Együtt ünnepeltünk - határtalanul

Az elégedettség érzése tölt el Bennünket, hogy ebben az évben ismét vendégül láthattuk a fiatalokat.

Fogadásukat sok munka előzte meg, a tavalyi búcsú integetéskor még nem voltunk biztosak abban, hogy 2025. évben fel tudjuk-e vállalni meghívásukat. Aztán ahogy múltak a napok, kipihentük a fáradtságot, jött az ötletelés időszaka.

Ez az év két olyan nevezetes évforduló egyesületi életünkben, amelyet mindenképpen meg kell ünnepelni!

Terveinkben tehát az szerepelt, hogy a dupla ünnepről együtt emlékezünk meg július derekán, egy igazi székely hétvégét rendezünk. Meghívjuk Barót város és a környék civil kulturális csoportjait, és a környék nevezetes mesterségeit. Lesz itt néptánc, régi zene, könyvbemutató, bútorfestés, tojáspatkolás, toplászat, kürtöskalács sütés, mesemondás, székely humor, egyszóval egy gazdag, Erdővidéket, benne Barót testvérvárost bemutató, sokoldalú programról álmodoztunk.

Nosza, ugrottunk neki a pályázatok figyelésének, megírásának, mert az álmok valóraváltásának – sajnos – mindig anyagi feltételei vannak.

Az első pályázat, amelyben a Barót Néptánc és Syncron latin tánc csoport, valamint a 2024. évben megismert benei és mezőgecsei néptánc csoportok vendéglátásának költségeit fogtuk össze, a NEA Nemzeti Összetartozás Kollégiumának kiírása volt.  Örömünk is „határtalan volt”, hiszen kérelmünket 2,5 millió forinttal támogatta a Kollégium.

 Ez a kért összeg 70 %-a volt, nem dölhettünk hátra, ezért beadtuk a következő pályázatunkat a PRO FIILI Alapítványhoz, melyben a kárpátaljai gyerekek utiköltségét kértük. Az előző évben Beregsurányban fogadtuk őket, és oda is vittük vissza a csoportot. Két kisbusz szállította a gyerekeket, a Városüzemeltetés 15+1 fős, illetve a Zirc Kistérségi Szociális Szolgáltató Központ 8+1 fős kisbusza. Már a visszaérkezéskor szembesültünk azzal, hogy ebben az évben ez a megoldás nem járható, mert a Városüzemeltetés költségeinek 65 %-át tudtuk csak megtéríteni, kisbusz vezetését pedig Egyesületünk tagja – az óriási felelősség miatt – nem vállalta. Árajánlatot kértünk több profi szolgáltatól, és a legolcsóbb ajánlattal jelentkeztünk igényünkkel az Alapítványnál. Sajnos hiába, kérelmünk nem enyhítette meg a bírálók zord szívét!

A tavasz beköszöntével újra pályázatot írtunk, megjelent ugyanis a Miniszterelnökség Városi Civil Alap kiírása. Ebből a forrásból reméltük a Baróti hétvége programunk fedezetét előteremteni. A 860 km-s távolság,  az 56 fős vendégsereg 3 napi elszállásolása, étkeztetése, két magyar autentikus népzenét játszó együttes díja, hát szó, szó bizony költségvetésünk közelítette a 10 millió Ft-os igényt!

Szégyelleni kellene? Sírtunk az elutasításkor.  Az a gyomor remegéssel együtt járó izgalom, amíg a több oldalas nyertes névsort tanulmányoztuk, remélve, hogy megjelenik a nevünk… Hát nem jelent meg.

 Ez a terv elúszott, a sok szervezés, e-mail, telefon mind hiába volt… Az sem volt egy élmény, amikor  a sok, lebegtetett meghívást,  időpont foglalást vissza kellett mondani.

Az újratervezés időszaka következett.

Baróti napok program nem lesz, a kárpátaljai gyerekek szállítását másképpen kell megoldani, de vendégül tudjuk látni kis barátainkat, igaz, hogy nem 5, csak 4 napra, de ez is jó kedvvel töltött el bennünket!

Főleg azt követően, hogy a Zirc Város civileknek kiírt pályázatán 300 000 Ft vissza nem térítendő támogatást nyertünk.  Ezzel a kedvező döntéssel már kirajzolódott egy szolid 35 éves, és egy 25 éves évforduló megünneplésének lehetősége

Következhetett a módosított programtervezet alapján a szervezés, az események előkészítése.

