Embedded Files
Alfons Maria Mucha 1860-ban a csehországi Ivančicében született. Minthogy a Prágai Akadémia elutasította, tizenhét évesen Bécsbe költözött, és ott színpadi díszleteket készített, majd a Monarchiából induló fiatal művészek szokásos vándorútja következett: 1885 és 1887 között a müncheni akadémián, 1888-tól a párizsi Julian Akadémián, majd a Colarossi Akadémián tanult. Ezekben az időkben, sok pálya- és kortársához hasonlóan, gyakran nélkülözött. Könyvillusztrációs feladatokkal kereste meg a megélhetését. Rövid ideig Paul Gauguinnel volt közös műterme.A művészi sikert az 1894-es év hozta el számára. Díjat nyert a párizsi Salon kiállításán, és még ugyanebben az évben - bizánci mozaikokat idéző stílusban - elkészítette Sarah Bernhardt színésznő megrendelésére Victorien Sardou: Gismonda c. drámájának plakátját. Egy reggel Párizsban mindenütt feltűntek azok a plakátok, amelyek meghozták Muchának a világhírt. A plakátok iránt olyan népszerűek voltak, hogy a művészetkedvelők csaknem mindet leszedték. A színezett litográfia igényes technikájával nyomtatott, hosszúkás formátumú plakát stílusában és szemléletében is megújította a színházi plakát műfaját. Nem egy jelenetet ábrázolt, hanem a dráma teljességét érzékeltette a nézővel egy kifejező, de stilizált mozdulaton keresztül. Nem csoda, hogy a rajongással körülvett párizsi híresség szerződtette Muchát. Egy csapásra ő lett a Belle Époque legkeresettebb plakátfestője. Hét évig készített Bernhardt és színháza, a Theatre de la Renaissance számára plakátokat. 1896-ban festette meg Mucha Sarah Bernhardt egy plakátját A kaméliás hölgy szerepében. Az ötvenegy éves színésznő Mucha grafikáin pontosan olyannal látta önmagát, amilyennek szerette volna: fiatalnak, karcsúnak, gyönyörűnek és titokzatosnak. Mucha díszleteket és ékszereket is tervezett az asszonynak, akit elbűvöltek a rajzokon szereplő misztikus vonalú kiegészítők is.Emellett folyamatosan érkeztek reklám-megrendelések is párizsi és brit cégektől, magánemberektől. Mucha csaknem valamennyi plakátjának a középpontjában egy nőalak áll, mégpedig fiatal, vonzó, kicsattanó, vidám, érzéki hosszú aranyló hajjal, és közvetlen asszociációkkal az adott termékkel kapcsolatban. Plakátjainak, reklámkiadványainak többségét a Champenois nyomda állította elő, itt készült valamennyi Bernhard-plakátja is.Mucha a reklámplakátok mellett részvények grafikai munkáin is dolgozott, így például a „Paris-France“ áruház, a „Société des Immeubles de France“, a „Société Anonyme de l’Exposition Réligieuse Internationale de 1900“ társaság és a „Slavia“ (Prágai Kölcsönös Biztosítási Bank) számára. Ezeknek a társaságoknak a történelmi értékű értékpapírjai a gyűjtők körében a legdekoratívabb és legkeresettebb darabok ma is.A kereskedelmi és művészeti plakátokon kívül a századfordulón dekoratív pannósorozatok jellemzik Mucha munkásságát. A pannó (franciás helyesírással panneau: nagyméretű, díszítő funkciójú, falborításra használt táblafestmény) a 19. század végi polgári tömegkultúra része volt. Sokan készítettek pannókat, de olyan tervezőművészi és igényes kiviteli színvonalat, mint Muchának a Champenois nyomda részére készített sorozata, mások nem értek el. Mucha pannói közül az Évszakok első, 1896-ban megjelent sorozata átütő sikert aratott. A mozdulatok keresettek, szinte szimbolistán stilizáltak, rögzítésükben a kor új vívmánya, a modelltanulmányokat helyettesítő, beállított fotográfia segíti Mucha munkáját.
Az 1900-as Párizs Világkiállításra ő dekorálta Bosznia-Hercegovina pavilonját, és ő készíti az osztrák kiállítás plakátját is. Emellett Párizsban az Houbigant parfümériának és a Fouquet ékszerboltnak dolgozott.
Mucha rajzai és grafikái a nagyközönség számára javarészt ismeretlenek. Az 1902-ben megjelent műve, a Documents Décoratifs album egyfajta összefoglalása mindannak, amivel Mucha 1900 körül foglalkozott, amikor valóban szecessziós művészként az iparművészet minden ágában alkotott. A táblák nagy része az Art Nouveau gazdag stílusában megtervezett használati tárgyakat, bútorokat, ékszereket, betűtípusokat, textíliákat, drapériákat, tapétákat mutatja be.
Mucha pasztellképeinek és rajzainak drámai, helyenként riasztó kifejezésmódja az expresszionizmushoz áll közel. Az 1898 és 1903 között Párizsban készült rajzok személyes érzéseit közvetítik, és egy olyan művész „sötét” oldalát világítják meg, aki a nemzetközi hírnév és siker csúcsára jutott. Sokukat ki sem állították életében, ilyen pl. a hét fő bűn sorozata.
