Valóság képmása

álmaim tükörkép

a valóság képmása

jelképesen

vipera lesben

ólálkodik

Elment

Kiss Károly emlékére

se nem látott

se nem hallott

észrevétlen

úgy ott hagyott

hogy csak álltam

bénán sután

hová siet

mért halovány

szám szóra nyílt

de hangtalan

kiáltsak-e

“hová sietsz”

hová sietsz

miért sietsz

de nem szóltam

csak csodáltam

miért állok

mire várok

már a másik

Oldalon jár

és valóban

akkor tudtam

Másik partra

Más oldalra

vitte lába

vitte esze

mert ő tudta

és érezte

mennie kell

nincs más mese

nem néz jobbra

nem néz balra

mennie kell

más Oldalra

hol már nem fáj

sehol semmi

hová végül

el kell menni

fontos dolgát

bevégezte

Emlékké lesz

nemsokára

ilyenkor az

Idő drága

nem néz vissza

nem néz vissza

hová sietsz

miért sietsz

nem néz vissza

nem néz vissza

szemem mélyen

úgy beitta

hogy azóta

ha ott megyek

mindig ő is

siet siet

ketten sietünk az utcán

Elveszett vers

a legutolsó vers

papírra firkálva

az agy diktálta

az agy elvesztette

sehol sincs a fecni

keresni keresni

keresem keresem

seholse találom

vajon mi volt benne

olvasom a másvilágon