Aztán elérkezett csütörtök, július 17-i nap, a vendégek érkezése.

A kárpátaljai csoport ide érkezése egy kicsit bonyolultabb volt. Mivel pénzünk nem volt busz bérlésére, továbbá a 14 év alatti korcsoport és a magyar igazolvánnyal rendelkező személy ingyen utazik a vonaton, úgy döntöttünk, hogy ezt az utazási módot választjuk.

M.Wenczel Rita és jómagam vonatra ültünk, és meg sem álltunk a Budapest Aréna Pláza parkolójáig. Ugyanis egy személyszállítással foglalkozó cégtől rendeltük meg a csoportok Budapestre szállítását Beregsurányból. A csoport szállítása korrektül, a megrendelésnek megfelelően megtörtént. 

Az Aréna Pláza gazdasági bejárata és a Keleti pályaudvar aluljárója közötti távolság a telefonom útvonal számlálója szerint 995 m volt. Megérkeztünk a Keleti pu-hoz, és szembesültünk azzal, hogy ezen a forgalmas lépcsőn nincs rámpa! Ki, ahogy tudta, rángatta, cibálta a bőröndjét, hogy leérjünk a metró állomásig. Szerencsére, hogy ott van mozgó lépcső, majd megtámadva és beráncigálva a szerelvényekbe a sok bőröndöt, elindultunk a Déli pu. felé. Az is nekünk kedvezett, hogy ezek az új vonatok egyterüek, tehát szemmel tudtuk tartani a 19 fiatalt és két kísérőjüket. A Déli pályudvarra érkezvén ismét kezdődött a bőröndök felfelé ráncigálása a lépcsőkön, mert nem, hogy mozgólépcső nem vezet fel a vágányokig, de a gurulós bőröndök felhúzásához alkalmas rámpa sem tartozéka a 21. századi, fővárosi pályaudvarnak!

A vonatot időben meg tudtuk támadni, volt elég idő arra, hogy a csomag nélkül is tornamutatványnak számító vonat lépcsők megmászását, de előtte a bőröndök feladogatásának súlyos feladatát elvégezzük.

Veszprémben átszálltunk a Zirc-Győr vonatra, bőröndöket le a budapest-veszprémi vonatról, fel a zirci vonatra, ugyancsak erőt próbáló feladat volt. És, hogy még emlékezetesebb legyen az utazás, az égi áldás sem maradt el, nem esett, hanem szakadt az eső, és új vonatunk eléréséhez már nem volt védőtető.  De az, hogy jót is írjak kalandos utazásunkról,  szerencse volt, hogy  a zirci vonat eléréséhez nem kellett az aluljáró, rámpa mentes lépcsőit megmászni.

Megérkezvén Zircre napsütés, és boldogan integető egyesületi tagok vártak bennünket. Figyelmesen 3 személygépkocsi várakozott, hogy a csomagokat elszállítsa. Elnökünk, amikor meglátta a bőrönd hegyet, azonnal teherautóért rohant, és hogy elgyötört kis csapatunk utazása kellemesen fejeződjön be, a baróti kisbuszok haza, azaz a kollégiumba szállítottak bennünket.

Talán egy kicsit részletesre sikerült utazási élménybeszámolóm, de megérlelte azt az elhatározást, hogy ha a Zirc-Budapest útvonal vonatozását nem is tudjuk kiiktatni, de a gyerekeket nem tehetjük ki visszafelé is ilyen torturának. Szerencsénkre a szállítási vállalat némi tarifa emelés ellenében vállalta, hogy Kelenföldön veszi fel a csoportot, ezzel,  ha ki nem iktatva a csomagok emelgetését, de jóval egyszerübben tudtak haza utazni, hiszen Budapesten nem kellett metrózni.

Az első napot, pénteket Pápán töltöttük.

Ennek  a napnak a leszervezése sem volt egyszerü, mert ugyan két busz – a Városüzemeltetés 15+1 fős, a Szociális Szolgáltató 8+1 személyes kisbusza rendelkezésünkre állt, de nem volt sofőr, aki azt vezesse. Szerencsére a rédei Volf fuvarozó cég tudott egy 15 + 1 fős kisbuszt adni, a „maradék” 6 főt pedig két személygépkocsival el tudtuk vinni.

Pápa város megszépült.

