Feltételes mód

ha nem kísértene annyiszor

az a nyomorúságos század

nem ülne mint fekete pernye

gyönyörűségen a gyalázat

nem üszkösödne becsületünk

mint egy rothadó lomha végtag

hogy szembeköpjenek akik a

latrok lábaihoz aléltak

falainkra sem kapaszkodna

reménytelenségnek a repkény

volna kimunkált szitkozódás

istentelenül is keresztény

érdekvezérelt zsoldosoknak

szépelegtünk mi már elégszer

csak letudhatnánk azt a százat

nem lenne minden pálya kényszer

kitagadnának mindenhonnan

ahol hamis szándékkal mérnek

de bölcsebb lenne árvaságban

maradni szabad vegyértéknek

Retró

szememben végtelen terekkel

vétkektől csobogó vérerekkel

el-elbicsakló életemmel

vezetékes vízben áztam

szomorúfűz a langymeleg

zuhanyesőben

egyensúly ez a megoldás

iszapos éren legyökerezni

ahol a part is koszlik mállik

esély a most is vízmosáshoz

kölyökkoromban sípokat faragtunk

s a fűzfa csak siratta csonkjait

be szépen szóltak istenem be szépen

honnan is tudhattuk volna honnan

milyen a fűzfa sikolya

hiszen a fűz csak csigolya

nem szomorú volt még akkor

azóta váltig úgy hiszem

e sikolyoktól hajlanak a fűzfák

egyenes vesszejű csigolyákból

kölyökkorunktól szomorúfűzek

telente páncél foglya lesznek

nyaranta zápor tisztogatja

savas esőben foltosodnak

viharban bólogatnak bölcsen

viselik azt a málló partot

amire szánja mindig őket

odafentről a nagy elszánó

maguk súlyába rokkanó

bennünk szerelmes szomorúfűzek

be szépek istenem be szépek

lassan mulandó gyönyörűségek

Számvetés

eltékozoltuk napjaink

elittunk minden estét

kalandjaink fakulva mint

papíron tinta festék

beláthatatlan ködgomoly

oldódik szét a tájban

hiába tisztul fel a kép

ha legbelül hiány van

szerelmed inkább kocsmakert

ülünk egymással szemközt

imbolyognak a képsorok

már össze semmit nem kötsz

ez is megtörtént amaz is

most rendet kéne tenni

bár tudom kínkeserves így

egymást fogjuk megenni

nem alkudozni kértelek

de párbajozni hívlak

mert már pillére sem maradt

a köztünk ácsolt hídnak

ha gyáva vagy hát menekülj

próbálj messzebbre jutni

vagy ezzel ölsz vagy megölelsz

csak így fogsz megnyugodni

Animarum dies

halottak napján vasvirágok

vöröslenek a házsongárdban

a pompás megsemmisülésben

istentagadó bátorság van

mítoszainkban oly makacsul

összekuszálódtak a szálak

hogy a városba szellemeink

vissza kísérteni se járnak

a sírkert balzsamos szavakkal

sugdos a novemberi szélnek

ám a koponyák egymás között

bárdolatlan nyelvet beszélnek

s ahogy a legendáriumban

elgazosodik a cselekmény

dölyfös kripták homlokzatára

kúszik a történelmi repkény

mindenszentek sápadt nimbuszán

rozsdafoltot hagy az enyészet

szemközt a bozótban gazdátlan

címerállatok heverésznek