Igen.
Oly sárga a herceg, hogy jött ide?
OTTÓ
Tudom-é, hogy? - és te Bíberach is itt?
BIBERACH
Igen. Te reszketsz, jó uram! mi baj?
OTTÓ
Segíts, segíts!
BIBERACH
Hogyhogy?
OTTÓ
Néném kerestet.
BIBERACH
Az semmi sem.
OTTÓ
De hátha mégis -
BIBERACH
Úgy
Hát menj el. -
OTTÓ
Ő kerestet; érted ezt?
BIBERACH
Értem.
OTTÓ
Melinda ott van. Bánk is itthon.
BIBERACH
Láttam.
OTTÓ
Melinda - reszketek.
BIBERACH
Soha
Bizony -
OTTÓ
Nem a nagyúrtól - nem az egész
Országtól; én csak rettentő királyi
Nénémtől irtózok; mert hogy gyanút
Ne tenne Myska bán által kerestet.
Elmenjek-é? hová menjek?
BIBERACH
Csak amely
Hely legközelb van hozzá*: ott nem is
Keresnek. - Édes hercegem, de hát
Mért félsz; talán vétettél ellene?
OTTÓ
Te kérded azt, tanácsadó? te?
BIBERACH
És
Volt annyi lelked azt követni, herceg?
OTTÓ
Csúfolsz, csavargó?
BIBERACH (szepegve).
Megesett a dolog?
OTTÓ (elfogódva szegezi a földre szemeit).
BIBERACH
Hallgatsz? - no - élj szerencsésen.
OTTÓ
Hová?
BIBERACH
Elég nagy a világ.
OTTÓ
Engemet akarsz
Elhagyni? - rémítőn fogok fizetni
Gazemberes tanácsodért.
BIBERACH
No még
E volna szép! - Én szabad ember vagyok.
OTTÓ
Reszkess!
BIBERACH
Miért nem? Gondolod, hogy a
Felháborított tengert meg fogod
Állítni, hogyha egyszer egy habocskát
(magát érti)
Vessződdel el tudsz széjjel ütni?... mit? -
No, nézd ezen kevés hajat.
(Maga hajából igen keveset morzsol ujjai közé.)
Nem is
Méltó azon kis fáradságra, mellyel
Ki lehetne rántani - ha most ennyivel meg
Tudnám szerencséd váltni, hidd el azt
Nem tartanám méltónak e csekély erőre.
(A legnagyobb hidegséggel.)
Még gyermekekhez nem bocsájtkozék le,
Mióta csak megszűntem hinni azt,
Hogy a tanítómnak vesszőitől
Reszketne minden ember. Jobban ismérsz
Jó hercegem, mintsem hogy azt reméld,
Egy Bíberachot egy mesés manó is
El fogja tán mindjárt rémíteni.
Első bejöttöm a világra* megölt
Már egy anyát, s bús tékozló atyám
Gyűlölni kezdett, - én is rajta kezdtem
Gyűlölni minden embert. Néha jól
Megöklözém. Egyszer végre feladott.
Bűnöm bocsánatjáért, ölni, a
Szentföldre* kellett volna mennem; és
Az atyám megitta volna addig otthon
Minden vagyonkámat. Nem mentem. Akkor
Bedugtak egy klastromba*, hogy pedig
Még életemben szentté lenni kedvem
Nem volt, kiszöktem a falak közűl.
Minden vagyon nélkül, köszönhetem,
Hogy ott tanultam; s így az emberi
Vakságból éltem; - elég az ostoba! -
Ritter, paraszt, szegény, úr, hercegek
Lettek barátjaimmá, és csak egyszer*
Forrt szinte a torkomra. Nem kivánom
Hogy többet úgy legyen. (Menni akar.)
OTTÓ (eláll szeme, szája).
De oly hideg
Vérrel?
BIBERACH
Miért nem? Én beüthetem hűs
Vérrel Lucim* nyakába kardomat,
Hát tégedet miért ne tudjalak
Hűs vérrel itten hagyni? - Hogyha úgy áll
Előttem egy valaki, mint férfiú,
Biz' úgy ijedni meg tudok magam
Is - most nem.
OTTÓ
A nyugalmamat tekintsd,
És adj tanácsot e zavarba, kérlek.
BIBERACH
Hahogy te is szavadnak embere
Lettél s beteljesítted volna szép
Igéretid - legengedelmesebb
Lett volna Bíberach. A sok jutalmat
Özönnel ígérted, mely egykor a
Vénségemen segítsen: - és nem úgy lett.
Tudván, hogy a hasonló emberek
Kények szerént várják meg a tanácsot,
Kétféleképpen adtam mégis azt,
És rajtad állt abban választani.
