IZIDÓRA
(jövén, távul meghajtja magát).
Kegyelmes
Nagyasszonyom - -
GERTRUDIS
Leány! szerencse, hogy
Te vagy - megént büntetnem kellene.
(Kezét nyújtja.)
IZIDÓRA
(megcsókolja azt).
Köszönöm. Igaz, hogy rendelésedet
Tudtam, mivel be nem bocsájtatik
Még maga Melinda is*. De egy kegyelmet
Jövék kikérni -
GERTRUDIS
Szólj.
IZIDÓRA
Bocsáss hazámba.
GERTRUDIS
Izidóra!
IZIDÓRA
Én ez országodba úgy
Jöttem be egykor*, mint egy asszonyi
Szép érdemünkkel büszke leány, de az
Ma meggyaláztatott*; azért tehát
E büszkeségem megmaradt darabját
Engedd hazámba* visszavinni még!
GERTRUDIS
Ha hazudsz, leány -
IZIDÓRA
(letérdepel).
Nem, istenemre, nem!
Nem!
GERTRUDIS
Szólj!
IZIDÓRA
Szerettem Ottót -
GERTRUDIS
Mit beszélsz? -
A herceget?
IZIDÓRA
Nem. Ottót a vitézt; de a
Vitéz bemocskolá magát s azért
A büszke német lány a bíborost*
Is megveté.
GERTRUDIS
Leány, az én öcsémet?
IZIDÓRA
Azt.
GERTRUDIS
Állj fel!
IZIDÓRA (megteszi).
Oly igen szerethetém
Még akkor is, hogy megcsalt engemet:
De már ma félénk gyilkossá leve.
GERTRUDIS
Az én öcsém félénk gyilkos leve?!
IZIDÓRA
Szemérmemet meggyőzve, mindenütt
Nyomában voltam estve ólta. - Hogy
Téged, nagyasszonyom, Melinda mellett
Az álom elfogván, feküdni mentél -
Előmbe jött lihegve Bíberach;
S midőn lefektedet megtudta, kért
Hogy menjek el Melindához, mivel
Italt adott mindkettőtöknek Ottó.
GERTRUDIS
Hah!
IZIDÓRA
Én futottam; nem hozzád, mivel
Ez altató volt csak - futottam Ottó
Herceghez és Melindához hamar. -
Rendetlenül láttam kifutni onnét
A herceget. Szemmel tartván, alig
Értem Melinda ajtajához, amidőn
Egy durva lábdobogás riaszta fel.
GERTRUDIS
No -
IZIDÓRA
Vállamat ragadta egy erős
Kéz - bélökött Melinda ajtaján,
S előttem állott Bánk bán.
GERTRUDIS
(megmerevedik, végre halkal* mondja).
A nagyúr*?!
IZIDÓRA
Melinda felsikoltva elhanyatlott -
Én fagyva álltam, mint egy útazó
Az égnek első dördülésekor*.
Mindent kivallottam: melyért bezárt egy
Oldalszobába, - szabadulásomért
Ott várakoztam hasztalan. Segítség
Után akartam az ablakon kiáltni
Már; s ím kacajt hallottam fel. Szemem
Világa elveszett*. - Hajnalban egy
Idegen szobában - rajtam a kacaj!
Iszonyú erőt éreztem karjaimban
És felszakasztám Bánknak ajtaját.
GERTRUDIS
Bánk itthon -
IZIDÓRA
Oh királyné! ez gyalázat!
Eressz hazámba: hiszen ez itt marad*.
GERTRUDIS
Ottó! -
IZIDÓRA
Kevés időre alattomosan
Megölte ritter Bíberachot -
GERTRUDIS
Ezt is?
Ottó!
IZIDÓRA
Szerencsétlenségembe kezdem
Esmerni udvarod - milyen mohón
Kap a gyalázaton, hogy gúnyolódjon*!
GERTRUDIS
Ottó! Meránia!
IZIDÓRA
Midőn elvivé
Leányod, a követség* - engemet
Itten hagyattál -
GERTRUDIS
Berchtold nemzete*!
