Biberach belép és parancsolatot vár. Ottó valamit akar mondani, de ismét abbahagyja, ki is akar menni, de nem bír magával, és végre az elmosolyodó Biberachon akad meg kérdő szeme.
BIBERACH
(vállat vonít. Ottóhoz akar menni, de a kis ajtó figyelmessé teszi. Végre megfogja Ottó kezét és az ellenkező oldalnak elejére kivezetvén ezt súgja):
Eredj utána* - mutass előtte ki-
Derűlt tekéntetet - kérj engedelmet -
Mondd, hogy sokat hallottál a magyar
Feleségek állhatatosságáról - ez
Csak próba volt. Örömében még maga
Fog a királyné elvezetni hozzá,
S a résztvevésig úgy is megpuhult
Melinda tán öleléssel is köszön
El nem rabolt bizodalomért. Kikérsz
Elútazásod végpillanatán
Egy János-áldását* üríteni.
Ott leszek én majd a pohárnok; a-
Vagy légy magad - ne, itt egy kis hevítő;
(Porokat ád által.)
Emez pedig nénédnek altató.
Ha ezt az álom elszólítja onnan
Te vissza is mehetsz Melindához megént -
(Elmosolyodik.)
OTTÓ
(megrázkódik az öröm, félelem és Bíberach iránt való útálat s szeretet között).
Irtóztató - de köszönöm. Úgy van! ő
Enyim bizonnyal. -
(A királyné után siet.)
BIBERACH
Hogyha bőkezűbb
Lettél s fizettél volna, jobb tanácsot
Is adhaték. Most jobb lesz tartani,
Jó herceg, a magyarsággal. - No csak menj!
(Le akar egy székre ereszkedni, de mintha valami jobb jutott volna eszébe, halkal* felemelkedik, és a belépő Izidórának, Ottó után mutatván, a másik oldalon elmegy.)
IZIDÓRA (fájdalommal néz mind a kettő után, azután elsiet Ottó után.)
Eredj utána: nem egyértelmű, hogy Gertrudis vagy Melinda után kell-e mennie Ottónak. Bíberách gyors belépése a hívásra azt sejteti, hogy vagy hallgatózott, vagy legalábbis a közelben tartózkodott, és így láthatta az ingerülten elsiető királynét. A lovag némajátéka a Bánkot rejtő titkos ajtó irányába és a suttogva adott tanács egyértelműen arra utal, hogy előbb nővérét kell a hercegnek kiengesztelnie. Ezért is indul Ottó a jelenet végén Gertrudis után.
János-áldás: búcsúpohár
halkal: halkan. Bíberách itt is él azzal a tudásával, hogy a nádor jelenlétét más nem gyanítja