MIKHÁL BÁN
(betör - néhány udvornikok visszatartják).
Gyilkoljatok meg, hogyha sírva kell az
Ajtó előtt itt az igazságnak el-
Aludni, amíg bébocsájtatik.
Meg kell ezennel tudnom, hogy mi lelt,
Melinda -
MELINDA
Félre! Félre! eresszetek!
(Kiszalad. Az asszonyok követik.)
MIKHÁL
Hurcoljatok hát sírba engem is!
(El akar menni.)
GERTRUDIS
Maradj!
(Int az udvornikoknak, kik eltávoznak.)
Hová ragadott indulatod?
MIKHÁL
Mi lelte húgomat? miért szalad
Előlem el - mint atyját, úgy szeret.
És mégis elfut -
GERTRUDIS
Nem tudod, miért?
(Szünet.)
Tehát miért kéredzkedél be hozzám?
MIKHÁL
Ni, szinte elfelejtem - Istenem!
A húgom, és - ez -
GERTRUDIS
Ez? mi ez?
MIKHÁL
Követség -
GERTRUDIS
Micsoda követség?
MIKHÁL
Oh, jaj, jaj! az eszem
Mint éjtszakáim, felzavarva van
A környülállások boldogtalan
Örvényin.
(Hirtelen.)
Óráim kiszabva vannak!
Csak egy szavadba fog kerülni és az
Irtóztatón megindult sors golyóbisa
Más jobb nyomon fog hengeredni el. -
Tekéntsd magad - tekéntsd országodat -
GERTRUDIS
Miért?
MIKHÁL
Hogy azt még kérdezed! - Kezem
Reszketve tészem össze.
GERTRUDIS
Talán
Miattam? - én nem reszketek.
MIKHÁL
De én
Országodért: te reszkess éltedért.
GERTRUDIS
Mit? éltemért? Tán nem vagyok királyné?
MIKHÁL
Légy hát azoknak anyja is, kik engem
Hozzád bocsájtottak -
GERTRUDIS
Kik?
MIKHÁL
(megütközik).
Kik? - kik a
Hazaszabadító névvel bélyegezték
Meg magokat.
GERTRUDIS
Undokság!
MIKHÁL
Úgy hittem ez-
Előtt csak egy órával én is ezt: de
Kik már azóta elérték volna a
Célt, várakoznak kérésemre.
GERTRUDIS
Pártos!
MIKHÁL
Az nem vagyok; mert itt nem állanék.
Oh, töltsd be kéréseket, és egyről egyig
A lábaidnál láthatod.
GERTRUDIS
Mi kérést?
MIKHÁL
(letérdepel).
Nézd - így fogok beszélni. Nem vagyok
Magyar, tehát nem is gondolhatod,
Hogy részrehajlás vagy haszon beszél
Belőlem: oh add vissza híveidnek
Azt, mit elraboltál -
GERTRUDIS
Balgatag!
MIKHÁL
A nyúgodalmat, békességet és
Az életen való gyönyörködést -
A volt vagyont, a testi-lelki meg-
Elégedést, fazékok mellől a
Fát, ételekből a húst és ágyokból a
Szalmát -
GERTRUDIS
Hah!
MIKHÁL
Mert biz ezt raboltad el,
S od'adtad a saját hazádbéli
Udvornikidnak.
GERTRUDIS
(felkapja a levelet - erősen megnézvén Mikhált - ismét visszaveti. Csendesebben).
Állj fel és beszélj,
Mint ember emberhez.
MIKHÁL
(feláll).
De jobban is
Megmondhatom: Te ok nélkül bocsátád
El hivataljaikból a magyar
Alattvalóidat s tiéidet tevéd
Helyekbe - és lerontatád az ősi
Szép várakat s od'adtad a tulajdon
Felekzetednek*.
GERTRUDIS
(szünet után félutálattal).
Oh, nem ösmered
Te a magyart még!
MIKHÁL
Sőt igen: sem a meg-
Bántást, sem a jótéteményt soha
El nem felejti a magyar - de főkép
Felekzetednek.
GERTRUDIS
(fellobban).
Ősz ember, kik a
Békételenkedők?
MIKHÁL
Meg akarsz ijeszteni. -
Pedig tekéntesz ősz hajszálaimra.
GERTRUDIS
S ha arra én tekéntni nem fogok? -
MIKHÁL
(megdöbben).
Úgy - elbeszélem, mért őszült meg így:
Itt van az előljáró beszéd -
(Áradó könnyeit törölgeti.)
No már
Jó éjtszakát, szivem végnyúgodalma! -
Nem hinni látszol s tántoríthatatlan
Megállni, mint minden kevély eszű.
GERTRUDIS
Úgy?
MIKHÁL
Ez lopá el tőlünk mindenünket.
Nem volt utolsó a bojóthi faj
Spanyol hazámban, és pajzsunkon a
Taréjos egyfejű sast esmeré
Régtől sok ellenség. Már férfiak
Valánk öcsémmel, amidőn anyánknak
Született ez a Melinda. Szép
Volt, mint az erkölcs. Akkor szült nekem
Is egy fiat feleségem. - Oh ti szép
Napok! ti édes éjtszakák! - Ehol
Jövének egyszer a mohádik*, és
A maurusok* hatalma a spanyol
Földön megént egészen eltenyészett.
minden csak azt kiáltá: "A mohádik! - -
Nem messze vannak a mohádik!" - Én
Szunnyadtam és - de hátha csak mese?
