Gertrudis

A történelmi figura

IV. Bertold isztriai és krajinai őrgróf, merániai herceg híresen szép lánya (1185-1213). Bár az egyik legbefolyásosabb bajor nemesi családba született, házassága András magyar herceggel kétségkívül emelkedésnek számított. Száműzetéséből, amelyre Imre király ítélte, csak ennek halála után tért vissza Magyarországra. András trónra lépése után Gertrúd hatékonyan igyekezett gondoskodni nagy létszámú családjáról (három lány- és négy fiútestvére volt), befolyása egyébként is erősen érvényesült a gyengekezű és akaratgyenge uralkodóra. A magyar nemesség rossz szemmel nézte a merániak gazdagodását, joggal érezték az idegennek tekintett családot vetélytársnak, hiszen András ebben az időben egész vármegyéket ajándékozott el. Az összeesküvők: Péter bán, a Kacsics nembeli Simon és egy másik Simon nevű főúr, aki Bánk bán veje volt, 1213 szeptemberében, egy pilisi királyi vadászat során az első kínálkozó alkalommal megölték a királynét - néhány nappal huszonnyolcadik születésnapja előtt vagy (más forrás szerint) után. Gertrúd holttestét a pilisszentkereszti monostorban temették el, ottani síremlékét 1221 körül emelték.

II. Andrásnak és Gertrúdnak öt gyermekét ismerjük név szerint: Bélát, Kálmánt, Andrást, Erzsébetet és Máriát. Közülük Kálmán Halicsban volt, apja mellett a merénylet idején, Erzsébet pedig már 1211 óta leendő férje mellett élt Thüringiában. Mindkettejükről történik említés Katona darabjában, a másik három gyerek pedig meg is jelenik a színen.

A színpadon

Drámai hősnő (heroina). Magas termet, erőteljes, csengő beszédhang jellemzi.

"Kántorné volt a társulat drámai előadásainak csillaga. Azon nem erőltetett méltóság, mellyel ő képes olt alakítani, [...] elragadott. Taglejtés, kar- és kézmozdulatok, hanghordozás s gyönyörű nyakának kellő tartása által varázslá el az őt bámulót. [...] Ő se bírt bájos külsővel, és a színpadon mégis bűvölni tudott. Inkább tömött, mint karcsú termete volt, de karja szoborszerűen formázott, s kezei igen beszédes, kecses alakúak." (Karacs Teréz: A régi magyar színészetről)