A királyné szobája
GERTRUDIS
(az asztalnál ül mély gondolatban. Az udvorníknak - aki az asztal megett áll, s egyik kezében egy már megolvasott levelet* tart, a másikban pedig egy világtörténet könyvét kinyitva - a levelet kivévén kezéből, feláll, megnézi s ismét visszaveti az asztalra).
Csak szúnyogok* - csak szőnyeget* nekik. -
Elég! -
UDVORNIK
(beteszi a könyvet és néz a királynéra).
GERTRUDIS
De hol van Ottó? - Törnek ő-
Rá; mert öcsém.
(Az udvornikhoz.)
Már elmehetsz.
UDVORNIK
(leteszi a könyvet az asztalra s meghajtván magát, elmegy).
GERTRUDIS
(az ablakhoz menvén, kinéz).
Napest! -
(Az asztalhoz megy, felvevén a könyvet, végigpergeti ujjain, s ismét leveti.)
Hogy nem lehet Solon* és Lycurgus* - asszony!
Immár ki háborgat megént?
egy már megolvasott levelet: a szövegét az V. szakasz 2. jelenetében a nézők füle hallatára is felolvassák.
szúnyogok: a levélben említett délvidéki elégedetlenkedőkre érti Gertrudis.
szőnyeg: a középkorban térelválasztásra is használták, kirekesztette a szúnyogokat.
Solon és Lycurgus: Szolón (i. e. 640-i. e. 559) az ókori Athén, Lükurgosz (i. e. 9. század) pedig Spárta nagy törvényalkotó államférfija volt; az Udvornik róluk olvasott fel Gertrudisnak a világtörténelem-könyvből.