Két nevezetességét tudtuk két csoportban meglátogatni, a barokk Esterházy kastélyt, és a Kékfestő múzeumot. Mindkét helyen élvezetes volt az idegenvezetés, a fiatalok is érdeklődéssel hallgatták a főúri élet mindennapjait közel hozó  tájékoztatót, az elegáns bútorok, használati tárgyak megszemlélése vissza repített bennünket századokkal. Legalább ennyire lekötötte figyelmünket a  Magyarország egyetlen, de európai szinten is egyedülálló ipartörténeti Kékfestő múzeum. A két múzeum közötti távolságot gyalok tettük meg, így megcsodáltuk a felújított Fő teret, fényképek tömege készült a telefonokkal.

A rendkívül igényesen berendezett múzeumokba vendégként – térítés mentesen – tudtunk bemenni, köszönet Pápa város vezetésének. A Baróti napokon részt vevő, Pápai delegációt vezető képviselő asszonyt kértük, hogy a határon túlról érkezett vendégeinknek – önkormányzati fenntartású múzeumok lévén – egy kis kedvezményt járjon ki. Ekkora segítségre nem számítottunk, köszönjük!

A délelőtti múzeum látogatást a Termál fürdő „elfoglalása” követte. Itt is kedvezményesen kaptuk a belépő jegyeket, így az uszoda büféjében meg tudtuk ebédeltetni a csoportokat. Az időjárás nem kedvezett a szabadtéri fürdésnek, bár ez sok fiatalt nem zavart, ezért inkább a termál fürdő belső medencéiben lubickoltak a gyerekek. Különösen a kárpátaljaiak élvezték a strandolást!

Szép emlékekkel mondtunk bucsút Pápának, szellemiekkel feltöltődve, fizikailag kifáradva vissza indultunk a kanyargós bakonyi úton Zircre. 

Egyesületünk itthon maradt tagjaira kemény munka várt a mai napon.

A városi tűzoltók segítségével sátrat állítottak a Reguly múzeum árnyas fái alatt, illetve a színap mellett. Az előző sátor a szombati „macis” program helyszíne volt, míg a szinpad melletti sátort ugyancsak a másnapi,  fellépő csoportok átöltözési helyszínének jelöltük ki.

A Dubniczay teremben lehetőséget kaptunk arra, hogy egy kis erdélyi, székely hangulatot varázsoljunk. Használati tárgyakat hordtak össze saját készletből, illetve ismerősöktől, ezek elrendezése volt a feladat, hogy az érdeklődőknek közvetítse azt a szellemiséget, hangulatot, amit ezeknek a tárgyaknak a megalkotói és használói …..

A színpad barátságossá varázsolása is az ő feladatuk volt!

A Városüzemeltetésnek köszönhető, hogy a múzemum udvarában lévő színpad alkalmas lett arra, hogy arra programot lehetett szervezni. Nem egyesületünk feladata annak megítélése, hogy ez a színpad elhanyagolt mivoltát kinek köszönheti! Segítséget onnan kaptunk, a szinpad „szoknyáját” náddal burkolta be a KFT, ugyancsak a színpadi rész nádszövet bevonást kapott. Egyesületünk tagjai aztán nyíló muskátli virággal, luftballonnal, rokkával, vájt teknővel, stb.  varázsolták  igazán hangulatossá, az ünnepségünknek megfelelő szintre! És amikor ezzel végeztek, irány az Alkotmány utca, ahol – fentiekben már szó esett róla – terítettek, mosogattak.

Szombati nap nagy nap volt életünkben! Születésnapot ünnepeltünk!

Délőtt a városházán ünnepeltünk, erről hiteles beszámolót készített Kelemen Gábor újságíró, Zirc város sajtó referense, mely cikk teljes terjedelmében honlapunkon megtalálható. „Házassági évfordulót” és születésnapot ünnepeltek határtalanul  Kelemen Gábor írása a www.zirc.hu oldalon

Ugyancsak ajánljuk a kedves olvasóinknak a Stúdió KB-Zirci TV  készítette riportot, mely részletesen bemutatja a délelőtti ünnepségünk eseményeit.

Megható érzés volt elnökünk segítségével -  aki a 25. év emlékezetes eseményeiből szemezgetett - visszagondolni, hogy negyed század alatt egyesületünk milyen sokrétü feladatot végzett. Mindeközben közösségünk tagjai barátokká formálódtak, akik ugymond már fél szavakból is értik egymást! A köszöntő teljes szövege honlapunkon megtalálható.

A délutáni program a Reguly Múzeum és Népi Kézműves Alkotóházban folytatódott, amit a tervezés során próbáltunk székelyesre venni.

