Kétségtelen, hogy a századforduló legelterjedtebb iránya a szecesszió volt. Az is tény, hogy inkább csak a művészettörténeti analízis választhatja szét a századvég és századelő bonyolultan összefonódott irányait, hiszen a konkrét művek nem irányillusztrációk, több stílus jegyeit is ötvözhetik. A szecesszió részben egymástól függetlenül, részben egymást inspirálva csaknem egy időben alakult ki számos országban. A szecesszió jellegzetessége, hogy számos műhely, csoport, iskola, sőt művésztelep alakult, amelyeknek célja az egységes stílus istápolása. A szecessziós stílű művésztelepek példája volt Magyarországon az 1901-ben alakult gödöllői művésztelep is.
A szecesszió legfőbb ismertetőjele a sajátos, egyedi és utánozhatatlan formakincs: a növényi motívumok csavart, hullámzó, ritmikus ismétlődése, a síkszerű képépítés, szereti a különös színeket, pl. a fémszíneket. Az ipar- és képzőművészet jellemző stíluselemei: ívelt vonalak alkalmazása, az egyéni ötletek, a különleges megoldások megvalósítása, stilizált növényi motívumok (virágok, indák, levelek), finoman kidolgozott apró részletek, mozaikszerű felületek, bizarr túlzások a díszítésben; a festészetben (ahogyan az irodalomban is): az erotika hangsúlyossága. A szecesszió művészetére erősen hatott a japán fametszet lényegre törő dekorativitása is.
A tárgyformálásban, az iparművészetben az új stílus meghatározó jelentőségű nagy egyénisége a belga Henry van de Velde (1863-1957), aki bútoraival, különféle berendezési és dísztárgyaival iskolát teremtett. Mellette a szecessziós iparművészet másik hírneves mestere a francia Émile Gallé (1846-1904), akinek főként lendületesen formált üvegtárgyai a jelentősek.
Nevek nélkül ugyan, de feltétlenül meg kell említeni az iparművészet - ill. a művészi igényű kézműves mesterség - egy ekkor különösképpen felvirágzó ágát, a kovácsoltvas-művességet. Az anyagban rejlő adottságai miatt a kovácsoltvas kiválóan alkalmas volt arra, hogy a finoman ívelő vonalak játékát, a stilizált természeti formákat kedvelő stílus igényeit maradéktalanul kielégíthesse.
A festészetben az új irányzat mesterei közül a legjelentősebbek a francia Henri de Toulouse-Lautrec (1864-1901), aki kőnyomatos plakátjaival a stílusra jellemző új műfajt teremtett; a szintén francia Paul Gauguin(akinek az óceániai szigetvilágban festett képei voltak nagyhatásúak); a Gauguin tanításait követő fiatal francia művészek társasága, az ún. Nabis csoport (a maguk választotta héber szó "próféták"-at jelent); s a szecesszió egyik legjellegzetesebb festője, az osztrák Gustav Klimt (1862-1918).
Források:
A Szegedi Egyetem Művészettörténeti oldala: >>>
Sulinet művészettörténeti felvételi előkészítő: >>>
A Museum Without Walls 590 fényképből álló albuma szecessziós és avantgárd plakátokból: >>>
A Museum Without Walls Közép-Európa I.: Gustav Klimt és a bécsi szecesszió című, 387 fényképből álló albuma: >>>