BIBERACH (jön).
Bán! Asszonyod magánkívül futott el.
(Az oldalszobába besiető Bánk után néz; azután egész maga alkalmatosságával* le akar ülni, de a visszajövő Bánk tekéntete visszatartóztatja).
BÁNK
(az álmos kis Somával jön vissza).
Ne sírj, ne sírj gyermek; hisz' egyszer akkor
Ébredni kell.
(Vezetvén kifelé.)
Menj tigrisek, fene-
Vadak közé, szelidíts hiénát,
S ha mindened feláldozván nekik,
Hálaadással megnyalják kezed -
Öleld, szorítsd melledhez és kiáltsd
Örömmel: oh még is találtam embert!
BIBERACH
Bán! őrülést mutat tekénteted!
BÁNK
Tudom, tudom: de hallom is közel-
Létét eszem lerontatása hír-
Kürtjének, és azért kivánom azt
Használni addig, míg egészen el nem
Veszejtem. (El a fiával.)
BIBERACH
És magam maradjak itt!
(Utána néz, azután járdogál.)
De nem hiszem biz' én, a gyáva herceg
Hogy boldogult. - Gyanú kinozza Bánkot.
(Leül.)
Egy sincsen a sok emberi indulat
Közt, melynek oly kevésbe kerüljön a
Képzelt lehetség általöltözése
Az igazra, mint a szerelemféltésnek.
(Maga eleibe nézvén, egymásra tett lábait lógatja.)
Biz' úgy.
egész maga alkalmatosságával: értsd: kényelmesen