BÚCSÚ SURJÁNYI JÓzSeftől  

Gyógyítsa lelkünket az emléke!

Búcsút vettünk Surjányi Józseftől, Zirc Város Díszpolgárától

Surjányi József gyógyszerész, Zirc Város Díszpolgára életének 88. évében örökre megpihent. Lelki üdvéért Huszár G. Lőrinc atya, korábbi zirci plébános mutatott be szentmisét a zirci bazilikában, majd a Felső temetőben helyezték őt örök nyugalomra. Zirc Városi Önkormányzat saját halottjának tekinti.

„Ez az alkalom nem elsősorban búcsúzás, hanem mindenekelőtt hálaadás Surjányi József hosszú és gazdag földi életútjáért. Tesszük ezt mindannak reményében, amiről az evangéliumban hallhattunk. Ahogyan Jézus Krisztus halálára és testének eltemetésére a feltámadás következett, úgy váltja fel Surjányi József földi életét az Istennel való örök közösség. Elsősorban hálát adunk mindazért, amit övéiért, családjáért tett. De megköszönjük a gondviselésnek azt is, hogy erőt adott számára, hogy szakmájában helytálljon, és lakóhelyének, Zircnek a közösségét is gazdagítsa”

– mondta díszpolgárunk ravatalánál Huszár G. Lőrinc atya.

A vadászat volt Surjányi József mindene, nem véletlen, hogy Fekete István írótól idézett gondolattal kezdte búcsúztatását Ottó Péter polgármester, aki erdélyi testvérvárosunk, Barót polgármestere megtisztelő felkérésének is eleget téve a gyászban együtt érző, lélekben velünk lévő erdélyi testvéreink nevében is szólt a gyászoló közösséghez.

„Gyógyszer lehet számunkra az élete” – idézte az önkormányzati tudósítás címét, amikor majdnem napra pontosan nyolc évvel ezelőtt átvehette Surjányi József Zirc városától a méltán megérdemelt díszpolgári címet.

„Hosszan sorolhatnám a gyermekkori megismerkedésünk óta hozzá kötődő emlékeimet, a fehér köpenyes gyógyszerész bácsiról, néhai édesapám vadászmesteréről, a stúdiós munkatársról, akivel közös műsorokat készítettünk, a Helyi Választás Bizottság tiszteletteljes elnökéről, az „A BULI” rendezvényének jó humorral is fűszerező mesterszakácsáról, a kulturális események, programok nagyvonalú támogatójáról. A mai napig meghatározó számomra – és ha az égre nézek, most is lehet jelentősége – a felhőszakadással zárult csíksomlyói búcsú vele együtt megélt katartikus élménye is”.

A városvezető kitért a Baróttal fennálló testvérvárosi kapcsolatra – talán a sors is úgy akarta, hogy díszpolgárunk földi létből való távozásának napján a zirci önkormányzat delegációja éppen erősítette a harminckét éve fennálló partnerséget –, amely Surjányi József kezdeményező, s a települések vezetői közötti közvetítő szerepe nélkül valószínűleg nem jöhetett volna létre. Szegényebbek lennénk az évtizedek során megszületett, magyarságtudatunkat, és a határon túli nemzettársainkkal történő összetartozásunkat erősítő, ápoló intézményi, közösségi és személyes kapcsolatok sok-sok élményével – hangsúlyozta.

„Életútja példaértékű, mindenki számára követendő útmutatást jelenthet tisztességből, becsületből, felelősségvállalásból, áldozatkészségből, és tenni akarásból” – idézte a polgármester a díszpolgári kitüntetésre javaslatot tevő Erdélyi Baráti Kör Egyesület ajánló sorait, s hozzáfűzte: az élete – a korábban említett cikk címének megfelelően – valóban, az embersége által vált gyógyszerré mindannyiunk számára.

