Iṣṭa-deve vijñapti
(Narottama dāsa Ṭhākura)
hari hari! biphale janama goṅāinu
manuṣya-janama pāiyā, rādhā-kṛṣṇa nā bhajiyā,
jāniyā śuniyā biṣa khāinu
Bhakti Kamala Tírtha énekel
golokera prema-dhana, hari-nāma-saṅkīrtana
rati nā janmilo kene tāy
saṁsāra-biṣānale, dibā-niśi hiyā jvale
jurāite nā koinu upāy
brajendra-nandana jei, śacī-suta hoilo sei
balarāma hoilo nitāi
dīna-hīna jata chilo, hari-nāme uddhārilo
tāra śākṣī jagāi mādhāi
hā hā prabhu nanda-suta, vṛṣabhānu-sutā-juta
koruṇā karoho ei-bāro
narottama-dāsa koy, nā ṭheliho rāṅgā pāy
tomā bine ke āche āmāra
1) Óh, Uram, Hari! Haszontalanul telt az életem. Bár emberként születhettem, mégis elmulasztottam Rádhá-Krsna imádatát, s így szántszándékkal a méregpoharat ürítettem.
2) A Gólóka Vrndávanbéli isteni szeretet kincse az Úr Hari szent neveinek együttes zengéseként szállt alá. Miért nem vonzódom e mantrázáshoz? Szívem éjjel-nappal a világiasság méregtüzében perzselődik, s nem fogadtam meg azt a módszert, ami véget vethetne ennek.
3) Vradzsa királyának fia Krsna, Sacsí anya gyermeke (Csaitanja Maháprabhu) lett, Balarám pedig Nitái. A szent név az összes elesett s nyomorult lelket fölszabadította, minek érzékletes példája a két bűnös, Dzsagái és Mádhái esete.
4) Óh, Uram, Krsna, kérlek, Vrsabhánu király leányával együtt légy kegyes hozzám! Naróttam csak annyit mond: „Kérlek, kedves Uram, ne taszíts el rózsás lótuszvirág lábaidtól, mert ki mást szerethetnék Rajtad kívül?”