A történelmi figura
Tiborc nem élő, igazolható történelmi személy. A két kidolgozásban eltérő megnevezése van: az elsőben vén jobbágy, a végleges szövegben paraszt. A Tiborc nevet a szerző Katona István történeti művében találhatta, amelyben Tiburtius alakban szerepel, és a váradi ispán viseli. De 1794-ben két pesti színlapon is olvasható volt a Tiborc név (Tiborc, öreg közkatona, illetve Tiborc, szabados) - az azonban nem bizonyítható, hogy Katona József látta ezeket az előadásokat, ugyanis amikor ő joghallgatóként Pesten tartózkodott, a darabok már nem szerepeltek a műsoron.
A színpadon
Tiborc apaszerep, általában kiöregedett, de még megőrződött erejű drámai hős ("tragikus apa") vagy idősebb komikus ("kedélyes apa") játssza.
"Magas, szikár, sovány alakja, s néhány nagy ránccal barázdált arca, mely ötven év előtt sem volt fiatalabb, s ötven év után sem volt öregebb, s azonkívül hosszú kezei, melyek igen szerencsés s kifejező szögletes mozdulatokkal kísérték még kifejezőbb szavait is, némely szerepekben utánozhatatlanná tették. A feszes pedánsok, kopott, jószívű szolgák, kísérők, szplínes hidegvérű angolok legkiválóbb szerepei voltak." (Szigligeti Ede: Magyar színészek életrajzai)
"Szilágyi a nyomorúság alatt nyögő Tiborc szerepében szívrehatólag lépett fel." (névtelen kritika az 1834. augusztus 30-ai kolozsvári előadásról)
Az énekesként is foglalkoztatott színész 1839 és 1849 között Simon bán szerepét szintén játszotta.
Szilágyi Pál (1794-1874) operaénekes és színész, Kelemen László színiigazgató unokaöccse (a portré Rusz Károly alkotása, a Vasárnapi Ujság füzetekben jelent meg 1887-ben)
Kőszeghi Károly Tiborc szerepében az Erkel-opera ősbemutatóján, 1861. március 9-én
Szentgyörgyi István mint Tiborc (1875 és 1930 között játszotta a szerepet Kolozsvárott) (Dunky Fivérek Fényképészete, 1910 körül)
Solti Miklós Tiborc szerepében (Nagyváradi Szigligeti Színház, 1958)
Bartos Gyula mint Tiborc (Nemzeti Színház, 1905)
Újházi Ede mint Tiborc (Nemzeti Színház, 1871, Paulay Ede rendezése)