Megint ott voltunk a Reguly Emléktúrán

Közzététel dátuma: 2018.03.05. 13:46:17

Egyesületünk tagjaival harmadik éve segítjük az Ösvénytaposó Baráti Társaság által szervezett Reguly Antal Emléktúra lebonyolítását, ki pontőrként, ki zsíroskenyér-menedzserként, ki meg a mindkettőben való részvétellel. És persze vannak, akik közülünk a túrát választják (ez volt a 11. év, és Bélának mind megvan!). Így volt ez az idén is, csak arra nem számítottunk, hogy március első hétvégéjén még 30-40 cm-es hó lesz (az erdőben ennél helyenként jóval nagyobb – combközépig érő), és nagyon hideg – reggel még bőven röpködtek a mínuszok, mi legalábbis -8 fokban indultunk a kardosréti Walla hídhoz pontőrködni. És miután ilyen hidegben nem lett volna célszerű órákat álldogálni, autóval/autóban vártunk a túrázókat. A hideg miatt a Fiatalító forráshoz tervezett pontőrködés helyett a szervezők ellenőrző kódot raktak ki, viszont nekünk ez jó volt, mert így félidőben felváltottak bennünket, és mehettünk a rajt/célba, a Reguly Múzeumba segíteni teát főzni, kenyeret kenni.

A 220 fő indulóból viszonylag kevesen választották a 7 km-es szakaszt. Közülük többen voltak kicsi gyerekekkel, akiknek ez a túra legalább olyan megerőltető volt, mint a gyakorlottabb felnőtteknek a 22, illetve 35 km. Este 6-ig 1-2 túrázó kivételével mindenki beért a célba, bár voltak köztük, akik eltévedtek és 30 km után menteni kellett, illetve feladták a "kegyetlenül nehéz" körülmények miatt. Minden elismerésünk azé a két 10 év körüli kisfiúé, akik szüleikkel végigjárták a 22 km-t; de a célban könnyes szemmel csak ültek, mert nagyon elfáradtak. Igazából a túrázók közül senki nem gondolta, hogy március elején ekkora hó lesz még a Bakonyban, az elsők szinte érintetlen hóban taposták az utat a mögöttük haladók nem kis örömére. Beszámolóik szerint, bár embert próbáló volt ez a túra, de az útvonal, az erdő, a táj gyönyörű volt, kárpótolta őket a látvány és persze a kihívás, hogy ilyen körülmények között is "megcsinálták". Sokan jöttek messziről, pl. Kőszegről, Győrből, Ménfőcsanakról, Székesfehérvárról, Várpalotáról és viszonylag kevesen a környező településekről, Zircről.(Ők tudták, hogy milyenek a körülmények!) Volt aki először járt ezen a vidéken, de ígérte, hogy hómentes időben is végigjárja a Bakonyt, mert gyönyörű lehet a lombos erdőben, csörgedező patak mellett túrázni. Mi pedig szívesen látjuk őket!

Így nézett ki a Hosszúrét. A távolban érkeznek a túrázók az ellenőrzőponthoz.

A kardosréti Walla-híd minden évben hűvös és huzatos ellenőrzőpont, de most komolyabb óvintézkedéseket kellett tenni a pontőrök kihűlése ellen

Béla és Lamszi szokás szerint a 22 km-es távra mentek. Ilyen utakon. Ivett, Luca és Jani a 7 km-esen.

A hűtéssel semmi gond nem volt.

A Fiatalító-forrásnál valószínűleg halálra fagytunk volna, ha ott ülünk pontőrként nyolc órát. Még száraz fát sem találtunk volna a tűzgyújtáshoz.

A zsíroskenyér-menedzsereink estig kitartottak

Nagyon elfáradt mindenki, és nagyon jólesett a forró zsíroskenyér, és a hagymás tea. Vagy fordítva.

Képek: Koósné Ilike, Kaszás Béla

Szöveg: Ilike