a könyvtárosi köpeny kötelez
vitát nem gerjeszt nem csihol
még csak nem is mérsékel
fogalma sincs fölöttese
világi előjeléről
és fölöttese sem gyanakszik
alantas eszmékre
a könyvtárosi köpeny
voltaképpen palást
akár az alkotmány
tenyészbikáin
aki párbajozni akar
vonuljon üvegajtó mögé
nem katalizál
nem moderál
nem helyesel és
nem mond ellent
kenyér a könyvtáros
a könyvek zamatához
jó és rossz évek
hordozói
évszámok
trolibuszai
koslatnak halkan
és félve pillantok fel
hányas számú jön
a hetvenkettes
reményt hoz és szerelmet
jó érzés önt el
a hetvenhatos
zaklatott zilált ómen
szerencsétlenség
megannyi évszám
mintha csak megannyi sors
jelképe jönne
így töprengek én
míg más csak egyszerűen
közlekedik
él
nem vadászhatott
az aprócska
porcelánlábú
henri de toulouse-lautrec
menjen bohócnak
arra kiváló lesz
henri de toulouse-lautrec
kánkán előtt emelgette
porcelánlábait
henri de toulouse-lautrec
létrával járt
arra ráállt
henri de toulouse-lautrec
boszorkányosan hadonászott
vászna mögött
henri de toulouse-lautrec
létrára állva
már mint egy kisebb nő
majdnem akkora lett
henri de toulouse-lautrec
fiatal ember volt és koravén
henri de toulouse-lautrec
arisztokrata beltenyészet volt
henri de toulouse-lautrec
belgyógyászati panaszai voltak
és szenvedett
henri de toulouse-lautrec
nem volt már bohóc
legfeljebb bajazzo
henri de toulouse-lautrec
szülei öléből
mint a rongy
alácsüngött
henri de toulouse-lautrec
Hogy ne az írásról szóljon az írás,
hagyni kéne már az ars poeticát;
eszem a száraz, sós dextrinpálcikát,
akár egy jóléti evőmániás.
Mázlis társaimat híd vezeti át
a színorgiába, nem lehet vitás;
csendben vesztegelni az naivitás.
Hogy írjam így meg a nagy komédiát?
Meg-megpihenni, mint egy lusta vándor,
csak önismétlést szül, remekművet nem;
így végül semmi sem marad utánam.
Nem vár szálloda, se lakás, se sátor,
tehetetlenségemen kell nevetnem,
salak születik, mit mindig utáltam.
Budapest, 2018. XI. 4.