„Szomszédoljunk – Svábuljunk el!”
az Erdélyi Baráti Körrel és partnereive
Mikor kisgyermekkorban a történelmet tanultuk, szinte láttuk a szemeink előtt Árpád vezér alakját, midőn a Vereckei-hágónál eleinket bevezette a Kárpát-medencébe. Majd látni véltünk egy másik képet, amikor nagyszüleink arról meséltek, hogy ők otthon még kizárólag svábul beszélgettek, és őseink párszáz évvel ezelőtt egészen más irányból érkeztek, s találtak hazát e vidéken. Békességben éltek az itt élőkkel, és már együtt harcoltak a szabadságért 1848-ban. De mit is jelent német nemzetiségiként magyarnak lenni, mik azok a hagyományok, amikről beszélhetünk a most élő gyermekeknek és szüleiknek?
Ezek a kérdések motiválták az Erdélyi Baráti Kör Egyesület tagjait, amikor szövetkeztek a Zirci Német Nemzetiségi Önkormányzattal és a Békefi Antal Városi Könyvtár, Művelődési Ház és Stúdió KB munkatársaival, és együtt egy három napos közösségi eseményt rendeztek Zircen.
Az elképzelések megvalósítását segítette, hogy az Erdélyi Baráti Körnek a Veszprém-Balaton 2023. Európa Kulturális Fővárosa programhoz beadott mini pályázata pozitív elbírálást kapott.
Június 13-án, kedden a Márkói Német Nemzetiségi Önkormányzattól Kocsisné Pfeifer Éva érkezett hozzánk vendégségbe, és bemutatta Márkó csodaszép apróságait, az autentikus krisztkindlis és népviseletes babáit. A szép fonatos hajú apróságok nemcsak a zirciek figyelmét keltették fel, hanem a Szentendrei Skanzen munkatársaiét is, ugyanis a rajtuk lévő kikeményített, hajtogatott és fűzött szoknyák precíz elkészítésének módja igazán kuriózumszámba megy, ezért Márkóról Pál Gyuláné, Erzsike nénit fel is kértük ennek a technikának a bemutatására.
A Művelődési Házban június végéig látogatható kiállítás apropóját az adta, hogy a Christkindl Spiel, a Bakony és Balaton-felvidék svábok lakta falvainak énekes népszokása 2020. évben felvételt nyert a Szellemi Kulturális Örökség Nemzeti jegyzékébe, amely nagy öröm minden Veszprém megyei sváb számára. A hagyományról és annak közösségre gyakorolt hatásáról a Laczkó Dezső Múzeum néprajzos muzeológusa, Lipéczné Karsai Henriett tartott előadást. Érdekesség, hogy a sváb betlehemezés népszokása csak Magyarországon maradt meg élő néphagyományként, Ausztriában és Németországban már feledésbe merült.
Vendégeink között tisztelhettük a lókúti Szent Mihály Kórus tagjait, és a tangóharmonikával érkező Tenk Mihályt is, így minden adott volt, hogy a napot a Zirci Deutsch Klubbal együtt, közösen egy vidám énekléssel zárjuk.
Június 15-én, csütörtökön a sváb gasztronómia került terítékre.
A program előzménye az volt, hogy Somogyi Tamásnak, a PSZC Reguly Antal Szakképző Iskola és Kollégium szakoktatójának megmutattuk a környékbeli falvakból származó sváb receptgyűjteményt. Tamás átolvasta, örömmel lapozgatta, mert ott érezte a sorok közt elbújva szeretett nagymamája konyhájának ízét, így „fiaival” együtt rendezvényünk lelkes támogatói lettek:
– Ez az, amit a tanulóimnak meg szeretnék tanítani, hogy nagyanyáink egy-két alapanyagból, – a krumpliból, káposztából és lisztből, – az ételek 77 variációját ismerték, és hogy nem a szorosan vett recept, a grammozgatás számít, hanem kreatívan, amolyan „gondolom formán”, a kezünknek kell érezni, mitől lesz nagyszerű az étek.
A Szakképző Iskola „ízőrző” delegációja remekbe szabott estét varázsolt a Reguly Antal Múzeum és Népi Kézműves Alkotóház udvarára, amikor megtanulhattuk a sörben párolt húsgombóc, a krumplis pogácsa és a krumplis bugyelláris elkészítését. Szívünknek kedves, régi barátokat is köszönthettünk Porváról és Olaszfaluból, akikkel örömmel beszélgettünk receptekről és a régi szokásokról. Az ínycsiklandóan finom kóstoló után, mindannyian megnéztük László Gábor: Mi svábok mindig jó magyarok voltunk című dokumentumfilmjét.
Szombaton, június 17-én ismét sokan gyűltek össze a Művelődési Házban, ahol óvodások, iskolások, zirciek és vidékiek adtak német nemzetiségi műsort városunk színpadán.
Közben az emeleten mindenki kipróbálhatta tudását a sváb kvíz kitöltésével. Staférung, curikkol, frocliz… sokáig sorolhatnánk azokat a sváb szavainkat, amelyek lehet, hogy mára talán már kihalásra ítéltettek, de még mindig használjuk a mindennapi szóhasználatunkban. Máj János jóvoltából előkerült egy kosárnyi rozmaring ágacska, nosza, hamar köttetett rá kék és nemzetiszínű szalag is, szíve fölé tűzve mindenki ünnepélyesen jelezni kívánta nemzetiségi hovatartozását. A Zirci Árpád-házi Szent Erzsébet Katolikus Karitász Csoportja segítségével német nyelvű társasjátékokkal játszhattak a gyermekek. A kézműves foglalkozások mindegyike a kékségről szólt, pl. a világoskék szalagos, pamutcsipkés karkötő és kitűző. Szurgyi Zsuzsanna önkéntes munkájának köszönhetően még a rongybaba is kékfestő anyagból készült, emlékéül annak, hogy hajdanán nagyanyáink egy öltözet ruhához 6 m anyagot vettek a veszprémi vásárban. Kakukktojás egyedül a „karika elkapó” eszközös játék elkészítése volt, melynek egyszerűségében rejlett nagyszerűsége.
A nap folyamán nem csak a kezek dolgoztak szorgalmatosan, hanem a lábak is, erről nem más, mint a városlődi Pergő-Rozmaring Táncegyüttes vezetője gondoskodott, aki táncházba invitálta a jelenlévőket.
A rendezvénysorozat nem valósulhatott volna meg civil összefogás nélkül, a Bakonyi Finnbarátok Köre és a Zirci Deutsch Klub önkénteseinek támogatása nélkül. Az előkészületekben és a finom falatok kínálásában is jelentős szerepet vállaltak. Mosolyuk még ízletesebbé tette az úgynevezett „sváb káposztát”, melyet eleink aratáskor és egyéb nehéz fizikai munka végzésekor tettek az asztalra.
Mint minden történetnek, egyszer vége szakadt ennek is, ahogy mondani szokás, itt a mese vége! Esti mese felelősünk az idei esztendőben a Maszk Bábszínház volt, akik szépen kidolgozott marionett bábuikkal egészen Mátyás Király udvarházába repítették a kíváncsiskodókat.
Beszámoló: Litter Beáta
Fotók: EBKE