114 Rādhā-kuṇḍa-taṭa-kuñja-kuṭīr

1-6) A Rádhá-kund partján álló csalitbéli kunyhó, a nagy Góvardhan-hegy, a Jamuná partjai, a Kuszuma-szaróvara, a Mánasza-gangá, a Kalinda sokhullámú leánya (a Jamuná), a Vansí-vata, Gókula, a Dhíra-szamíra, Vrndávan fái, liánjai s nádszálai, a sokféle színes madár, az őzek, a Malaja-hegység hűs szellője, a pávák, a méhecskék, a fuvolás kedvtelések s maga a fuvola is, a bivalyszarvból való kürt, a tehenek lába nyoma Vradzsa földjén, a feketés esőfellegek sora, a tavasz, a hold, a kagylókürt s a karatálok – mindezek fölöttébb segítik Rádhá s Krsna kedvteléseit. Fölismerni bennük azt a transzcendentális ösztönző erőt, amivel még intenzívebbé teszik az Úr lenyűgöző kedvteléseit.

7) Nem megyek olyan helyre, ahol nincsenek ott az odaadó szolgálat eme előmozdítói, mert lemondani ezekről olyan, mintha az életem adnám föl.

8) Bhaktivinód így szól: – Hallgass meg, kérlek, óh, Kána! Környezeted s társaid mind reád emlékeztetnek, s Te vagy az életem!