A legendássá vált előadás bemutatója 1985. december 6-án volt.
Játszották:
Prozorov, Andrej Szergejevics - Végvári Tamás
Natalja Ivanovna - Udvaros Dorottya, majd Bodor Erzsébet
Olga - Bodnár Erika
Mása - Básti Juli
Irina - Szirtes Ági
Kuligin, Fjodor Iljics, gimn.tanár - Vajda László
Versinyin, alezredes - Sinkó László
Tuzenbach, báró, hadnagy - Bán János
Szoljonij, főhadnagy - Balkay Géza, majd Lengyel Ferenc
Csebutkin, katonaorvos - Horváth József
Anfisza, dajka - Pártos Erzsi m.v., majd Sándor Böske
Ferapont, öreg szolga - Kun Vilmos
Fedotyik, alhadnagy - Gáspár Sándor, Blaskó Péter
Rode, alhadnagy - Hollósi Frigyes
Díszlet: Szlávik István
Jelmez: Szakács Györgyi
Zenei vezető: Simon Zoltán
Dramaturg: Fodor Géza
Rendezőasszisztens: Vajda Anikó
Rendező: Ascher Tamás
Kritikák:
Nánay István: Változatok a reménytelenségre
Mészáros Tamás: "Hová tűnt minden?"
A budapesti Katona József Színház Ascher Tamás rendezte Három nővér előadása nyolc évig és két hónapig volt műsoron, 179 Budapesten és további 59 külföldön játszott előadással. Bemutatójának évadjában elnyerte a legjobb rendezés, a legjobb jelmez és a legjobb női alakítás (Básti Juli, Mása) díját mind a színikritikusok szavazásán, mind az Országos Színházi Találkozón. Egy évvel később, a rendkívüli sikerű stuttgarti fellépéssel kezdődött a külföldi vendégjátékok hosszú sora, amelynek belgrádi állomásán a produkció elnyerte a BITEF nagydíját. A hazai és külföldi kritika egyaránt felsőfokban szólt róla, „katartikus”, „mesteri”, „kivételes, nagy élményként”, sőt már megszületésekor „újabb színháztörténetünk remekeként” jellemezte.
Azóta Ascher Három nővére az 1970-80-as évek magyarországi színházkultúrájának egyik legfontosabb mérföldköve lett: részint legenda, részint konkrét mérce, a hazai Csehov-játszás teljesítményeinek viszonyítási pontja. A rendezés normativitása pedig csak a 2000-es évek elejére vált kérdésessé, köszönhetően az újabb rendezőgeneráció (elsőként Alföldi Róbert és Telihay Péter) szándékos elhajlásra törekvő munkáinak, amelyek immár ironikus idézetként építették magukba az 1985-ös produkció megoldásait.
Az előadással szemben elvétve megfogalmazott bírálatok – mint pl., hogy „csak érthető, de nem élhető át, nem élvezhető” – jobbára felszínes olvasatot és jókora félreértést tükröznek. Ráadásul nem igazolja őket még a két és fél évtizeddel később, DVD-n kiadott (tévéjátékosított) változat újranézése sem.
Közvetítés a Katona József Színházból
Az előadás tévéjáték-változata 1994-ből
Prozorov, Andrej Szergejevics - Végvári Tamás
Natalja Ivanovna - Udvaros Dorottya
Olga - Bodnár Erika
Mása - Básti Juli
Irina - Szirtes Ági
Kuligin, Fjodor Iljics, gimn.tanár - Vajda László
Versinyin, alezredes - Sinkó László
Tuzenbach, báró, hadnagy - Bán János
Szoljonij, főhadnagy - Balkay Géza
Csebutkin, katonaorvos - Horváth József
Anfisza, dajka - Pártos Erzsi m.v.
Ferapont, öreg szolga - Kun Vilmos
Fedotyik, alhadnagy - Gáspár Sándor
Rode, alhadnagy - Hollósi Frigyes
Díszlet: Szlávik István
Jelmez: Szakács Györgyi
Zenei vezető: Simon Zoltán
Dramaturg: Fodor Géza
Rendezőasszisztens: Vajda Anikó
Rendező: Ascher Tamás
Kétszer vettük fel az előadást, természetesen mind a kétszer a színpadon. Az első, 1986-os felvétel nem volt elég pontos, sok pillanatról lemaradt a kamera. A második felvétel - az érvényes, ami itt látható - csak annyiban tévéjáték, hogy nézők nélkül vettük fel, ezért a rejtettebb mozzanatok nagy része is bekerült a kamerák látószögébe, jóval több időnk is volt a munkára, a javításokra. Egy bizarr hiba mégis benn maradt, nem volt javítható: Pártos Erzsi épp aznap memóriazavarokkal küzdött - meszesedés vagy ilyesmi -, és az első felvonásban, amikor behozza a tortát, váratlanul ezt mondta: "miszter Protapopov küldi". Nem forgattuk újra, kockázatosnak tűnt, hogy még ennyi sem hangzik el. Végül is megszerettem a hibát, olyannak látom, mint bélyeggyűjtő a fordítva nyomtatott ábrát a bélyegen; sajátosan értékesnek.
(Ascher Tamás rendező kommentje a videó alatt a Youtube oldalán)
Az I. felvonás vége, Natalja Ivanovna jelenete a névnapi ebédnél
Forrás: