Megfestettük a piros keresztet a Hargitától a Vargyas-szorosig!

Közzététel dátuma: 2016.09.05. 18:52:30

A felkiáltójel egy okból feltétlenül indokolt: a 2016-os erdélyi utunk alatt hosszabb turistautat jelöltünk ki, mint az előző két évben megtett útjaink alatt összesen (a beszámolókat lásd itt és itt).

Kisgyörgy Zoltán Háromszéki kalauzának térképmellékletei között találtuk meg ezt a valamikor létezett, jelzett turistautat a Hargita és a Vargyas-szoros (Almási-barlang) között. A Háromszéki kalauzt, térképmellékletekkel, két éve közli folyamatosan a Háromszék független napilap.

Ennek az egykori turistaútnak az a jelentősége, hogy a Hargita-gerinctúra útvonalán a Szentimrei Büdösfürdő felől érkezők közvetlenül, minden nagyobb kerülő nélkül eljuthassanak a Vargyas-szorosba, mint a régió másik, rendkívül látogatott turisztikai helyszínére.

Bár eddig még nem jártunk ezen az útvonalon, a környékén azonban igen, és tudtuk, hogy a megszokottnál is gondosabban kell előkészítenünk ennek az útvonalnak az újrafestését. Ezért - a már elvárható internetes alkalmazásokból kinyert információkon kívül - 2016. márciusában helyszíni bejárással pontosítottuk a megfestendő útvonalat. Szinte a teljes hosszat sikerült bejárnunk (természetesen, több oldalról megközelítve), mindössze a Hargita felőli oldalon maradt el egy kb. 500 méteres szakasz (mert akkora hó volt), és a Kuvaszó-völgyben a Lestető felé egy kb. 900 méteres (mert nem fért bele az időbe). Ezeket a festés során pontosítottuk, és már nem is lepődtünk meg, hogy ezeken a viszonylag rövid szakaszokon is mekkora meglepetésekre számíthatunk az út vonalvezetését tekintve.

De végül is összejött.

Ma már minden internetes térképen (letölthetően) ott látjuk a P+ útvonalat a Hargitától a Vargyas-szorosig. A képen látható sárga keresztet (Magyarhermány-Vargyas-szoros) mi festettük, a többieket, a Hargita-gerincútvonalat (függőleges kék sáv) nem mi festettük, de mi tettük fel a világhálóra, mint a hogy a Vargyas községtől a szorosig tartó piros háromszöget, vagy a szurdokból a Kőmezőre vezető piros pontot is. Az általunk eddig az internetre feltöltött turistautak aktuális listája itt található.

A P+ megfestett útvonal magassági szelvénye, de a Google Föld elég durván hozza. Lényeg, hogy nagyjából 600 (Vargyas-szoros) - 1300 (Hargita) méter között vándoroltunk, közben egy 900 m-es (Lestető) gerinccel.

Az elmúlt szűk évtizedben, amióta turistautakat festünk Erdővidéken, ha valaha létezett jelzett útvonal felújítását végeztük, mindig találtunk legalább egy-két, nagyon megkopott, kifakult jelzést egy öreg fán, kerítésoszlopon, házfalon. Most semmit nem találtunk. Létezett egyáltalán ez a turistaút ténylegesen jelezve?

A festés fontosabb képei a Belépő oldalunkon látható bemutatóban láthatók. Most csak a festésen kívüli képeket tesszük ide fel.

A festési programot természetesen jó előre átgondoltuk, és a váratlan (pl. időjárási) körülményekhez igazodva több alternatívánk is volt. Ez rögtön be is jött, mert az első tervezett festési napot (kedd) megelőző este és éjszaka komoly eső és vihar söpört át. Mégis elindultunk, és volt olyan szerencsénk, hogy az autóval bejárható, közel 9 km-es szakaszt a Kovácsok pataka mentén a Kormos-völgyig sikerült megfestenünk.

Útelágazás a Kormos-völgyben a Lucs tőzegláp (és Csík) felé. Nem erre vezetett az utunk, de "egy nagy, barna medvé"-re a fakitermelők is figyelmeztettek néhány kilométerrel feljebb.

A második nap a Kormos-völgytől a Vargyas-szorosig tartó szakaszt festettük. A Kuvaszó-patak mentén indultunk el együtt, majd kb. 3 km után ketté váltunk. Az egyik csapat visszament a Kormosnál hagyott autóhoz, átautózott a Vargyas-szorosba, és elindult a festéssel szembe irányban. A másik csapat folytatta az útját a Lestetőre, majd onnan le a Hidegaszó völgyébe. A Lestetőn - ahogy számítottunk is rá - nyári szállás volt, kb. 15 borjú nagyságú pásztorkutyával, szerencsére magyar pásztorok voltak Erdőfüléről, így nem volt különösebb konfliktus a kutyák miatt, de azért nem teljesen megnyugtató érzés előttünk-mögöttünk tudva ekkora kutyacsapatot.

