Kiállítást nyitottunk meg a Ciszterci Műemlékkönyvtárban

Közzététel dátuma: 2018.10.08. 12:25:21

Az Országos Széchenyi Könyvtár Ciszterci Műemlékkönyvtárában nyitotta meg Ujvári Ivett, Egyesületünk tagja október 5-én, pénteken délután azt a kiállítást, amely 80 évvel ezelőtt készült fotókon ismerteti meg velünk az akkori erdélyi városokat, falvakat, a tájat, az akkori életet.

Olvassák a megnyitón elhangzottakat és látogassanak el a Műemlékkönyvtárba, hogy visszarepülhessenek az időben és gyönyörködhessenek a képekben.

Ujvári Ivett, Egyesületünk tagja és Németh Gábor a Műemlékkönyvtár vezetője

Ujvári Ivett: Erdély - Kolozsvári szemmel

Megtisztelő, de nem könnyű feladat megnyitni ezt a kiállítást. Amíg nem láttam a képeket csak a címet és az adatokat ismertem az járt a fejemben, hogy kolozsvári szemmel én egészen biztos, hogy sosem fogom látni Erdélyt. Hiszen Erdélyt és úgy általában a világ dolgait is mindenki a maga szemüvegén keresztül látja.

Ebből indulok ki most is. Saját élményekből, valódi benyomásokból, megélt tapasztalatokból.

Európa apró, elrejtett kis zuga, Kárpátok ölelte Erdély. Számomra megfejthetetlen és megunhatatlan. Mondhatnám azt is, hogy a világ összes többi helyétől csak abban tér el, hogy közelebb áll hozzám. Térben és érzésben egészen biztosan.

Maga a csoda. Csodálkoznom rajta, így szinte szükségszerű. Odamenni, ahányszor csak lehetőségem nyílik rá és megpróbálni betelni vele.

Tekeregni a sehol máshol nem ilyen hegyek között, szóba elegyedni a szembejövő pásztorokkal, felkutatni történelmünk emlékhelyeit, megtapasztalni a még élő néphagyományt és elmerülni ennek az egésznek a végtelen tisztaságában.

Szerencsémre sokat mesélhetnék, de nem ezért jöttünk most ide és igazán szavakkal megosztani úgysem lehet, milyen hideg a reggel nyáron a Retyezátban, vagy hogy milyen végtelenül magányos élmény a Madarasi-Hargita kopjafái között állni, vagy éppen hömpölyögni a tömeggel a Csíksomlyói búcsúra.

Szavakkal megosztani nem lehet, de képekkel közvetíteni talán igen.

Ezért nagyszerű dolog, hogy most itt vannak! 

És ezért nagyszerű ez az összeállítás, amit az Országos Széchenyi Könyvtár munkatársai elhoztak ide hozzánk, Zircre.

Képek Erdélyről egy szinte ismeretlen kolozsvári fényképészmester lencséjéből. Szabó Dénesnek hívják. Képeire üvegnegatívumok formájában bukkantak rá a fényképtárban dolgozó szakemberek, akik a kutató és feldolgozó munka során szembesültek azzal a ténnyel, hogy bár Szabó Dénes fennmaradó felvételeinek száma majdnem tízezerre tehető, magáról a művészről szinte alig maradt fent életrajzi adat. Ami biztosan tudható, hogy műterme 1935-től működött Kolozsvár belvárosában és hogy cége, a Fotofilm Erdély egyik bőtermésű képeslapkiadó vállalkozása volt.

Szabó Dénes magát elsősorban a Kolozsvári Nemzeti Színház fényképészének tartotta, színházi tárgyú felvételei a Kolozsvári Egyetemi Könyvtár tulajdonát képezik, máig feldolgozatlanul.

A művész rendszeres illusztrátora volt több kiadványnak is, többek között Reményik Sándor Pásztortűz című folyóiratának.

Szabó Dénes halála után életműve szétszóródott, így a nyolc évtizeddel ezelőtti látványt és hangulatot idéző negatívok ma a már említett Kolozsvári Egyetemi Könyvtár, az Országos Széchenyi Könyvtár és magángyűjtők tulajdonában van.

A Zircre érkezett kiállításon Erdély városairól, falvairól, fontosabb épületeiről láthatunk képeket, valamint a vidék természeti szépségeit, életképeit is megidézi az alkotó.

Külön kiemelném ezek közül az erdélyi testvérvárosunkról, Barótról készült felvételeket, melyek nyolcvan évvel korábbra repítenek vissza az erdővidéki településre.

Saját élményekből indultam ki, mikor a megnyitóra készültem, így engedjék meg, hogy azzal is fejezzem be. Úgy kezdtem, hogy én kolozsvári szemmel sosem fogom látni Erdélyt.

Most, hogy megismertem itt Szabó Dénes fényképészmester munkásságának egy szeletét azt gondolom, hogy ő is azt az utolérhetetlen szépséget és gazdagságot látta Erdélyben több, mint fél évszázaddal ezelőtt, mint a ma Erdélyt járók. Néztem a képeit és fekete – fehérben láttam vissza mindazt, amit Erdélyben megszerettem: Tordát, Brassót, Torockót, Kolozsvárt, a Csíki-medencét…

Időutazás az időtlenségbe.

Erdélyt olyan szorosan öleli magához a Kárpátok, hogy nem tud múlani az idő.

Erdélyben egy kicsit mindig megáll az idő.

Erdély az időnek a kútja, amiből egyszerűen nem fogy ki soha a tartalom.

Merítsenek hát, jó szívvel belőle!

Köszönöm a figyelmet, meséljenek tovább a fotók!

A kiállítás november 4-ig ingyenesen megtekinthető a nyitvatartási időben. Ízelítőül közreadunk néhány képet.

Éljenek a lehetőséggel!