1 Sok szép dolgok vannak nekünk megírván,
Históriákban szépen béfoglalván
Vannak nékünk szépen megírattatván,
Szép dolgokval krónikák vadnak rakván.
2 Egy régi dologrúl most néktek szólok,
Kérlek, hogy fejenként rá hallgassatok,
Tiszta életről szép példát hallotok,
Kit netalám sohasem hallottatok.
3 Másod András, harmad Béla fiárúl
És feleségérűl, német Gertrúdrúl
Szólok mostan az jó vitéz Bánk bánrúl,
Királné asszonnyal történt dolgárúl.
4 Mikor András volna az királságban,
Zendülés lőn az keresztyén országban,
Sok királyok lőnek oly jó szándékban,
Pogán ellen hogy indulnának hadban.
5 Mind egyenlő akarattal választák
András királt az szent had előtt hagyák,
Az had dolgát András királyra bízák,
Hallgatnia mindennek őtet hagyák.
6 Ennyi esztendőben megváltás után,
Ezerkétszázegy esztendők elmúlván,
Az hideg tél jó üdőre fordulván,
Minden felől az hadak elindulván.
7 András király ez dolgon megerüle,
Kazdagon szép magyar haddal készüle,
Akar lenni pogánok üldözője,
Kristus neve káromlók kergetője.
8 Ország gondját bízá egy szolgájára,
Feleségét, gyermekét egy főúrra,
Nemzetségbűl az jó vitéz Bánk bánra,
Bánk bánt hagyá országa oltalmára.
9 Igazságot hagya szolgáltatnia,
Meg ne hagyja országát romlania,
Gonoszságot megbüntetnie hagyá,
Kípében hagyá országát bírnia.
10 Bánk bán jámbor, vitéz úrfiú vala,
Ezen ű szűében örvendöz vala,
Bátorsággal tisztit fölvette vala,
Magát arra elégnek tudja vala.
11 Szándékozik, tisztiben jámborságát
Megmutassa királynak szolgálatját,
Ország népével szerettesse magát,
Király után feljebb vigye ű dolgát.
12 Bátorsága nagy vala az Bánk bánnak,
Tökéletös jámborsága az úrnak,
Vitézsége, jó erkölcse úrfinak,
Örül vala azért ű ez dolognak.
13 De a szerencsének ű állapatját
Nem tudhatja meg senki annak dolgát,
Mely gyorsan más felé fordítja magát,
Csudaképpen forgatja ű hajóját.
14 Kopasz, neki csak egy fürt haja vagyon,
Mint tükörnek, oly tündöklése vagyon,
Az ű járása forgószélen vagyon,
Természeti, hogy mindenkor forogjon.
15 Nem köll hinni azért ű forgásának,
Mint az forgószélnek ű zúgásának,
Mert hamar változása lészen annak,
Mint megmutatja példája Bánk bánnak.
16 Mert mikor az király el nem ment volna,
Asszonyhoz egy atyjafia jütt volna,
Ki egy ember gyermeke vele volna,
Nénjét vigasztalná, hozzá jütt volna.
17 Nénjét kéri, hogy semmit ne bánkódjék
És ű keseríségétűl megszűnjék,
Szomorúságátúl hogy eltávozzék,
Sírás, ohajtasrúl elfeledközzék.
18 Mint szerelmes atyjafiát, úgy kéri,
Ezökrűl feledközzék, azon inti,
Kesergését vigasságra téríti,
Szerelmes nénjét mert szűből szereti.
19 Bánk bán feleségét akkor ott tartja,
Hogy királné asszont ő is szolgálja,
Király távollétében vigasztalja,
Szolgálatját azzal is ő mutatja.
20 Ékes termete szép vala asszonnak,
Sokan csudálkoznak szépségén annak,
Tökéletes vala jámborsága annak,
Jó hírek, nevek asszonyhoz valának.