A harmadik nap festettük fel a Kovácsok pataka - Ángyelika közötti kb. 4 km-t, és csatlakoztunk be a Hargita-gerincútvonal függőleges kék sáv jelzésébe.

Ezt hagytuk örökül. A kék sáv jelzés fehér keretét a környékbeli jelzéseken is újrafestettük.

A célnál, a Hargita-gerincútvonal csatlakozási pontjánál vagyunk, most Luca fényképez. Velünk van Nagy Gellért, régi, kedves barátunk, Nagy Gábor ugyancsak erdésznek tanuló fia, akivel számos kalandos élményben volt már részünk az elmúlt években.

Nagyjából ilyen egy hozzákészülődés vagy leszerelés a festésnél. A mostani teljesítményünket jelentősen elősegítette, hogy a teljes útvonal kb. fele hossza autóval is járható volt, és így viszonylag kevesebbet kellet cipelnünk a hátizsákokban.

Minden Erdővidék-járó zircinek figyelmébe: látogatóközpont épült a Vargyas-szoros bejáratánál. Vargyastól 10 km príma aszfaltút, igaz, az utolsó két km változatlan állapotú, csak vállalkozó kedvű autósoknak. De egyszer majd az is meglesz.

Bardóci erdőkitermelő csapat a Kovácsok pataka mentén. "Néha kijön egy nagy barna medve, vigyázzanak!"

Az első festési napunkon egy ugyancsak fakitermelő cigány családdal találkoztunk a Kovácsok pataka mentén, a Hargita felé menet. A kunyhóból kikandikáló gyerekek elég ijedtnek tűntek, aztán a hegyről szekérrel lefelé jövő szülőkkel is elkerültük egymást. Visszafelé úton a juniorjaink a nálunk lévő cukorkákat, rágógumit adták oda a gyerekeknek. Mint kiderült, székelyszáldobosiak voltak. Mivel harmadnap is arra vitt az utunk, Jani és Lamszi bevásároltak csipszből és kukoricapehelyből a gyerekeknek. Akkor azonban már a kunyhók üresen álltak. Teljesen véletlenül találkoztunk velük ismét Bardócon, ugyanis lejöttek a hegyekből a rossz időjárás miatt. Ekkor tudtuk odaadni nekik az ajándékot.

A Kovácsok pataka és a Fehér patak elágazásánál álló kunyhó gazdája. Kissé tartottunk a nagy kutyáitól, de azt mondta, nem bántanak. Úgy is lett. Az áramot már itt is napelem szolgáltatja.

Ilyen úri dolgunk van menet közben. Igaz, az enni- és innivalót a hátizsákban cipelni kell, sok kilométeren és sok száz méter emelkedőn.

Az egyik hétvégi ház (az egész nyarat itt töltik) gazdáitól tudtuk meg, hogy a híres erdőfülei Ceausescu-villa látogatható. A gondok nem volt itt, de a kapu nyitva állt, így hát felmentünk. Állítólag egyszer időzött itt a gazda. Most itt szállásolják el a vendégvadászokat.

Mint mindig, ha ott járunk, belátogattunk régi kedves barátainkhoz (és erdővidéki programjaink nélkülözhetetlen segítőihez) Nagy Zsuzsához és Gáborhoz Kisbaconban. Vajon mint gondolhatnak, amikor kilenc zirci váratlanul beesik hozzájuk?...

Természetesen meglátogattuk "keresztfiunkat", Benedek Szabolcsot (Szamócát) is, aki Zircen elsőként tett állampolgársági esküt, és aki családjával, Annamarival és Endrével Magyarhermányban él. Vittünk nekik sok hasznos dolgot is, megkönnyítendő az induló család életét.

Most nem volt szabad hely a megszokott panziónkban, de a tulajdonos gondoskodott pótmegoldásról. A konyhában el tudtuk készíteni a reggelinket-vacsoránkat, néha el sem fogyott.

Külön öröm volt egy fészekalja kiskutya, amelyeket úgy hagytak ott a szállásadónknál. A juniorjaink mindet hazahozták volna.

Az időjárás miatt elhúzódott festés kevés szabadidőt hagyott. Annyira azért tellett, hogy két órára meglátogathattuk a Kisbaconi Feredőt (a néhány éve átadott borvízfürdőt). Összesen ha hárman voltunk, akik a forrásnál belemerültünk a széndioxidtól pezsgő, 9 fokos vízbe. Megrázó élmény volt!

A lényeg az, hogy MEGCSINÁLTUK!

Képek: Koósné Ilike, Molnár Luca, Lamszi, KG