A szimbolizmus az 1880-as években, Franciaországban kibontakozó irányzat volt, amelynek képviselői a naturalizmus és az impresszionizmus ellenében új művészeti elveket fogalmaztak meg. Az eredetét tekintve irodalmi mozgalom az évtized végére vált átfogó művészeti irányzattá, s talált követőkre a festészetben, a grafikában, a szobrászatban, és a színházművészetben egyaránt, Európa számos országában. A művészettörténeti könyvekben a szimbolizmus címszava alá besorolt művekkel a későromantika, a posztimpresszionizmus és a szecesszió címszava alatt is találkozhatunk, sőt egyes műveket az expresszionizmus előzményeként tartanak számon. A művészeti eszközök és az ábrázolt témák tekintetében igen sokszínű és összetett jelenségről van szó, amely egységesnek csupán a valóság közvetlen bemutatásának és az akadémizmusnak az elvetésében tekinthető.
A szimbólum ('jelkép') hagyományos értelmezése: valamilyen elvont fogalom, érzés, gondolat kifejezése konkrét tárgy vagy személy által (a köztük lévő kapcsolat általában közismert, ld. gyűrű = végtelenség, lánc = rabság stb.). A 19. század végének szimbolista jelképei viszont egyéniek, sejtelmesek, nehezen és többféleképpen értelmezhetők, mert elsősorban nem értelmi, hanem érzelmi alapon megközelíthetők.