„Derűjével, nyugalmat sugárzó higgadt, bölcs személyiségével, fáradhatatlannak tűnő, példásan sokrétű aktivitásával a természet és benne az ember Fekete István-i szeretetével táplálta, gyarapította a felé fordulókat, segítette a rászorulókat, gazdagított tudásban, mélyen megélt őszinte emberi kapcsolatokban és lelkiekben egyaránt. Jóska bácsi, köszönet mindenért!” – zárta gondolatait városunk vezetője.

Surjányi József húsz éven keresztül a József Attila Vadásztársaság szakmai vezetését is ellátta, irányította a szakszemélyzet munkáját, majd 2007-től a Hegyi Vadászok Vt alapító tagja lett és a fegyelmi bizottság elnöki tisztségét is betöltötte.

„Komoly, de mégis vidámságot sugárzó egyéniségét mindenki kedvelte. A tőle megszokott energiával vett részt a társasági életben, és nagy tapasztalattal, eredményesen segített a vendégvadászok kíséretében és az intéző bizottság munkájában. Szakmai életútjának elismeréseként 2013-ben a Hubertus Kereszt Arany-fokozatával tüntették ki. Ezt követően, romló egészségi állapota és látása miatt már nem tartotta etikusnak, hogy fegyvert emeljen a vadra, de párjával, Évával ezután is sok estét kinn töltött az erdőn, szarvasbőgést hallgatva, és a vadászat szeretete mindvégig megmaradt a mindennapjaiban. Létét fiatal korától átszőtte ez az életforma, s végigkísérte élete utolsó pillanatáig. Jóska ízig-vérig vadász, segítőkész barát és remek ember volt” – e gondolatokkal búcsúzott a Hegyi Vadászok VT és Surjányi József volt vadásztársai nevében egykori tagtársa, Édes Márton, és kívánt számára nyugodalmat az örök vadászmezőkön.

Az Erdélyi Baráti Kör Egyesület részéről Stohl Ilona idézte fel a sok szép emléket szeretett barátjukról. Az egyik ilyen, számára jóval az egyesület megalakulása előtti időből származik, soha nem felejti el, milyen megnyugtató volt számára, amikor az első Zirci Bulin, a rendezvény egyik támogatója, Surjányi József a leégett étel miatti elkeseredésében a vigasztalására sietett, s megmentve az ügyet, hamarjában átvette a Három-hegyi Buli konyhájának az üzemeltetését, majd ezt követően még tizenegy évig főzte a finomabbnál finomabb pörkölteket, gulyásokat mindenki nagy örömére.

„Az elmúlt harminc év során szinte nem volt olyan év, hogy ne lett volna közös programunk. Jóskát a gyökerei Erdélyhez kötötték, de a kötődése még erősebb lett, amikor fia 1990 januárjában házasságot kötött egy baróti lánnyal. Ennek következtében, az ő közreműködésével kötött testvérvárosi kapcsolatot az akkori zirci városvezetés az erdélyi Barót városával. Azt szerette volna, hogy a hivatalos delegációk mellett minél több zirci család, civil és gazdasági szervezet létesítsen élő kapcsolatot Baróttal, a baróti emberekkel. Azóta megszámlálhatatlan találkozóra került sor a két város különböző társadalmi szerepvállalói, lakosai között, de azt is szerette volna, hogy az egyéni megmozdulásokon túl legyen szervezeti kapcsolatunk is Erdővidékkel. Az ő kezdeményezésére alakult meg 2000-ben az Erdélyi Baráti Kör, mely működésével a mai napig ápolja, gondozza a határon túli magyarok közösségeivel a kapcsolatokat”. 

A búcsúzó gondolatokat követően utolsó útjára kísértük Surjányi Józsefet.

Felharsant a vadászkürt, kopogott az eső, s ahogy az a csíksomlyói búcsú, most ez a búcsú is felhőszakadással ért véget, a díszpolgári parcella csüngő szederfái között esernyők népes csoportja kapaszkodott egymásba, a sírnál koszorúk, virágok hirdették a hála jelét.

Kelemen Gábor

Megjelent a Zirc és Vidéke 2022/15. számában