A mulatópalotának* vendégszobája. Több asztalokon kész italok. Gyertyák égnek. Gyakor jön be néhány vendég, iszik, s ismét megy. Kívül táncmuzsika, mely hellyel-hellyel* megszűnik. Mikhál egy asztalkánál szundikál.
SIMON (belép).
Hm; hátha mégis úgy lehetne? Furcsa!
(Meglátván Mikhált.)
Ej, lássa bár az ember, e bizony
Alszik megént! - No bátyám! ébredezz!
Ki s be járnak emberek s reád mosolyogva
Nézgélnek (Mellé ül.)
MIKHÁL (felveti szemeit, s kezét nyújtja Simonnak).
Ősz hajam vagyon Simon,
Jó lelkiesméretem: azért biz én
Nem gondolok velek.
SIMON
De mégis, én-
Velem csak fogsz ürítni egy pohárt?
No - a bojóthi Mortundorfok*! (Pohárt emel.)
MIKHÁL (eszmélkedve, kezét mellére nyomja s sóhajt).
Ah!
Hazám! szerette jó hazám, Bojóth!
De vége! Már nekik is - jó éjtszakát!
(Felkapván az ezüstpohárt.)
No, éljetek fenn ott, bojóthiak!
Ott, ott van élet; itt csak éjtszaka. (Iszik.)
SIMON
De hátha mégis úgy lehetne itt is?
MIKHÁL
Olyan csodálatos hangon felelsz.
Simon, reménylesz? - ej, jó éjtszakát!
SIMON
Nem gyötrelek, Mikhálom, hát vele.
Még gyóntatómnak is csak esküvés
Alatt nyilatkozhatnám ki; de
Neked - neked Mikhál, nem: én atya
Vagyok.
MIKHÁL (feláll).
Simon!
SIMON
Tán kétségeskedel?
Negyvenhat esztendősnél nem vagyok
Több.
MIKHÁL
Oh Simon, nem hal ki a bojóthi
Gróf-faj! spanyol hazánkba vissza kell
Mennünk - csak ott kell a bojóthi fajnak
Zöldelni -
SIMON
Vagy Magyarországban. Magam
Is gondolám már s elvégeztem azt,
Hogy minden országból Bojóthra vinném;
De itt nem aljasúl el a spanyol* -
Elég ha mindmegannyi jó magyar
Háznépnek ők lehetnek törzsöki*.
MIKHÁL
Ők?*
SIMON
Hét fiú*.
MIKHÁL (elszomorodva leül).
De már ez csúnya tréfa.
SIMON
Hallgass meg engem: tegnap estve a
Vadászaton egy őzet kergeték,
És - egy banyát találtam. Ő alig
Látott meg engemet, s leroskadott
Térdére és tudtomra adta, hogy
Feleségem immár megszült. Szinte el-
Indultam; amidőn hatot felém nyujt.
"Óh, légy kegyelmes (úgymond) asszonyodhoz
Ő egykor egy szegény koldús személyt
Elkergetett magától s becstelennek
Nevezte, mert kettős szülöttje volt:
Hogy most az istenség adott hetet
Neki, nyomban emlékébe jött az, amit
Mondott. Megindulván azon, nehogy
Feslettnek ítéltessen, egy fiat
Megtart magánál - a többit, hogy öljem
Meg, azt parancsolá" -
MIKHÁL
Tigris-anya!
SIMON
Megesketém és titkon általa
Neveltetem mindnyáját.
MIKHÁL
Hát az anyjok?
SIMON
Mindég keservesen zokog, midőn
Az egyet a kezébe vészi és
Nem tudja azt, hogy én tudom, miért sír?
MIKHÁL
Aztán mi lesz?
SIMON
Mikor majd nagyra nőnek,
Akkor fogom mutatni csak, hogy ő
Haljon meg akkor - de örömébe haljon.
Minő öröm lesz ez? Már elhagyom
Endrének udvarát, s velek leszek*. -
Mikhál, miért sírsz oly keservesen?
MIKHÁL
Nem hal ki a bojóthi nemzetem!
SIMON
Nem. Nem. De hát ne sírj!
MIKHÁL (poharat kap).
Öröm miatt. -
Ott cimbalom, síp, hárfa zengenek:
Ott azt hiszik, hogy ők örvendenek -
Nem, nem csak egy az, aki itten örvend,
Mikhál az, a bojóthi. (Iszik.)
SIMON
Nézd, ezek nem*.
Vendégek jönnek vegyest békételenekkel, kik komoran, minden valakire való ügyelés nélkül leüldögélnek, isznak.
SIMON (Mikhál mellé ülvén, poharat tölt).
Nézd, mintha orra vére folyna, úgy
Kullog be némelyik. Manó vigye
Vígságtokat, hol a szabad magyar
Érzés az itt erőltetett feszesség
Láncába kénytelen harapni.
EGY BÉKÉTELEN (rossz kedvvel nyújtja poharát egynek az összeütésre*).
No! -
mulatópalota: a várnak bálokra, mulatságokra is használt része, termei
hellyel-hellyel: időnként
a bojóthi Mortundorfok: Simon, Mikhál és Melinda családja. Simon itt azt kezdeményezi, hogy bátyjával a családjukra koccintsanak. Katona Thuróczy János krónikájából vette, hogy a Spanyolországból bevándorolt nemes családnak Mortundorf volt a neve, és bojóthi az előneve amiatt, hogy Bojóthon volt a legnagyobb vára. Magyarországra történt bevándorlása után a család Bojóthnak nevezte el az itt kapott adománybirtokát is (ami korábban a Nyergedszeg nevet viselte, ma pedig Nyergesújfaluként ismert).
Magam is gondolám már s elvégeztem azt, hogy minden országból Bojóthra vinném; de itt nem aljasúl el a spanyol: értsd: gondolkoztam már ezen én is, és arra jutottam, hogy minden más országból Bojóthra vinném (vissza) a spanyolokat, de innen, Magyarországról nem, mert itt nem aljasodnak el.
mindmegannyi jó magyar háznépnek ők lehetnek törzsei: ők, azaz Simon fiai. A hagyomány szerint így is történt: tőlük származott a Csapi, a Bocskai, a Szörtei, a Sós, a Raskai, az Eszen(y)i és a Kövesdi család.
Ők?: a kérdés a többes számra vonatkozik, mert Simon szavaiból eddig nem derült ki, hogy nem csak egy gyereke született.
Hét fiú: a hetes ikrekről szóló korabeli szájhagyományról a történetírók is tudnak, Katona tőlük vette. (Simon fiainak történetéről 1840-ben Szigligeti Ede drámát írt Micbán családja címmel.)
Mikor majd nagyra nőnek, akkor fogom mutatni csak, hogy ő haljon meg akkor - de örömébe haljon. Minő öröm lesz ez? Már elhagyom Endrének udvarát, s velek leszek: felcseperedett fiait a gróf valóban várába hozatta végül, felesége pedig bocsánatot kért és kapott.
ezek nem: értsd: a most belépők nem örvendenek, ellentétben a többi jelenlévővel.
összeütés: koccintás