MELINDA
(hirtelen belép, megáll, merően néz).
Ez a magyar királyné?
GERTRUDIS
Kérdezed?
MELINDA
Úgy, úgy, ez a kevély királyi asszony!
GERTRUDIS
Eszelős!
MELINDA
Hiszed, hogy reszketek?
GERTRUDIS
Mi kell?
MELINDA
Mi? Kérdezed? Nem, nem! lehetetlen az*!
GERTRUDIS
Micsoda?
MELINDA
Hogy álmos a - rabló!
GERTRUDIS
Esze-
Veszett! megengedek. -
MELINDA
Késő az immár!
Add vissza egy anyának gyermekét
Add vissza testvérnek testvéreit -
Add vissza férjét e tökéletessen
Megrontatott beteg lelkemnek is.
GERTRUDIS
Szánlak.
MELINDA
Köszönném, hogyha elhihetném.
Nincs, aki szánjon - nincs, nincs, nincs. - Midőn
Kifutottam a sárkány* elébe, még
Bánkom se jött utánam - szegény!
Azt vélte tán, hogy nála nélkül is
Elmenni tudnék lakodalomba. - Oh jaj!
(Fejét kezei közé szorítja.)
GERTRUDIS
(megijedve néz rá).
Hah! istenem - Melinda!
MELINDA
Csak ne lennél
Az, ami vagy: megátkoználak. Oh
Ti a szegény Melinda jó nevével
Ma egy egész familiát* töröltetek
Az üdvözülhetők sorából el.
Átkozza férjem azt az esküvést,
Mely engem hitvesévé teve -
Átkozza a szerette gyermeket,
Mert a bojóthi Melinda szülte azt -
GERTRUDIS
(csenget).
Udvornik! A nagyúr*! -
UDVORNIK
(bámul).
Itthon?
GERTRUDIS
Siess!
UDVORNIK
(el).
GERTRUDIS
(szelíden).
El kell az udvarunk hagynod, Melinda.
MELINDA
El, el? helyes!
GERTRUDIS
De minden lárma nélkül.
MELINDA
Semmit se félj, hogy pompásan hagyom
El! - Gazdagon jövék abba; és
Koldúsi módra költözök ki abból -
GERTRUDIS
Szegény Melinda!
MELINDA
És - te tudsz így szólani?
GERTRUDIS
(kezét nyújtja a csókolásra).
MELINDA
(nem fogadja el).
El ezzel a szennyes kézzel.
GERTRUDIS
Melinda!
MELINDA
Nem csókolom - nem is csókolhatom
Azon kezet, mely útat nyithatott
Lelkem kirablására. Úgyde hát
Ki állhat a pestisnek ellene,
Hogy el ne terjedjen?
GERTRUDIS
Te oktalan!
Tudod, hol, és kivel beszélsz?
MELINDA
Veled,
Koronák bemocskolója! aki meg-
Loptad királyi férjedet, - kitépted
Kezéből a jobbágyi* szíveket,
Áruba tetted a törvényt - nyomád a
Nyomorultakat - mártirrá tetted az
Erkölcsöt és
(sírva fakad)
testvéri indulatból
Egy szennytelen nyoszolyának eltörése
Végett, királyházban bordélyt nyitottál.
GERTRUDIS
(az oldalajtón kikiált).
Hah! asszonyok!
MIKHÁL
(szava kívül).
Melinda!
MELINDA
(térdreesik).
Istenem!...
Ne hagyd bejönni őtet - csak ne most -
Ne hagyd királyné
(eleibe mászik).
Mind csak kérdezé
Odakinn, miért sírok s fehér hajával
Törölte könnyeit, hogy nem tudá
Meg tőlem azt. Ha benned emberi
Érzés vagyon, ne öld meg őtet ön
Gyalázatoddal!
(háborodva).
Mondd, hogy a menyegző
Két nyillövésnyi - az Bánk, és Melinda.
GERTRUDIS
(a bejövő asszonyokhoz - méltósággal, de mégis valamennyire szánakozva).
Vigyétek e szegény tébúltat* el!
MELINDA
Mindenható, ments meg kerűletétől
Minden tapasztalatlan sziveket!
(Mennek.)
lehetetlen az: mármint az, hogy Gertrudis ne tudná, "mi kell" Melindának.
sárkány: Ottóra érti.
egy egész familiát: testvéreit is ideértve.
A nagyúr: mármint hogy jöjjön a nagyúr - Gertrudis most Bánkot hívatja.
jobbágy: alattvaló.
tébúlt: tébolyult.