Most hát sziszegj azon gödörben, a-
Melyet magad véstél magadnak. Azt
Csak meg fogod nekem bocsátani,
Hogy érted én is abba esni nem
Kivánkozok?
OTTÓ
S valóban oly gödörben
Lennék? Tanácsolj Bíberachom! Oh
Ha vallásomat kivánod - ím
Megesmerem, hogy vigyázatlan
Voltam; de nem, sőt oktalan.
BIBERACH
Mi, mi?
Még oktalan? - Ti földi istenek*,
Soha oktalan nem tesztek semmit is;
Az égi isten adja nektek az
Ő csalhatatlan bölcsesség-malasztját;
Kérdezd, s megesküszik reá akár-
Mely embered. - Te mindenféle földi
S mennybéli bölcsességek összessége!
Igy hát hogyan lehetsz te oktalan?
OTTÓ
Ember! csak egy szót még, vagy egy nyomot*
Tovább s fejed lábadnál fog heverni.
Bolondokat lelhetsz; de engem a
Szerencse itt uraddá tett -
BIBERACH (kissé megdöbbenve).
S miért
Tartóztatod tehát intésedet, hogy
Végére járjon életemnek? Úgy,
Úgy! ölni tudtok, jó urak: bezzeg
Ha életet tudnátok adni, akkor
Érdemlenétek meg az uralkodást.
Még eddig egy kevésre becsültelek,
De most idétlen rémítésedért
Megvetlek. Útálnám magam, ha abban
A hiedelemben hagyhatnálak el,
Hogy testi-lelki híved voltam: - engem
Csak a haszon kötött hozzád -
OTTÓ
Vitéz!
BIBERACH
Ne félj, uram; hiszen nem esz meg a
Nagyúr - való, hogy éktelen dühös
Lett, midőn a dolgot felfedeztem -
OTTÓ (kardot ránt).
Még ezt is? Ördög! -
BIBERACH (mosolyogva kardmarkolatjára teszi kezét).
OTTÓ (gyengülve* ereszti le kardját. Bíberach megy. Ottó segítségért akar kiáltani).
Hej!
BIBERACH
Ne szólj - uram!
(Hidegen visszatér.)
Én elmegyek. Te megfogathatol:
De jól tudod, hogy én egyedül tudom:
Ki volt Fülöp királynak gyilkolója! - -
(Megy.)
OTTÓ (elhanyatlik*).
Várj, Bíberach - ne menj! várj! várj!
BIBERACH (elballagva).
Soha!
OTTÓ (rimánkodva siet a hátra se néző után).
Várj! Várj! - (Midőn utólérte, ledöfi.)
Pokolba veled alávaló! -
Ahol Fülöp nem fog reám kiáltani. (Elsiet.)
BIBERACH (visszafordulván, kardot rántott Ottóra; de elgyengülve botlik azon keresztül a földre).
Pih! ez gyalázat. - Átkozott! halálos
Ágyad felett kétségbeesésedet
Kacagja árnyékom. - Gyilkos! segítség! -
amely hely legközelb van hozzá: a királyné lakrésze melletti oldalszoba, ahol aztán Ottó valóban elrejtőzik; onnan szalad be a színre a IV. szakasz nagyjelenetében.
A piros betűkkel kiemelt, szerzői utasításokkal meg-megszakított szövegrész (Miért nem?...) idézet Veit Weber (Leonhard Wächter): Sagen der Vorzeit (A hajdani idők mondái) című művének IV. könyvéből.
Első bejöttöm a világra: értsd: születésem.
Szentföld: Jeruzsálem és környéke, ahol a kereszteshadjáratok folytak a szeldzsuk-törökök ellen a Biblia színhelyeinek visszaszerzéséért. A keresztesek egy része valóban vezeklésből vállalkozott a részvételre.
klastrom: kolostor.
csak egyszer: Fülöp király megölésekor.
Luci: Bíberách kedvese, akit példázatként már az Előversengésben is emlegetett.
A piros betűkkel kiemelt szövegrész (Tanácsolj, Bíberáchom!...) idézet Veit Weber (Leonhard Wächter): Sagen der Vorzeit (A hajdani idők mondái) című művének IV. könyvéből.
földi istenek: királyok, hercegek, uralkodók. Hasonlóan nevezte Petur Gertrudist a 2. szakasz utolsó jelenetében.
egy nyomot: értsd: egy lépést.
A piros betűkkel kiemelt szövegrész (S miért tartóztatod...) idézet Veit Weber (Leonhard Wächter): Sagen der Vorzeit (A hajdani idők mondái) című művének IV. könyvéből.
gyengülve: elerőtlenedve, elbizonytalanodva; mert tudja, hogy Bíberách jobb vívó nála.
elhanyatlik: ijedtében majdnem összeesik.