Gertrudis az udvari asszonyokkal megjelen, s hol a bosszús Melindát,
hol a magát feltalálni nem tudó Ottót nézvén, egy ideig megáll
hátulról; végre szúrósan felszólal.
GERTRUDIS
Hogy sokszor oly hivatlan érkezik
Az ember! és - (indulattal) mi volt ez itt
Melinda?
MELINDA (keserűn).
Édes - mulatság - !
GERTRUDIS
Nem reményleném!
MELINDA
Mindent lehet*. Köszönöm, nagyasszonyom,
Hogy oly kegyes valál s átláttad azt,
Hogy a bojóthi Melindának nem illik
Falun magányban lakni, mert nagyúrné*,
S alkalmatosságot szerzél nekem
Ezzel (Ottóra mutat) sok édes múlatságra is -
Oh, mert hiszen Melinda együgyű!
(Szinte illetlenül elsiet.)
GERTRUDIS (ajkát harapva néz utána).
A kis majom harap (szünet). Negyed napig
Előmbe nem bocsájtatik*.
(Járkál, végre az udvariakhoz szól.)
Magam
Fogok maradni. -
(Azok elmennek.)
Mindent lehet: mármint reményleni, feltételezni az udvar szabados légkörében
nagyúrné: a nádor felesége
Előmbe nem bocsájtatik: udvari büntetés, amelynek azonban az ilyen kegyeket nem kereső Melinda számára nincs jelentősége. Az események hatására maga Gertrudis változtatja meg ezt a döntését a IV. szakasz 3. jelenetében, amikor hívatja Melindát.