Így a gyereksátorban főszereplő volt a maci! Énekkel, verssel, mesével, és macis arc festéssel vártuk a kicsiket, volt ott találós kérdés, kifestő, összerakható maci figura. A kísérő felnőttek mackó ismeretét ugyancsak megszondázták a sátorban „dolgozó” egyesületi tagjaink, Szilvi, Luca, Ivett és Flóra.

A múzeum kertjében mindeközben a büfé sütötte e micset, a „székely” kolbászkákat, csiki kimért sör is szerepelt a kínálatban, illetve elfogadta invitálásunkat egy kürtöskalács sütő család, akik parázson sült finomságokat kínáltak.

Nagyon szerettük volna ezt a programot, de anyagi forrásaink erre már nem nyújtottak fedezetet. Ezért a város vezetőinek, a képviselő testület tagjainak és bizottsági tagoknak az anyagi támogatását kértük!  Ezúton is köszönjük azoknak, a képviselőknek, bizottsági tagoknak,  akik mellénk álltak, és sok pozitív biztatás mellett segítették terveink megvalósítását. Ugyancsak köszönet azon egyesületi tagoknak, akik kiegészítették a befolyt összeget, így lehetővé téve felkérést!

KISS KATA ZENEKAR egy új utat mutat a hagyományos és az alternatív zene találkozásának a mezsgyéjén, az autentikus népzene és a modern zene társításával, a folk és a rock házasításával.  A zenekar célja, hogy a fiatal generációt megszólítsák, rávezetni őket arra, hogy a magyar népdaloknak csodálatos dallamvilága van, melyek továbbvitele az ő feladatuk is!

Az előadás során megtáncoltatotta, énekeltetette a közönséget, igazán jól mulattunk!

Amikor a Magyar vagyok c. szám eléneklésére színpadra hívta Egyesületünket, bevallom, nekem többször elcsuklott a hangom! Ahova néztem, minden kedves vendégünk, barátunk – kéz a kézben – együtt énekelte: „…magyarnak lenni igenis jó..” Felemelő érzés volt megélni ezt a pillanatot, ebbe a pillanatba belesürűsödött az elmúlt hónapok, napok sok munkája, fáradtsága, de ebben a pillanatban éreztük, hogy megérte…

Az tökéletes hangulatunkra talán csak az telepedett rá egy kicsit, hogy a városi érdeklődés – finoman kifejezve – alacsony volt.

Emlékezetes nap volt 2025. július 19-e!

A napot Rita és Ica szervezte, tervezte. Izgamas volt a fiatalok által alig ismert számháborús játék, borítékban megkapott hívó szavakra jelentetet kellett „színre” állítani és eljátszani a csoportoknak, de Jókai emlékév lévén a nagy író, mesélő életéből, műveiből összeállított kérdés-sor megválaszolása is nagy izgalmat, versengést okozott! A végén természetesen mindenkit győztesnek ismertek el a szervezők!

Ebéd után felkapaszkodott a Győrből Veszprémbe tartó vonatra a társaság, mert ½ 4 órakor már a Szent Bernát Idősek Otthona ajtajában topogtunk. Szinte már hagyományosan látogatunk el az idősek otthonába, hogy a fiatalok pergő táncaikkal egy kis mosolyt varázsoljanak  a szépkoruak arcára. Nagyon kedvesen fogadnak mindig bennünket és mi nagyon nagy örömmel megyünk! Köszönjük a lehetőséget!

A napot a Barátság parkban fejeztük be, ahol a mérhetetlenül sok coca cola mellett a kemencében frissen sült kolbászkákat kínáltunk a fiataloknak, illetve a minden étkezésnél felszolgált szalámis kenyér is az asztalra került. (A kárpátaljai fiatalok rendkívül kitüntetett figyelemben részesítették ezt a „menüt”, a másik kedvencük a pizza volt, amit mégsem tálalhattunk fel minden este). Vidám hangulatban telt az este, közös táncolással erősítettük a barátság fonalát, és a bucsuzáskor egy kört alkotó korombeli, fiatal, összekapaszokva énekeltük őszinte, tiszta szívvel, hogy mi: „…egyvérből valók vagyunk…”.

A hétfői napra kitört a kánikula!

Ennél jobban nem tudtuk volna időzíteni a vendégeink hétfői programját, hiszen irány a Balaton!

