Melinda szobája
BÁNK (az asztalnál állva kezére bókolt*).
Hazudsz*!
MELINDA (előtte térdepel).
Igen; mióta hitvesed
Megszünt Melinda lenni, mindenik
Vétek lehetséges. Hazudni? óh!
Oh vajha angyalom lehetne az*.
BÁNK
Mit térdepelsz? az Isten nincsen itt -
Állj fel! beléphet egy meráni állat,
És azt hihetné: őtet illeti.
(El akar menni, de ismét visszajön.)
Hát nem cselekszed?
MELINDA (térdein eleibe csúszik).
Ölj meg engemet
Bánk! ölj meg engemet -
BÁNK
S egy semmi asszonyt!
MELINDA
Oh Istenem! de én nem az vagyok.
BÁNK
Ártatlan? és az udvar nyelve e
Névvel nevezte-é becsűletem?
MELINDA
Nem, azt* ne mondja az udvar, mert hazud
Mindenkor - ez ne mondjon engem annak,
Ah, én szerencsétlen személy vagyok!
(Lerogy a földre.)
BÁNK (felemeli).
Szegény, szerencsétlen Melinda!
(Merően néznek egymásra.)
Mit
Akarsz? Mi kell? tehát engemet, mint
Egy Tantalust* az el nem érhető
Végcél* után csak hagysz kapkodni? - Sírsz?
Felelj; de szóval, és ne így! hiszen
Szép könnyid elbúsíthatnák az ég
Lakosait, s az angyalok magok
Szánnák kigördüléseit. Elveszek*, s én
Igy férfi nem vagyok. (Elereszti.) Még sem hiszek.
Ottó, s Melinda, egyaránt örültek! -
MELINDA (térdeit kulcsolja).
Bánk, Bánk! Taposs meg legalább engemet!
Én bűntelen vagyok. Oh, ne mondd meg ezt
Testvéreimnek: nem feleség - anya*.
BÁNK (belök egy oldalajtót).
Te átkozott kis alvó, mit mosolyogsz?
MELINDA (sikoltva felugrik).
Ember, tudod te, mit mondtál fiadnak
Most? - Átkozott! - (Merően néz maga elébe.)
Atya-átok egy anyáért!
BÁNK
Mint vándor a hófúvásokban, úgy
Lelkem, ingadoz határtalan
Kétség között, s eszem egy nagy óceánban
Lebeg, veszejtve minden csillagot.
MELINDA
Atya-átok egy anyáért! - Kábaság*!
Ha a szegény hold férjhez adja szép
Leányait, mondjátok, hogy királyi
Lakadalma van két nyíl-lövésnyire.
BÁNK
Boldogtalan! -
MELINDA
Jó név. Pokolbeli
Tűz* ége csontjaimban s a királyné
Aludni ment - álmos volt*. Ébredezz!
Add vissza gyermekem, te nagy királyné!
(Elsiet.)
BÁNK
Menj, menj hová a történet* viszen! - -
Úgy, úgy! aludni ment - álmos vala.
Helyes, helyes, meráni asszonyom! - Nap!
Küldd oktalan Phaétonod*, hogy a
Világot öszve meg-meg öszverontván,
Pörköljön engem is pokolra le!
De istenemre, lehetetlen mégis ez -
Nem! nem lehet! Tanácsot álmod e
Szív, s a kimérhetetlen irgalom
Által susogja azt a jó reménység
Lelkembe: nem lehet*. - Setét remény!
(Karjait kinyújtja az ablakon, ölelve.)
Ne rontsa ezt el a világod, oh
Auróra*!
Hiszen Melinda úgyse tudja, mit
Beszéle - - ég, és föld! de hát ki az
Oka, hogy szegény nem tudja mit beszél?!
És a királyné álmos volt! - Nem-é? (Megijed.)
Hah!
Mely gondolat lesz agyvelőmben első
Zsengéjekor már meghatározás? - -
Épülj fel! Izmosodj meg, gondolat! -
Veled épül ismét csak fel, örök lenyugtom
Felett, megéledő* becsületem! (El akar.)
bókol: hajlik, görnyed
hazudsz: Melinda most ért az Ottó és közötte történtek elbeszélésének végére; Bánk viszont, annak alapján, amit az I. szakasz végén látott (Melinda keze Ottó homlokán), nem hisz neki.
az: tudniillik a hazugság - jó lenne, ha védőangyala lehetne Melindának, ha a hazugság meg tudná védeni bármitől is.
azt: mármint azt, hogy ártatlan vagyok.
Tantalus: a görög mitológiából ismert Tantalosz király, akit az istenek megbecsülésük jeléül asztaltársuknak fogadtak, de mikor az becsapta őket, büntetésből arra ítélték, hogy az alvilágban örökös éhséget és szomjúságot kelljen tűrnie. Állig állt a vízben, feje fölött gyümölcsök függtek, de a víz kitért előle, ha inni, a gyümölcsök pedig felemelkedtek előtte, ha enni akart. Neve az örökös szenvedés jelképe ("tantalusi kínok").
végcél: az igazság.
elveszek: értsd: lovaghoz és férfihoz méltatlan módon sírok, kesergek, elérzékenyülök.
nem feleség - anya: kifejtetlen gondolat: Bánk vegye tekintetbe, hogy Melinda nemcsak feleség, hanem anya is; ha feleségként méltatlannak tartja is magához, gondoljon rá, hogy gyermekének anyja is Melinda.
kábaság: őrület. Innentől fogva Melinda valóban eszelősökre jellemző módon beszél és viselkedik.
A piros betűkkel kiemelt szövegrész (Ha a szegény hold...) idézet Veit Weber (Leonhard Wächter): Sagen der Vorzeit (A hajdani idők mondái) című művének IV. könyvéből.
pokolbeli tűz: az 1. szakasz 13. jelenetében Bíberách által Ottónak átadott hevítő, szerelmi bájital hatása.
álmos volt: Bíberách másik szere (ugyanott) a királynénak szánt altató volt.
a történet: értsd: a véletlen.
Phaéton: Héliosz napisten fia a görög mitológiában. Az apjától elbitorolt napszekeret olyan ügyetlenül hajtotta végig az égbolton, hogy felperzselte vele a földet. (Zeusz, hogy az embereket megmentse, agyonsújtotta Phaetont).
nem lehet: mármint nem lehet igaz.
Auróra: a hajnal istennője a római mitológiában.
A piros betűkkel kiemelt szövegrész (Mely gondolat lesz...) idézet Veit Weber (Leonhard Wächter): Sagen der Vorzeit (A hajdani idők mondái) című művének IV. könyvéből.
megéled: újjáéled, feltámad.