1906 júniusában Prágában feleségül vette Maruška (Marie) Chytilovát, akit Párizsban ismert meg. Az 1906-os prágai Pánszláv Kongresszus szervezésében tevékenyen részt vett: több installációt készített a Vltava folyón a különböző szláv népeket jelképező hajók felvonulásához.
A századforduló környékén új téma kezdte el foglalkoztatni, a nemzeti történelem megfestése (sorozatban gondolkodott), de új ötlete megvalósításához pénzre volt szüksége, így sikerei csúcsán, 1906-ban feleségével együtt az Egyesült Államokba hajózott, és néhány évet ott töltött. Ez azt is eredményezte, hogy Európában pillanatok alatt elfelejtették. Amerika viszont az Art Nouveau vezető képviselőjeként üdvözölte őt, a New York Times többoldalas külön betét-nyomattal ünnepelte. A Képzőművészeti Akadémia docenseként tanított New Yorkban, Philadelphiában és Chicagóban. Az Art Nouveau-t az Egyesült Államokban épp Mucha színházi plakátjai tették ismertté, amelyek Sarah Bernhardt amerikai turnéit kísérték. Egy sor fiatal amerikai művész tanult már korábban Mucha párizsi műtermében, ők szeretettel és büszkén fogadták mesterüket. Mucha a New York-i felsőbb körök hölgyeinek a portréit kezdte festeni. Ezekből az olajképekből azonban hiányzott pasztellportréinak közvetlensége és elevensége. 1909-ben New Yorkban született meg a Mucha házaspár kislánya, Jaroslava Muchová.
A szláv karakterjegyeket viselő nőalakok 1897-ből származó plakátjain és festményein tűntek fel először, ezt azután számos hasonló nőábrázolás követte. A szláv vonású nők kulcsszerepet kaptak Muchának azokon a plakáttervein, amelyeket később a szülőhazájából érkező megbízásokra készített. Mucha a leánytípust a cseh és morva vidék buzgó vallásosságának rendelte alá, anélkül azonban, hogy falusi „leányainak” természetes bája elveszne. Amerikából való hazatérése után sokáig mecénásának lánya volt modellje, később azonban lányát, Jaroslavával dolgozott.
Mucha még amerikai tartózkodása idején kapott megbízást a Slavia biztosító társaság jelképének megtervezésére. A fehér ünnepi köntöst viselő nőalak a művész számára a pravoszláv eszmék megtestesítőjévé vált, és központi figurája lett a régóta dédelgetett álom, a Szláv eposz című, messianisztikus képciklusnak. 1909 karácsonyán ígéretet kapott Charles R. Crane milliomostól, hogy finanszírozza ennek a monumentális mitológiai-történelmi festménysorozatnak az elkészítését. Ezért 1910-ben újból, immár családjával együtt tért vissza Csehországba, ahol a zbirohi kastélyban élete nagy álmának megvalósításához szükséges tágas műtermet bérelt. Mucha elképzeléseiben a szláv testvériségen alapuló cseh nemzeti identitás erősítésének eszméje jelent meg. A cseh történelmi festészet legimpozánsabb képsorozata a pánszláv eszme szellemében a szláv népek legjelentősebb eseményeit ábrázolja. A festményeken használt szláv jelképeket a szlávok korabeli jellegzetességei alapján alkotta meg. Tizennyolc év alatt húsz monumentális (6 x 20 méteres) festményt alkotott. A sorozat első tizenegy darabját 1919-ben hatalmas érdeklődés mellett állították ki a prágai Klementiumban. Ezt több amerikai kiállítás követte vegyes érdeklődés mellett. A kritika hűvösen fogadta a képeket ódivatú, akadémikus–romantikus stílusuk és pánszlávizmusuk miatt. A teljessé vált sorozatot Mucha 1928-ban Prága városának ajándékozta, a város azonban nem biztosított neki állandó kiállítóhelyet: 1935-ben összetekerték a festményeket és raktárba helyezték őket előbb Prágában, később (már 1950-ben) a Mucha szülőfalujához közeli Moravský Krumlovban. 1963-ban hosszú válogatás után kilenc képet kiállítottak a sorozatból, de a teljes Szláv eposz bemutatására csak 1967-ben, negyven évvel elkészültük után került sor.
Az első világháború után, Csehszlovákia megalakulásakor ő tervezte az új állam bélyegeit és bankjegyeit.
Mucha még 1898-ban, Párizsban lett szabadkőműves. Csehszlovákia létrejöttekor részt vett a cseh szabadkőműves mozgalomban, 1918-ban megalapítója volt az első cseh nyelven dolgozó páholynak. Hamarosan a Csehszlovák Nagypáholy nagymesterévé választották. Vezetői tevékenysége mellett számos műalkotást tervezett a páholyok részére, mint díszpoharakat, jelvényeket, felvételi oklevelek dekorációját. 1923-ban ő is részt vett az Ősi és Elfogadott Skót Rítus nagytanácsának svájci segítséggel történő megalakításában, amelynek második Szuverén Nagyparancsnoka lett.
1939-ben Csehország annektálásakor a Gestapo az elsők közt tartóztatta le mint szabadkőművest, és bár szabadon engedték, a börtönben kapott tüdőgyulladást soha nem heverte ki. Prágában halt meg 1939-ben.
Források:
Simon Magdolna művészettörténész írása, Építészfórum.hu: >>>
Page updated
Google Sites
Report abuse