4. szakasz 7. jelenet

GERTRUDIS

(szünet után).

Bánk itt maradt?

BÁNK

Igen.

GERTRUDIS

A megsértett vagy a

Sértő?

BÁNK

Igen vagy nem, csak egyre megy.

GERTRUDIS

Adj számot -

BÁNK

Én?

GERTRUDIS

Te mint egy éjjeli

Tolvaj jövél foglalatosságaidból

Az udvarunkba vissza. Illik ez?

BÁNK

Nem.

GERTRUDIS

Te rangodat, sőt önnön rangomat

Megmocskolád - hát ez illik-e?

BÁNK

Nem.

GERTRUDIS

Leventa* egy ártatlanságot el-

Zárván, gyalázatba kevertél - becsület-

É ez?

BÁNK

Nem. Óh az én becsületem

Melinda elbúcsúzásával el-

Búcsúza; Mikhál bánnal és fiammal

Elzáratott: ha még mi megmaradt,

Ezernyi sok szegény között hazámban

Felosztva van - minek az is?!

GERTRUDIS

(méltósággal).

De tűrtesd

Magad!

BÁNK

A becsületes kínoztatik.

Megostoroztatik, kipörkölik

Szemeit, s midőn minden kitelhető

Csapást kiállt, akkor törik kerékbe;

És így, ha későn is, megismeri,

Hogy ugyan becsületest kell játszani,

De valóba' lenni mégis oktalanság.

Minő dicső ellenben becstelennek

A sorsa, csakhogy tudja a közönség

Jó véleményét meghódítani.

Akkoron azonban, hogy a becsűlet ál-

Orcája mellett bűntetetlen el-

Követhet undokságokat, vakon

A hír legemberebbnek szenteli -

Fő hivatalra lép; ottan rabol

Mindent el a szegény bahóktól*, ahol

Akarja; minden emberek vele

Óhajtnak egybeköttetésbe lenni;

Gazdag s hatalmas léte barátinak

Lehet javokra; sőt a mennyet is

Gyakorta úgy megnyerheti

Részére, gazdagságából kitelő

Több áldozattal, hogy sokkal becsesebb

Lesz még előtte, mint az a szegény

Becsűletes, ki semmit sem tud adni.

GERTRUDIS

Istentelen! Távozz!

BÁNK

(közelebb lép).

Nem. Avagy azt

Hiszed, hogy nem maradtam volna itt

Parancsolásod nélkül? Meglehet -

(magában)

Tán nem maradtam volna mégis itt! -

Nagyasszonyom! Melinda helyett köszönni kell!

GERTRUDIS

Jobbágy!

BÁNK

Nem úgy van, asszonyom! - Én urad

S bírád vagyok; míg a király oda

Lészen, királyod is vagyok* -

GERTRUDIS

(a csengetyűhöz akar nyúlni).

BÁNK

(elkapja s zsebébe teszi).

GERTRUDIS

Udvor...

BÁNK

(kardját félig kirántva).

Egy

Szót! - Ülj le! - hasztalan kiáltsz te most,

Mert nem szabad bejönni senkinek

Is; úgy parancsolá Bánk bán, Magyar-

Ország királya.

GERTRUDIS

Bánk!

BÁNK

Bejártam az

Országot és mindenfelé csak az

Elbúsulást találtam. Udvarod'

Átkozza minden és hazádfiit. -

Szerette jó királyunk, Endre! hogy

Fogod találni népedet? Polyák-

Országot* elnyered, s tán a magyart

Veszted helyette el! - Midőn ti leg-

Először, asszonyom, hazánkba jöttetek*,

A békességnek édes istene

Pannóniára monda akkoron

Egy átkot, és a romlás angyala

Mormogta rá az áment.

GERTRUDIS

Ember! azt

Mondom, ne törj túl a korlátidon!

BÁNK

Egy szájjal, egy lélekkel azt kiáltá

Minden magyar hozzám: "Ez egynehány

Keserves esztendő alatt magyar

Törvényeink magyar hazánkon úgy

Fityegnek, amiképpen egy pelengér-

Oszlopra* állította mocskos tettinek

Táblája."

GERTRUDIS

Oh hazug! miért nem úgy szól

A hír tehát?

BÁNK

A hír csak esztelen

Kongás, - ha a hordó üres, leginkább

Kong; mégis - a hír a királyi szék

Fő Bëlje; ennek oltárára kész a

Magyar lerakni mindenét; való,

Hogy azt is a dicső udvornikid

Emésztik el; de hangzik is az ország

Négy része, megdicsértetésitől

A bőkezű adakozónak -

GERTRUDIS

(elbámulván).

Talán úgy?

BÁNK

Vak voltam én is udvarodban; de

Már látok. Egykor egy öreg paraszt

Akadt előmbe - szárazon evé

A megpenészedett kenyért. - Igaz s hív

Szolgája volt hazánknak, mondja, negyven

Esztendeig: de nyúgalomra ment.

Miért? helyet kellett csinálni egy

Hazádfiának -

(összecsapja kezeit).

Istenem, Istenem!

Egy tiszteletre méltó ősz kezébe, negyven

Esztendeig való szolgálatért,

Száraz kenyért nyújtasz magyar hazám? -

Tűrt a szegény. - Végtére egy követ

Hírül hozá, hogy itt mik esnek. Ál-

Köntösben visszajöttem és találtam -

(nyögve)

Oh többet is, mintsem reménylheték!

Azt, büszke lélek, fel nem érted ésszel,

Hogy gyermekem' miért adám amaz

Öregnek*? Asszonyom! Ha útam innen

Hóhér kezébe vinne engemet? - -

GERTRUDIS

(elsárgulva támaszkodik az asztalra).

