havat hullató

havat hullató tébolyultság

kevés fizetség sok adósság

ahány pehely száll annyi vétek

ahány száj nyílik annyi ének

térdig a hóban néma kórus

fölé borul egy vézna kőris

derékig ér már fújjuk egyre

tartsunk ki habár szédelegve

míg felszakad az égi fátyol

torkunkra hangokat varázsol

A homokvár bevétele

Ady Andrásnak és másoknak – szeretettel

vérszagra tódul a kinti sereg

az őrszem saját sorsán keserg

hogy annyi balsors gyűrődés után

most el kell esni már-már ostobán

várunk fölött mert megzendült az ég

pedig ez csak kezdet nem a vég

összebújva a bástya ormán

ne búsitson tákolt koholmány

homokváraink megépültek

csoda hogy ettől megszépültek

hittük mindegyik javunkra válik

megóvnak minket mindhalálig

még be se indult jól az ostrom

a vár homlokán mennyi flastrom

omladék és csúf repedés

isten veled hű menedék

és messze túl a romokon

a szállingózó homokon

minden roskadó homokfallal

kevesebb vagy egy viadallal

mig a harc rendre elmarad

és már meg is adnád magad

derékig sivó homokban állva

sehol egy fal sehol egy bástya

nincsen király és nincs királynő

már ellenség sincs aki ránk lő

csak szél tombol törvény kacsingat

széthordva homokvárainkat