(Madár billeget a sodronyon)

Mint a muskátli, kikönyököl

ablakpárkányra a szerelem,

napszítta párkányfák között

fürdik a tornác a napon.

Kifeszített drótba fogódzva

madár billeget önfeledten,

egy ökörszem, egy szalakóta,

egy citromsármány, egy vörösbegy.

A csend most korábban ébredez,

sötétedésig jobban belefárad,

halált nem hal, oly eleven

a lenge sodrony surrogása.

Még befogad paplanja alá,

még nem szűnik meg, csak megriad,

mint nagy vizek fagyott taván,

a jég, ha égeti már a Nap.

(Aki sikolt)

“ne higgyétek hogy föltámadni könnyebb,

mint megszületni”

Kocsis Francisko: Lázár feltámadásáról

Sikoltana, ha tudná,

hol ébred föl s mikor,

az, ki megszületik,

de csak ordít, amikor

hangja elhagyja legelőször,

s örömmel telít futó perceket,

körbeállják rokonok s vének,

s akik őt nemzették kéjben,

s akik mostantól megszeretik,

s akik gyűlölik semmiségekért,

s akik megágyaznak az irigységnek

s vele hálnak,

és idők múltával kitárják az ajtót,

hogy belépjen rajta az, aki sikolt.

(Ihatnék jó rumot)

Visszhang kalapácsütésre

A láthatatlan tenger hullámai

arcomba csapnak, a víz viharzik,

öreg hajómba szökik,

sós ivóvizet kínálnak poharaim.

Ihatnék jó rumot,

a víznek ára nagy.

Matrózok mérik a tengert,

vizsgálják hajóm szerkezetét,

testem hidratációját is nézik,

s cseppentenek egy kis ivóvizet

a rumba.

A matrózok kezében feszül a kötél,

szomjam szikkaszt, olthatatlan.

2017. okt. 14.