BÁNK

Ugyan ne gondoskodjon egy eszes

Atya, gyermekéről? -

GERTRUDIS

(székébe rogyik).

Bánk! mit akarsz velem?

BÁNK

Te engemet magadhoz hívatál,

Szikrát okádó vérem éktelen

Dühében. Itt előszobádba láttam

Mikhált gyalázatán kesergeni -

Oh, egy tekéntet, mely az ördögöt

Magát is arra bírta volna, hogy

Egy megszorúlt szentet segíteni

Siessen. Igy - od'adtam a fiam; mert

Tudom, hogy ő előbb saját kezével

Megfojtja kedves húga gyermekét,

Mintsem, hogy azt csak tőle elvegyék is.

GERTRUDIS

Itt is talán hibáztam még?*

BÁNK

Neked

Csak egy szavadba kerülne, mégis a hit-

Szegést előbbvalónak gondolád -

Neked csak egy kicsiny reményt vala

Szükség hazudnod - egy csekély igéret

A zendülést elnyomhatná; de az

Erőszakos rimánkodás szokatlan

Nálad. Te híveidnek a porig

Alázatosakat véled, kik úgy

Mosolyganak, mikép parancsolod.

Nem látod azt, hogy többnyire a saját

Hasznokra egy kalitkát építettek

A büszkeségeden, hízelkedéssel,

Hol elveszel.

GERTRUDIS

Ha úgy találna lenni!

BÁNK

Azt képzeléd, hogy isten vagy, mivel

Letérdepeltek híveid, midőn

A láncokat reád rakták. Magyar

Nem volt neked soha embered, mivel

Hallatlan Endre idejéig az még,

Hogy a teremtőjét kivéve, más előtt

Is térdre essen egy magyar.

GERTRUDIS

Ha a

Királynak hitvese nem nyer is

Alattvalójától becsületes maga-

Viseletet - add meg azt, leventa, egy

Asszony személynek!

BÁNK

Aki nem érdemes,

Hogy a szerette jó királyom áldott

Szivét kezében tartsa; aki lábat

Ád a bujálkodónak*, és tovább

Az áldozatra így teként le* - ő,

Holott nem érdemes, hogy a saru-

Szíját megoldja*; mert kenőcsli testét

Lelkét* - -

GERTRUDIS

(megsértett büszkeségének legnagyobb dühével felugrik).

Gonosz hazug! ki tette azt*? -

Légy átkozott Melindáddal! legyen

Örökre átkozott az a kölyök, kit

Gyalázatomra szült Meránia*!

BÁNK

Melinda jó nevét te hagytad az

Udvarnak a nyelvére tenni: légy most

Isten s hitesd el vélek, hogy Melinda

Bánk bánra érdemes*: úgy letérdelek,

S imádlak, én, kit ők nevetnek.

GERTRUDIS

(keserűen).

Úgy? -

Csak hadd nevessenek; hisz a hasonló

Történet* életünknek azon szokott

És kedves ízetlenkedésihez

Tartozhat, amely megnevettető -

Már úgy születtünk, mint a szegény

Emberbarátink kárán tapsolók;

Hiszen ha hét az utcán hétszer el-

Esett, azon szint'annyiszor kacagjuk

Magunkat el -

(komoran néz Bánkra)

S a szánás akkoron

Jön csak, midőn látjuk, hogy egyike

Többé felállni nem tud.

BÁNK

Szörnyeteg! kész

Lennél te is kacagni? -

GERTRUDIS

(kiált).

Emberek!

OTTÓ

(az oldalszobából jön).

Néném! Az istenért! -

(megijedve).

Bánk bán!

(Visszaszalad s becsapja maga után az ajtót.)

BÁNK

(hasztalan igyekezvén a bezárt ajtón utána rontani.)

Ha, fattyú*!

Hogy e dühösség, mely a testemet

Emészti, százezer mértékbe fussa

El lelkedet! hogy a kín, a maga

Egész minéműségében, csekélység

Legyen tulajdon kínaidra nézve! -

Az ételednél undorodásba jöjj

És férgesedjen az italod - gyötörjön

Éhséged annyira, hogy a sírból a

Halottakat kívánd kirágni! El-

Csúfíttatott árnyékom mindenütt

Kövessen és véresen álljon ott,

Ahol lefekszel, ott ahol felébredsz!

Örökre átkozott légy, átkozott!

És átkozott a hely, melyben születtél!

GERTRUDIS

(Ottó megjelenésével undorodva rogyott székébe, majd az ablakhoz szalad; végre használni akarván az alkalmatosságot*, el akar sietni; de Bánk utolsó szavára, mint egy tigris, nekidühödve, tőrt kap, és Bánkba akarja ütni).

Hitvány, ne bántsd hazámat!

BÁNK

Én? - Kerítő!

(Megfordúlván, kitekeri kezéből a gyilkot.)

GERTRUDIS

(sikoltva fut az asztalig).

BÁNK

(utoléri és agyonszurdálja).

Sziszegj - sziszegj, kígyó! te itt maradtál.

GERTRUDIS

(lerogy).

Ah!

BÁNK

(merően áll, reszketve egyenesíti ki ujjait - a tőr kiesik kezéből, melynek zördülésére felijed).

Vége! volt - nincs; de ne tapsolj, hazám -

Ni! - reszket a bosszúálló -

(Kívül zörgés s több kiáltás.)

Hamar!

BÁNK

(megijedve néz az ablak felé ki).

Örvendj becsűletem, lemosta mocskod'

A vérkeresztség - oh Melinda! - ki!

Ki! a tető mindjárt reám szakad.

(Elváncorog.)

GERTRUDIS

(fel akarna emelkedni).

Meghalni - nem királyi széken - ah!