Mondá az én nehezen hívő öcsém.
Igy egyszer egy boldogtalan éjtszaka
Elvette mindenünket - nemzetünket -
Barátjainkat - ős Bojóthot és
(elfojtódik)
Egyetlenegy fiamat, reményemet,
Lelkemnek egy gyönyörűségét, virágzó
Ifjú korában. Boldogok szülőink,
Kik már előre elköltöztek! - A
Hajam kitépve, futottam a halál
Elől, mivel Simon megölt fiamnak a
Testével oldalam mellett futott.
Nem akarta eltemetni, mert soha
Sem hitte, hogy meghalt: de ah! midőn
Melinda elfáradván, jajgatott
A test felett - midőn erőtlenül
Én ott feküdtem és ő gödröt ásott -
GERTRUDIS
Ember! ledőlsz - erősödj!
MIKHÁL
Majd - igen.
(Tenyerével mázolgatván legörgő könnyeit.)
Fájdalma meghaladta a saját
Fájdalmamat, - kezével véste a
Sírt, mintha csak maga akart volna abba
Belé feküdni. Igy talála ott
Bennünket egy magyar, ki Elmerik
Királynak* a spanyol Constantiát*
Vivő követségéhez tartozott -
Kunrád*, a nagyúrnak édesapja.
Alig tudták Simont felvonni onnét -
Fájdalma meghaladta a saját
Fájdalmamat! s én azt mostan neki
Háláadatlansággal... -
GERTRUDIS
(belevág szavába).
Egyike
A pártosoknak!
MIKHÁL
Hát ki mondta azt? - - -
Szegény öcsém! én voltam árulód! -
GERTRUDIS
Fedezd fel őket!
MIKHÁL
Hallgatásra tettem
Le esküvésemet.
GERTRUDIS
Hát mégis egy
Az összeesküdtek közűl -?
MIKHÁL
Fiam
Sírjára esküszöm, hogy nem vagyok.
De ők mohón kívántak bánni a
Dologgal és - Melinda volt eszemben -
Kértem, hogy addig csak halasztanák,
Míg nem beszéllenék veled: hanem
Meg kelle esküdnöm, hogy egyikét
Sem árulom közűlök el -
GERTRUDIS
Oktalan!
Első hited mindég királyodé.
Udvornik!
(Udvornik belép.)
Őrizetet! - Tüstént Simon
Bán elfogattasson.
(Udvornik, beszólítván őrzőket, elsiet.)
MIKHÁL
Ha meg találják
Ezt látni -
GERTRUDIS
Lássák és irtózzanak -
Gertrudis ingadozhatatlan áll.
Vigyétek!
MIKHÁL
Engem? asszony!
GERTRUDIS
Esztelen!
Nem fogsz talán csak átkozódni, hogy
Az éltemet kivánom őrzeni?
Öcséd kivallja majd,
(gúnyolva)
mivelhogy ő
Nem esküdött meg. Ah így megcsalatva
Saját teremtményemtől* - a magyar
Se tette volna ezt... Vigyétek!
MIKHÁL
(néhányszor előrevont hajfürtjeit nézvén: visszaveti).
Ősz
Fejem! - ily gyalázat - oh Simon!
GERTRUDIS
Hisz' őtet
Átkozhatod -
MIKHÁL
(magát rendbe szedvén).
Fiamnak sírja mellett
Fájdalma meghaladta a saját
Fájdalmamat. Jó éjtszakát! Te nagy
Sorsodban elvakult, kevély eszű,
Reszkess szerencsédtől - jó éjtszakát.
(Az őrizet közt ellézeng.)
GERTRUDIS
(merően néz utána).
Reszkessek a szerencsémtől? miért?
Gertrudis a szerencsétől legyen
Reszketni kénytelen? -
UDVORNIK
(bejön).
A nagyúr.
GERTRUDIS
(döbög*).
Ne még -! -
Jöjjön.
(Udvornik el.)
GERTRUDIS
Szerencsémtől - -?
(Kinéz az ablakon.)
Vitézi módra méssz
Le szép nap! Ah, hol ily halál? Eredj,
Eredj! utól nem érlek - én csak asszony
Vagyok.
A piros betűkkel kiemelt részletben Mikhál szövege (amelyet Gertdudis kétszer megszakít) (oh add vissza...) idézet Veit Weber (Leonhard Wächter): Sagen der Vorzeit (A hajdani idők mondái) című művének IV. könyvéből.
felekezet: értsd: honfitársak, egy nemzetből valóak (itt és öt sorral lejjebb is).
mohádik: a Spanyolországot megtámadó arabok egyik törzse.
maurusok: mórok, Spanyolország arab meghódítói.
Elmerik király: Imre, II. András bátyja.
a spanyol Constantia: Aragóniai Konstancia királylány, akit Imre 1198-ban feleségül vett.
Kunrád: Katona József ebben az alakban használja Konrád nevét, akit (tévesen egyébként) Bánk édesapjának hisz (Konrád valójában Benedek erdélyi vajda és halicsi kormányzó apja volt).
saját teremtményem: Gertrudis a Mortundorfokat, Melinda rokonságát érti ez alatt nyilván arra való tekintettel, hogy a család őtőle kapta birtokait, ő csinált belőlük nemes, vagyonos, előkelő embereket Magyarországon. Történeti értelemben egyébként ez nem igaz, a Mortundorfok Imre királytól kapták birtokaikat.
döbög: reszket.