Bonfini történetírása révén kerül a Bánk bán-téma az európai köztudatba, és ezáltal az irodalomba.
ezeken kívül:
francia feldolgozások (1726 óta)
Bonfini történetének 13 oldalas olasz novellaváltozata, Boccaccio-hamisítvány (az 1820-as években terjedt három olasz városban is)
német regényfeldolgozások, az egyiket (szerzője: Müller; magyarra fordította: Csery Péter) Katona is megismerte a Bánk bán két kidolgozása között
Bánk bán alakját felöltő komédiajátszók (Geleji Katona István 1645-ös prédikációjában esik szó róluk)
A kassai jezsuita kollégium diákjainak iskoladráma-előadása patrónusuk, gróf Eszterházy Károly egri püspök tiszteletére: Imre és Konrád Esztoráz (1765, nyomtatásban is); ennek egyik mellékszereplője Bánkbán.
I. E. (talán Ioannes Endrődy, azaz Endrődy János piarista szerző): Berthold morva herceg ötfelvonásos szomorújáték (1794 – az engedélyezésre benyújtás dátuma) – a szöveg elveszett, a cenzúra nem engedte sem bemutatni, sem kinyomtatni.
Kisfaludy Sándor 1808-ban tervezte, hogy drámát ír Bankó nádorispányról, de félretette, mert már a témaválasztás miatt is botránytól tartott. 1820-ra mégis megírta, tényleg botrány lett, csak 1892-ben jelent meg.
Horváth József Elek (az 1810-es években) a megjelentetés szándéka nélkül: „ártalmasak a pórságnak: azért is soha ezen darab a mostani világ eleibe nem jöhet, amely éppen úgy utálja a szabad lelket, valamint kedveli a határtalan uraságot és a rab elmét”. A kéziratot csak 1929-ben találták meg.
Boér Sándor: Gróf Bankó vagy a kerítőség bére (valószínűleg szintén az 1810-es évekből) – 1827-ben a könyvárusok figyelmébe ajánlotta, hasztalanul (nem adták ki), később a kézirat is elveszett.
Forrás:
Kerényi Ferenc kísérő tanulmánya a Matúra Klasszikusok sorozat 3. kötetéhez: Katona József: Bánk bán. Ikon KIadó, Budapest, 1992. 5-6. oldal