Aforizmák

Csak a madár kitárt szárnya adhat távlatot az égnek.

*

A vers hontalan, ha nem a csend a szülőföldje és az otthona.

*

Aki megérkezett önmagához, annak nincs miért sietnie.

*

Faragott oszlopok dőlnek. Biztosan állnak a fény csarnokai.

*

Egy látomás mesterkélt utánzata a valóság.

*

Hiszek: látom a szürkületben a visszafogott ragyogást.

*

Minden utad mély-magad felé lejt.

*

Nem falak, csak küszöbök az akadályok, ha eljött a lépés ideje.

*

Minden fény és ragyogás kölcsönzött. Ne kevélykedj, telihold.

*

Légy korszerűtlen! Minden korszellem egyfajta tévelygés. Védjen a másság.

*

Az ideológia fejlődése: az eszmék rögeszmévé válnak.

*

Világot látni nem kell sehova se utazni. A világ éppen ott van, ahol te vagy.

*

Ki úszhatná meg szárazon ezt a folyékony labirintust, amit életnek neveznek?

*

Hazatérni: megtérni önmagunkhoz. Hontalan vagy-e?

*

A költők és a versfaragók túl sokat írtak a rózsáról, és a bogáncsról igen keveset. Pedig bogáncs éppen olyan csodálatos, mint rózsa. Sőt, kevésbé művi. Műrózsát már nagyon sokat láttam; műbogáncsot még egyet sem.