Számvetés

Felvértezve tollal

szabad akarattal

békében a Földdel

perben önmagaddal

szövetségben szóval

haragban a késsel

kibékülve sorssal

s a Gondviseléssel

továbbadod holnap

amit tegnap kaptál

sodródások közt is

helyeden maradtál

felvértezve múlttal

beforrott sebekkel

békében a mával

kékülő egekkel

szövetségben csenddel

perben önmagaddal

korlátozott léttel

kötött akarattal

új hazára leltél

új szárnyakat kaptál

sodródásaid közt

mégis megmaradtál

A múltnak hasadéka

Eltompultak késeink a csendben

és szavak nélkül kiszáradt a szánk

a szerelem csak szálka tenyeredben

és szilánkokra törted éjszakánk

és kicsorbult a poharunk s a lelkünk

a szomjúságtól ajkunk cserepes

a kétségek közt kacatokra leltünk

a tört arany közt nincsen veretes

mert patinás és ódon az a gyűrű

melyre a múltnak hasadéka les

a feledésnek sötétje oly sűrű

hát vesztett kincset senki sem keres

Füstjelek

A teremtőhöz szálló sóhajpárák

emelkednek e lét-tetők fölé

fehér köpenyben sorakoznak csendben

az éjszaka szakadt lidércei

a tébolydákból szökött látomások

agyrémekből szőtt kísértetek

a vesztett múlt sötét alkímiája

az önvád felnövekvő árnyai

a leselkedő álom-mumusok

rosszalvó gyermek fojtott motyogása

s a büntetésből térdeplő szavak

sötétkamrákban ázó negatívok

nagyanyánk arcát előhívó jóság

a mindentudók szánó mosolya

szemekbe torzult fájó veszteség

katona fiak csatakiáltása

hazatérők mankón bicegő lelke

– világ sodrása, ó, történelem! –

sorsokat őrlő örök változás

hadakat űző vándorlás a létben

könyvek hamvába hulló üzenet

pattogó szikrák elszálló betűk

a pusztulásban sajgó krónikák

a teremtőhöz szóló fény-fohászok

s a füstjelekkel széledő imák