Kérdések

Ostromolnak a kérdések.

Magukhoz ölelnek.

Forgolódnak körülöttem.

Átsiklanak rajtam.

Teszik a dolgukat.

Sarokba szorítanak alanyi alapon,

Nagyjából minden elmondtam, azt is, hogy már befejeztem, nem volt érthető, dobbantottam, erre sem mozdult meg a tarka világ.

A ló ülepére könnyezett az ég, majd jégeső hullt a feketeföldre. És később, amikor illatossá vált a mező, eltűnődtem a kérdéseken, többek között:

Miként lehet összhangba hozni a jégesőt az illatos mezővel?

Érzelmi önbecsülés, avagy balladás trauma alapján.

A szenvedély villáma mutogatta égő csápjait, és rávetült a vérfoltokkal körülvett útszéli kövek mindegyikére. Az egyik vérfolt közepén még egy fát is találtam, magasan tőrt az ég felé, rajta egy írás: Fára mászni tilos!

Velük maradok

Szépségek hevernek

ó kacatok között.

Mit kezdhetnék velük?

Keretbe foglalok

minden gondolatot,

napfényre helyezem

az élő szépeket.

(2018.január 24.)

Utolsó sóhajtás

Az utolsó tangót megírták

Az utolsó sóhajtást most írják

Jutott eszembe a ravai tájban

Mozdulnak a hegyek

Mozdul az erdő

Az emlékek visszaköszönnek

Őrzöm bennük sorsomat

(2017. okt.)

Képet festek

(Vörösben és kékben)

Az eltávozó éj után nézem a lila hajnalt

Tétlenség repdes körülöttem

Miután búcsút mondok az elherdált óráknak

Képeket festek vörössel és kékkel

(Feketével festett álom)

A műteremben feketére festek

Minden bútor darabot.

(Valamiről mindig elkésem)

Nagy az ára

Cifra gúnyások kérnek számon

Kezembe tették

Szívembe zárom

Kezembe teszlek

Szívembe zárlak

A kijelentésnek nagy az ára

Egyszerű öltözetben

Kérem számon a helytállást

(A szerelem dallama)

A szerelem dallama

Vissza-visszatér

Megőrzöm ezt a dallamot

(Lepakolok)

Lepakolok asztalodra

Mint aki jól végezte dolgát

A mosoly sem hiányzik

Megtalállak az éjszaka csöndjében

A holdvilág magához ölel

Sziporkázó ezüst hajnal

Velünk forog

(2017. október 10.)