A második derceni iskoláscsoport élményei

Közzététel dátuma: 2015.08.05. 12:44:10

A második derceni csoport július 27-én, hétfőn érkezett Zircre, ugyancsak 15 fős létszámmal. Egyesületünk az ő vezetésükben is közre működött, két napot töltöttünk velük.

Az előre összeállított programokat felülírta az időjárás. Az előző csoportnál a hőséggel kellett küszködnünk, most pedig az eső és a nyárinak nem nevezhető hőmérséklet miatt izgultunk, hogy sikerüljön minden élményt átadni a gyerekeknek. Végül is egy nap cserével – szerda helyett pénteken vittük el őket kirándulni – minden megoldódott. Kegyes volt a természet hozzánk, hiszen minden láttak a fiatalok, amit terveztünk.

A balatoni kirándulásra – nem túl biztatóan – zuhogó esőben indultunk, de Tihanyba érkezvén elállt, pontosabban csak csöpögött az eső. Az apátsági templom megcsodálása, a kiállítás megtekintése után most is elzarándokoltunk a "visszhang" ponthoz, hatalmas "Dercen" kiáltással próbáltuk ki azt, és talán a párás időjárásnak köszönhetően most válaszolt is! Kétszer, jobb fülűek még többször hallani vélték a visszaverődést. A sikert egy finom fagylaltozás koronázta meg, melyre Egyesületünk hívta meg a csoportot.

A tihanyi sétát folytattuk Balatonfüreden, most valóban alkalmas volt az idő a Tagore-sétány nevezetességeinek, híres embereinek felfedezésére. A "Haza bölcsé"-nek szobra előtt egy kis történelmi leckét kaptak fiataljaink, illetve a kőbe vésett nemes gondolatokat megilletődve, kellő tisztelettel olvasgatták. A balatoni sétahajókázás nagyon kellemesen sikerült, igazán nem hiányzott akkor a napsütés...

A programunkat azonban nem fürdőzéssel folytattuk, azt a jó idő reményében szombat délutánra cseréltük, így az állatkertben folytattuk a napot.

Másnap, pénteken, a sűrű felhőket aggódva nézegettük, de a Csesznek várának megmászásakor már elmúltak aggályaink. Ásványvizzel, és banán-energia utánpótlással felszerelve, kellemes sétával 2 óra alatt átértünk Vinyébe. A hegyi terephez nem szokott ifjúság fújtatott, lihegett, természetesen csak addig, el nem vonta a figyelmüket valami érdekes bogár, virág, vagy a szép kilátás...

Rövid pihenőt tartottunk, elfogyasztották az Egyesületünk hölgyei által elkészített szendvicseket, a támogatásként kapott ízes buktákat, és irány a kalandpark...

Ez a program, mindkét csoportnak nagy élmény volt. Részben újdonsága miatt, mert ilyen játékkal még nem találkoztak, másrészt mindenki személyes kihívásnak élte meg az akadálypályák végig járását. Egy–egy teljesített szakasz hatalmas önbizalommal töltötte el a teljesítőt, amit aztán megfelelő hangerővel a többiek tudomására is hozott! Három órát töltöttünk ott, minden szendvics elfogyott, minden vizet megittak, de a legnagyobb sikere a dinnyének volt. Becsületükre váljék, hogy a két fiatal derceni csoportkisérő is "mászott"!!!

A búcsúzáskor, szombaton, kedves, hálás tekintetekkel, és szép énekkel mondtak köszönetet a városnak, a csoportot kísérőknek, így Egyesületünknek is, a közreműködőknek. Apró ajándékkal és az általuk kedvelt Coca-Colával köszöntünk el Tőlük, a viszontlátás reményében...

Jó volt velük lenni, fiatalokkal mindig hálás feladat foglalkozni, de itt többről is szó volt.

Köszönet az Egyesület tagjainak, elsősorban Molnár Lucának, Valler Janinak, Lamszi Jóskának és nem utolsó sorban Müllerné Ritának, Móricz Gabinak, Encz Icának, akik szerepet játszottak abban, hogy a második csoport is jól érezze magát.

Szöveg: Sztana Éva

Képek: Molnár Luca