21 Atyjafia az királné asszonnak
Szerelmére gerjede Bánk bánnénak
És megjelenék királné asszonnak,
Szerelmében lőn vakulása annak.
22 Semmiképpen mert azt nem titkolhatja,
Sántaságot mint el nem titkolhatja,
Az szerelmet úgyan nem titkolhatja,
Mert az üdő azt kinyilatkoztatja.
23 Megbolondul ember szerelem miatt,
Azki annak fekszik vak tüze alatt,
Búkat, bánatokat sokakat vallhat,
Végre poklot is miatta találhat.
24 De térek már az elkezdett dologra,
Királné asszonnak nagy vakságára,
Miképpen gondola atyjafiára,
Ki őneki hamar lőn halálára.
25 Látják Bánk bánné tekéletességét,
Nem elégítheti meg azzal öccsét,
Nem ronthatják meg szemérmetességét,
Nem teheti azbúl öccsének kedvét.
26 Jóllehet forgódik királné asszony,
Öccsének ha teheti kedvét asszony,
De tökéletes az Bánk bánné asszony,
Tőle meg nem csalattatik az asszony.
27 Királné asszony szóla az öccsével,
Rejtekházban lenne ő csendességgel,
Mindaddég forgódnék mesterségével,
Hozzá viszi Bánk bánnét beszédével.
28 Bánk bánnét hordozza ű házaiban,
Beszélget ővéle nagy nyájasságban,
De az Bánk bánné semmit nem ért abban,
Királné asszony volna mi szándékban.
29 Öccse rejtve vala meghagyott házban,
Asszony az Bánk bánnét vivé az házban,
Jámborsága megromla virágában,
Megtöreték az ő tisztaságában.
30 Szégyenségét az asszony nem titkolá,
Nem sok üdőre urának megmondá,
Mikor ura megölelé, csókolá,
Sírva vitéz urának ez szót mondá:
31 „Vitéz uram, nem vagyok míltó arra,
Te csókolásod meg ölelésedre,
Sőt én méltóbb vagyok megölésedre,
Hogynem élni ily nagy szégyenségedre.
32 Mert megromlottam én tisztaságomban
És megszégyenültem jámborságomban,
Szolgálatunkért estem gyalázatban,
Nem akarok élni én ez világban.
33 Az te ágyad immáron megszeplősült,
Tisztaságátúl mert társod megürült,
Jámborságának hajója elmerült,
Énmiattam orcádra szégyen terült.
34 Nem volt nékem soha ez akaratom,
Mindenkor volt ebben ártatlanságom,
De ezt mívelte rajtam az asszonyom,
Öccse miatt romla meg tisztaságom.
35 Nem kívánom immár én életemet,
Ím, kezedben hoztam az én fejemet,
Fegyvereddel, uram, ölj meg engemet,
Ez szégyennel ne egyem kenyeremet.
36 Ölj meg, vitéz uram, kérlek tégedet,
Mert elvesztettem híredet, nevedet,
Kisebbítettem te tisztességedet;
Rútítottam te királi kípedet.
37 Ölj meg azért engemet, vitéz uram,
Az szégyent magamon hogy ne láthassam,
Tisztességedet ne fogyatkoztassam,
Életemmel nevedet ne gyalázzam.”
38 Igen megharagvék ezen az Bánk bán,
Szomorúságát nem jelenti az bán,
Kéri feleségét, hogy sírásában
Megszűnjék, ne légyen nagy bánatjában:
39 „Hozzám való nagy szerelmedért kérlek,
Bánatodtúl megszűnjél, arra intlek,
Ártatlannak téged ebben ismérlek,
Meghal az királné asszony teérted.”
40 Semmiként nem vehet jókedvet asszony,
Noha úrtúl vigasztaltatik asszony,
Mert erősen bánkódik vala asszony,
Rajta esett küsebbség undokságon.
41 Másod nap felesége szava után
Tőrit oldalára kötte az Bánk bán,
Erősen fúl mérgében az vitéz bán,
Nem tarthatja meg mírgét ő magában.
