Nagyon fájnak a tévedések,
akkor is,ha nem az enyémek.
A bizalom rút hervadása
az öröm pusztuló lakása.
Rosszul esnek a hallgatások,
olyanok,mint a hazugságok.
A hallgatás hamis aranyai
csalnak. Ezt is fáj elmondani.
Az őszinteség takarója
nem emlékeztet már a hóra.
Gyakorta esünk olyan lázba,
együtt szenvedünk, megalázva…
Ha az ember magát elhagyja,
rabbá lesz, a sérelmek rabja…
Azt mondják, jónak születtem,
de nem tartom magam jobbnak,
s nem vagyok senkinél rosszabb.
Ebben a lelki szünetben –
amikor arra gondolok,
hogy kinek és mit vétettem,
hogy miféle rossz véletlen,
és mennyiféle gondolat
irányítja a sorsomat –
csak magam hibáztatom,
mert nem álltam be közétek,
s nem lettem olyan közétek,
aki a múltat táplálja.
S ha ilyen életem rendje,
valaki mondja meg nekem,
hogy hová tesznek el engem:
a pokolba vagy a mennybe?