Prasāda-sevāya (1)
(Śrīla Bhaktivinoda Ṭhākura)
bhāi-re!
śarīra abidyā-jāl, joḍendriya tāhe kāl
jīve phele viṣaya-sāgore
tā'ra madhye jihvā ati, lobhamoy sudurmati
tā'ke jetā kaṭhina saṁsāre
kṛṣṇa baro doyāmoy, koribāre jihvā jay
sva-prasād-anna dilo bhāi
sei annāmṛta pāo, rādhā-kṛṣṇa-guṇa gāo
preme ḍāko caitanya-nitāi
1) Óh, testvéreim! Az anyagi test a tudatlanság tanyája, az érzékek úthálózata pedig csak a halál felé vezet. Az összes érzék közül a nyelv a legtelhetetlenebb. Ebben a világban nagyon nehéz féken tartani a nyelvet.
2) Krsna azért adja ezt a finom lelki ételt (praszádát), hogy ily módon segítsen bennünket a nyelv hatalmának legyőzésében. Váljon hát ez a praszád élvezetünkre, s dicsérjük Rádhá és Krsna őméltóságukat, valamint kérjük szeretettel az Úr Csaitanja és Nitjánanda Prabhu segítségét!