42 Mikoron udvarhoz ő béindula,
Királné asszonnyal szemben hogy juta,
Tőrit asszonyához mindjárást rántá,
Királné asszont legottan levágá.
43 Azután házból Bánk bán kiindula,
Az víres tőrt kezében tartja vala,
Az udvar népének az tőrt mutatja,
Csendesz beszéddel nékiek ezt mondja:
44 „Kírlek tütöket, hogy veszteg légyetek,
Semmi háborúságot ne kezdjetek,
Vétek nélkül töttnek ezt ne véljétek,
Asszonyom jutalmának ítéljétek,
45 Mert semmit nem cselekedtem ok nélkül,
Asszonyomon nem lött ez vítek nélkül,
Nem akarék lenni halála nélkül,
Mert ezelőtt íltem én vítek nélkül.
46 Ez mi asszonyunk én házastársomat,
Megfertéztette öccsével ágyamat,
Hírem, nevem veszté tisztaságomat,
Életemben rontotta virágomat.
47 Ez vilagon, azt mérem mondania,
Minden halált kész vagyok szenvednie,
Az halálra mérem fejemet vetni,
Társomért akartam bosszút állani.
48 Ím, jó regvel király után indulok,
Törvént fejemre uramtúl kévánok,
Írdemem szerént büntetést kévánok,
Igaz az én uram, őhozzá futok.
49 Nem félek, mert bízom igazságomban,
Tudom, hogy írem uramat útában,
Törvént várok én tőle ez dologban,
Megmondom ezt, bízván igazságamban.”
50 Ez szót hallván, udvarnép csendeszedék,
Ez dologért háború nem kezdeték,
De Bánk bánnak ott békesség adaték,
Bánk bán dolga mert helyen találtaték.
51 Hogy juta Bánk bán Konstantinápolyban,
Királt ott éré Bánk bán az városban,
Görög császárnak lakóvárosában,
Bánk bán megmondá dolgát bátorságban:
52 „Íljen felséged sokat ez világban,
Jó szerencsés légy minden dolgaidban,
Ki bíztál engem gubernátorságban,
Feleséged megöltem országodban.
53 Mert feleséged, én asszonyom, Gertrúd,
Kit én véltem olyannak, mint az szent Rút,
Oly dolgot mívelt, ki megmondásra rút,
Ki ő halálára volt választott út.
54 Németországbúl öccsét béhívatta,
Társomat véle egy házban zárlotta,
Erő szerént öccsével megrontotta,
Azért ez lőn ő halálának oka.
55 Nem akartam én előled elfutni,
Sohova felséged előtt búdosni,
Kegyelmességedhez szoktam folyamni,
Mert tudtalak téged igaznak lenni.
56 Ím, hozzád jöttem nagy bizodalmamban,
Ítélj meg engemet igazságodban,
Mert törvényem vagyon akaratodban,
Életem-halálom vagyon markodban.
57 Bízom magam én te igazságodra,
Igaz törvény szerént meglátásodra,
Az én fejemet hoztam ide arra,
Ha vítkeztem, bátor vitess halálra.
58 Náladnál más bírót én nem kévánok,
Jóllehet én néked peresed vagyok,
Ez dologban néked ellened vagyok,
Noha szegény szolgád én néked vagyok.
59 Ha bűnesnek lelsz engem törvényöddel,
Rám bátor ne tekénts kegyelmességgel,
Ha mentsége lehetsz fejemnek ezzel,
Végy elöl engem kegyelmességeddel.
60 Azért igaztételt tetűled várok,
Ha nincs vétköm, szabadulást kívánok,
Ha vétköztem, én az halálnak állok,
Fejem idehoztam, előtted állok.
61 Ha azt lelöd, hogy asszonyom vétkejért
Tűlem megöletött az ű bűnejért,
Míveld, uram, jó híredért, nevedért,
Meg ne ölettessem én ez dologért.