És valóban, 16 órára vissza kellett érniök Zircre, mert a Városüzemeltetés csak eddig tudta rendelkezésünkre bocsátani a kisbuszt. Most is két személygépkocsi, Ilike és István fuvarozásával tudtuk elszállítani az összes vendéget.

A vacsoráig viszont lehetősége volt a gyerekeknek, hogy az addig el nem költött forintjaikkal a városi üzletek forgalmát emeljék, egy kis emlék vásárlásásra mindenki elszaladt.

A vacsora – mondhatjuk azt, hogy menetrend szerüen – most is a városi Ifjúsági Házban volt. Anci és segítségei igazán csodákat varázsoltak a kondérokba, minden elfogyott.

A vacsora tálalása előtt kedves kitérő volt, hogy a baróti csoport Katinkája 18.életévét töltötte az nap, főszakácsunk, Anci ugyancsak születésnapját ünnepelte hétfőn. Énekeltünk, tapsoltunk, köszöntöttük őket, igazi nagy közösség kívánt mindkettőjüknek sok boldogságot!

A baróti csoport úgy döntött, hogy a meleg, napos utazást kivédik azzal, ha éjszaka utaznak. Ezért este elköszöntünk Tőlük, és nekivágtak a hosszú, fárasztó útnak. Másnap reggel, szerencsésen megérkeztek, miközben a  kárpátaljai csoport az ismét  erőpróbát igénylő visszaútra készült. Vonattal Zirc-Veszprém-Budapest Kelenföld állomás, ott viszont már felszálhattak a légkondiciós buszra, mely a határig, Beregsurányig vitte őket. Kísérőjük Rita, Ica és Székesfehérvártól Ivett integetett a távozó buszon ülőknek…

Beszámolóm végén még az a feladat vár rám, hogy köszönetünket fejezzük ki mindenkinek, aki ezt a tartalmas pár napot segítette.

Íme a lista:

Nemzeti Együttműködési Alap – Nemzeti Összetartozás Kollégiuma – 2,5 millió Ft-os pályázati támogatás,

Zirc Városi Önkormányzat Civil Támogatási Alap – 300 ezer Ft-os pályázati támogatás,

az étkezés önköltséges biztosítása, reklám, szoróanyag sokszorosítása,

„Pell Rudolf” Alapítvány – a program anyagi támogatása,

Zirc Város vezetőjének, képviselőinek (7 fő) és külsős bizottsági tagjainak (2 fő) anyagi támogatása,

Pápa város Önkormányzatának – a belépőjegyek ingyenes, illetve kedvezményes biztosítása,

MH Rekreációs Kiképzési és Konferencia Központ, Balatonakarattya- strandolási lehetőség,

Bakonyi Finnbarátok Köre Egyesület, kiemelten: Wenczel Zsuzsa műsorvezetés, dr.Tóth István fotózás, Németh István hangosítás, balatoni program megszervezése, Brevicsné Anci és csapata vacsora főzések, Bohon Gabi zenei anyagok összerakása,

Zirc Kultúrájáért Alapítvány,  a program tárgyi eszközökkel széleskörü támogatása,

Zirc Városüzemeltetés Nonprofit KFT színpad rendbetétele, szervezési segítés, kisbusz használat,

Békefi Antal Városi Könyvtár, Művelődési Ház és Stúdió KB – intézmény használat, SKB reklámok, tudósítások,

Reguly Antal Múzeum és Népi Kézműves Alkotóház – programhelyszínek, mézeskalácsos program segítése,

Zirc Önkormányzati Szolgáltató Központ – a csoportok reggeliztetése, ünnepi ebéd biztosítása,

PSZC-Reguly Antal Szakképző Iskola és Kollégium – a szállás biztosítása

Vezír Hús Kft új pólók biztosítása, fuvarozás, a vásárolt húskészítmények előkészítése,

Zirc Önkéntes Tűzoltó Egyesület, sátrak felállítsa,

Erdélyi Baráti Kör tagjainak (5 fő) anyagi támogatása

Erdélyi Baráti Kör Egyesület tagjainak aktív részvétele a porgramok megvalósításában, kiemelten: Kaszás Béla, Horváth István, Encz Ilona, M.Wenczel Rita és férje Müller István, Stenger Katalain, Stohl Ilona, Litter Bea, Ujvári Ivett és férje Ujvári Lehel, Csomborné Mariann és  jómagam, Sztana Éva.

Ezen felül még sokan mások, akik kérték nevük mellőzését.

Mindenkinek köszönet!