BÁNK (az ajtócskán ismét visszajön).
Vad indulat, mért kergetsz vissza ismét?
(Meglátván őket, tenyerét szemeire csapja.)
Oh véghetetlen, szent könyörületesség!
(Erős muzsika; Bánk megijedve szédeleg ki*, vissza az ajtón.)
MELINDA
Ah oszlanak!
OTTÓ
Csak egy szót még, Melinda!
MELINDA
Bocsáss!
OTTÓ (szavakat láttatik keresni).
Melinda! Oh mért kell nekem
Olyan nagyon szeretni, mint soha
Még nem szerethetett egy szív is! Oh
Mért kell nekem csak nyögni ott,
Hol minden érző szív megrészegedne
Örömébe'! - Mért hogy reményem, szerencsém
Vígságait haladja* és szerelmem
Oly vágyakat nevelni kénytelen,
Melyek talán elmémtől fosztanak meg -!
(hevesen)
Lennél csak egyszer enyim Melinda, úgy
Az álmot útálnám, mivel szemed
Szememtől elvenné - a szelet, mert elragadná
Tőlem lehelleted' - s a napvilágot,
Mert képedet csókolná tőlem el.
Eszelős szerelmem egy egészen új
Világot álmod őrültségiben,
Melynek csak Ottó a lakossa és -
Melinda. (Letérdel*.)
MELINDA (megretten).
Térdepelsz?!
OTTÓ
Előtted, akit
Imádok. Oh engedd meg gyermeki-
Báb-módra minden gondolatjaim'
Enyészni, és csak a Melinda édes
Nevével agyvelőm betölteni.
MELINDA
S ő térdepel! - Bánk, Bánk emlékezek
Szavadra -
OTTÓ (felemelkedik).
Bánknak a szavára?
MELINDA
Arra.
Midőn kezem' megkérte, nem rogyott
Ő térdre - ! szép se' volt igen; de egy
Alphonsus*, egy Caesar* állott előttem.
"Szabad tekéntet, szabad szív, szabad
Szó, kézbe kéz és szembe szem, - minálunk
Igy szokta a szerelmes: aki itt
Letérdel, az vagy imádkozik, vagy ámít."
Ő mondta ezt, ámító! és bizony
Bánk nem hazud: s ezért megvet Melinda.
(Egész bosszúval el akar sietni; de szemközt jön Gertrudis.)
megijedve szédeleg ki: a látványtól és a nyitott rejtekajtón át behallatszó hangos zenétől, amely az "utolsó tánc" végét jelezheti. (A dramaturgiai helyzettől függetlenül is szokás volt Katona korában a drámák érzelmi csúcspontjait zenei aláfestéssel kiemelni az előadásban.)
reményem szerencsém / vígságait haladja: többet remél mindannál, amit eddig rangban, hatalomban, gazdagságban megkapott
Letérdel: Melinda nemcsak férfiatlannak tartja, de az egyházi szertartás térdhajtásának szinte paródiáját láthatja benne. Újabb árulkodó utalás Katona eredeti szándékára, Ottó bíborosi rangjára.
Alphonsus: II. Alfonz (1162-1196), Aragónia és Navarra uralkodója, akinek leányát Konstanciát Imre magyar király vette feleségül. Ő éppen II. András zaklatásai miatt tért vissza 1205 után Ibériába. Katona az utalást több történetírótól is vehette, azonban mindenképpen a királyi méltóság, a fenségesség jelképe.
Caesar: Julius Caesar (i. e. 100-44), római politikus, hadvezér és író. Neve itt szintén az uralkodói képességek érzékeltetésére szerepel.