62 Mert mindenkor bíztam te jóvoltodban,
Mert mindent cseleködtem igazságban,
Minden dolog volt az egy állapatban,
Törvént várok tűled az te utadban.”
63 Csoda, írják, hogy király ű szűvében
Meg nem háborodott ő elméjében,
Semmi változás nem lött ő szűnében,
Király bánnak szólt tökéletösségben:
64 „Ím, jól látom az te emberségedet,
Bízván való tökéletességedet,
Cikkölönként megértém beszédidet,
Látom bíztodban hozzám jövésödet.
65 Ne félj semmit azért az te szívedben,
Ha így vagyon, mint szólál kérésödben,
Meglásd, hogy különbség ne légyön ebben,
Igaz törvént tészök néked ezökben.
66 Térj haza azért mostan országomban,
Ismét gubernátor légy uraságban,
Járj híven és igazán dolgaidban,
Fogyatkozás semmi ne essék abban.
67 Isten szent felsége hogy hazaviszen,
Telepedésem, nyugodalmam lészen,
Igaz törvényöd néked abból lészen,
Ha nincs vétked, dolgod mind helén lészen.
68 Egyéb választ én tenéked nem adok,
Siess haza, látod, utamban vagyok,
Ugyan előbbi András király vagyok,
Igazat látni mindenkor akarok.”
69 Dicséretes hadát viseli vala,
Idő múlván hogy országába juta,
Bánk bán nem feledközék, vigyáz arra,
Hogy királytúl törvént kérjön fejére.
70 Egykor király feleségét emlété,
Ottan Bánk bán ő magát elő veté,
Mondá: „Uram, király, országodban vagy,
Tudom ezt, hogy igaz fejedelem vagy.
71 Én öltem meg az te feleségedet,
Ím, kezedben hoztam az én tőrömet,
Azkivel megöltem feleségedet,
Ölj bátor ezen tőrrel meg engemet.
72 Bíztam magam te törvénytételedre,
Törvényedet vártam az én fejemre,
Tégy törvént azért mostan én fejemre,
Hagytam én azt, király, te személyedre.”
73 Az Bánk bánnak király igaz törvént tőn,
Kiszabadulására Bánk bánnak lőn,
Híre, neve érte királnak jó lőn,
Mert igaz András király ű neve lőn.
74 Szoltán király ellen ő hadakozott,
Vitézekkel sok nyereséget hozott,
Sok szent tetemeket onnét elhozott,
Magyaroknak jó hírt és nevet hozott.
75 Magyarok, ez dolgot vegyük eszünkben,
Tisztességet kövessünk életünkben,
Mi eleink dolgát végyük eszünkben,
Őket kövessük jámbor életükben.
76 Tisztán tartsuk magunkat Istenünknek,
Hívek légyünk az mi fejedelmünknek,
És mi igazak légyünk mindeneknek,
Úgy lehetünk kedvében Istenünknek.
77 Könyeregjönk az mi fejedelmünkért,
Mi előnkben adatott királyunkért,
Tartsa meg az Isten ű szent fiáért,
Az megváltó és úr Jésus Kristusért.
78 Éljen ű nagy sokáig ez világban,
Minden jókat az Isten néki ádjon,
Birodalmot végig kezében ádjon,
És minden magyar errűl áment mondjon.
79 Ki bűebben ezt érteni akarja,
Bonfinius könyvében megtalálja,
Másik írásában meg olvashatja,
Mert hetedik részében el-béírta.
80 Azki szerzette ezt magyar versekben,
Nem jelenté meg nevét ő ezekben,
Sem penig nem írta az versfejekben,
Valkón megtalálják Kalotaszegben.
81 Születet után ennyi esztendőben,
Ezerötszázban és az hatvanhétben,
Az hé hónak Szent Jakab ünnepében,
Tisztességre intessünk mi ezekben.