IZIDÓRA
Jó Bertha*, légy leányom anyja, mint
Én anyja leszek a tiednek! - azt
Mondád te akkor jó anyámnak. - Oh
Kegyes nagyasszonyom! Hazámba vágy
A szívem, és az ott vagyon, hol a
Holtteste nyugszik annak, akinek
Az életem s lelkem felébredését
Köszönöm.
GERTRUDIS
Dicső kinézésim*!
IZIDÓRA
Nagyasszony!
Hidd el, királyi udvarodra nem
Vagyok én teremtve. Itt nekem hideg,
Lármás, világos* minden, oly nagyon -
GERTRUDIS
Izidóra!
IZIDÓRA
A magányosságnak édes
Ölében voltam én nevelve, ott
Tanultam esmerni egy jobb világot. Ottó!
GERTRUDIS
Átok reád fiú, ki örök mocsok
Közé keverted a hazádat!
IZIDÓRA
Ott
Fogok talán én megnyugodni; vagy
Könnyezni, elfelejteni.
GERTRUDIS
Izidóra!
Jöjj máskor el. -
IZIDÓRA
Reménylhetek?
GERTRUDIS
(kezét nyújtja, anélkül, hogy elfordítaná egy helyről szemeit).
IZIDÓRA
Királyné!
GERTRUDIS
(széjjelnéz s valamin nagyon láttatik gondolkodni).
Az egy halál* -
IZIDÓRA
(mohón megcsókolja a kezét).
Minden keserveinket
Elűzi, és a sírban a sebek
Is mind begyógyulnak. - Mosolyogj remény!
(El)
be nem bocsájtatik még maga Melinda is: Gertrudis tiltotta el Melindát színe elől büntetésből az I. szakasz 11. jelenetében.
országodba úgy jöttem be egykor: ezt a történetet pár sorral lejjebb részletesen elmeséli Izidóra.
meggyaláztatott: a büszke lány azzal gyaláztatott meg, hogy Bánk bezárta családi lakrészük oldalszobájába, amelynek ablakában meglátták - erről is elárulja a részleteket még ebben a jelenetben.
hazámba: Thüringiába.
bíboros: újabb játék a szó két értelmével: a főpapi tisztség, illetve a hercegi viselet anyagának nevével. Gertrudis számára a szó a herceget jelöli; Katona viszont azt is jelzi vele, hogy Berchtold kalocsai érsek tetteit ruházta Ottóra a darabban.
halkal: halkan.
a nagyúr: Bánk bán - Gertrudis csak itt és ekkor szerez tudomást arról, hogy Bánk hazatért.
én fagyva álltam, mint egy útazó az égnek első dördülésekor: a hasonlatot Katona József Bárány Boldizsár Rostájából emelte be a darab második kidolgozásának szövegébe.
szemem világa elveszett: elsötétült előttem a világ.
ez itt marad: mármint Izidóra megszégyenülése, amit a magyar királyi udvarban nem fognak elfelejteni.
mohón kap a gyalázaton, hogy gúnyolódjon: udvarának ezt a természetét Gertrud is ismeri, erről beszél Bánknak Melinda gyalázatával kapcsolatban a IV. szakasz 7. jelenetében, Ottó színre lépése előtt.
midőn elvivé lányod a követség: II. András és Gertrudis lányát, Erzsébet hercegnőt (a majdani Szent Erzsébetet) a thüringiai lánykérő követség vitte el 1211-ben feleségül I. Hermann thüringiai tartománygróf fia, Lajos számára. Ugyanerre a lánykérésre utalt egész más összefüggésben Petur bán a II. szakasz 2. jelenetében.
Berchtold nemzete: Gertrudis felkiáltása saját családjára vonatkozik, hiszen VI. Berchtold, Isztria és Krajina őrgrófja, valamint Merán hercege apja neki magának is, meg Ottónak is.
Bertha: Bendeleiben Egenolf özvegyének nevét a Szent Erzsébet-életrajzok nyomán Katona József több történetírói munkában is megtalálhatta (Pray Györgynél, Katona Istvánnál, Fessler Ignác Aurélnál).
kinézés: kilátás, remény.
világos: mindenki szeme előtt történő, nyilvános.
az egy halál: Ottó ténykedésének eredménye