Kész a sárga kereszt (S+) turistaút Magyarhermány és a Vargyas-szoros között

Közzététel dátuma: 2015.09.03. 13:25:23

Egyesületünk tavalyi vállalkozása fél sikert hozott: a Magyarhermány-Kormos-völgy közötti szakaszt tudtuk befejezni a sárga kereszt jelzés festésével. Igaz, akkor úgy indultunk neki, hogy a tervezett útvonal csak műholdfelvételek alapján állt rendelkezésre. A Kormos és a Vargyas patakok völgye közötti gerincet azonban tavaly októberben egy pár napos kiruccanás alatt sikerült bejárnunk, most tehát ismert terepen haladhattunk, majdnem időveszteség nélkül.

Az augusztus 9-14 közötti (utazással együtt) 6 napból várakozáson felül, 2 nap alatt sikerült végeznünk a festéssel. Ehhez nem kevés fizikai és lelki erőfeszítés kellett.

Örömmel jelenthetjük tehát, hogy a két éve kitűzött célt teljesítettük: összefüggő jelzett turistaút vezet Székelyföld két kiemelkedő turisztikai látványossága, Tusnádfürdő és környéke (Szent Anna--tó, Mohos-láp, Olt-szoros) és a Vargyas-szoros között. Ennek a távolságnak a nagyobb részét, 40,9 km-t Egyesületünk festette új útvonalként vagy frissítésként.

A most festett útvonal a Kormos-völgynek attól a pontjától indul, ahol tavaly abbahagytuk, és a Vargyas-szurdok bejáratánál csatlakozik be az ott futó kék kereszt és piros háromszög turistautakba:

Az útvonal hossza 11,3 km, és mindkét oldalon elég húzós szakaszok is vannak benne (bal oldalon a Kormos, jobb oldalon a Vargyas):

Az Egyesületünk által eddig újként kijelölt vagy felújított turistautak szerepelnek az online turisztikai térképeken (pl. OpenMaps, WaymarkedTrails, stb.) és onnan le is tölthetők. Az általunk eddig Erdővidéken és környékén festett útvonalak összhossza 173,3 km-re nőtt.

A festésről készült képeket ezúttal egy prezentációban helyeztük el (ez megtekinthető a honlap nyitó oldalán, vagy nagyobb méretben ide kattintva).

Célszerűségi (főként időjárási, de szervezési is) okokból este indultunk Zircről és másnap, hétfőn kora délelőtt érkeztünk bibarcfalvi szállásunkra. Már előzetesen készültünk arra, hogy ha időben érkeznénk, akkor még aznap kimegyünk Erdőfülére a Kormos-völgybe, mert az útvonal "kényelmesebb" szakaszát, amely gyakorlatilag a Kormos-patak menti, enyhén emelkedő kb. 3 km-es szakasz, különösebb erőfeszítés nélkül el tudjuk végezni.

Ide kívánkozik egy fontos információ a Barót felé tartók számára: ottjártunkkor már majdnem elkészült a Sárkány és Olthévíz közötti, eddig személyautóval szinte vállalhatatlan kockázatot jelentő útszakasz felújítása és aszfaltozása! Mostantól tehát sokkal rövidebb és gyorsabb is a déli utat (Nagylak-Arad-Déva-Nagyszeben-Fogaras-Sárkány-Olthévíz-Szászmagyarós) választani. Ez a jövőben még előnyösebb is lehet, ha elkészül az Arad-Déva közötti autópálya. Az szinte biztos, hogy az északi útvonal (Nagyvárad-Gyalu-Aranyosgyéres-Nyárádtő-Ákosfalva-Balavásár) leállított autópálya-építése egyhamar nem folytatódik. Igaz, hogy a déli útvonal nem érinti a kedvelt hagyományos székelyföldi turisztikai célpontokat.

A rekkenő hőségben két csoportra osztódtunk: az egyik a patak-menti szakaszt festette, a másik pedig elindult a völgy meredek oldalán felfelé. Nagyjából azonos időben végeztünk, és így már az érkezési napon kb. 4,8 km-t sikerült elvégeznünk.

Kedden komolyabb megpróbáltatás várt ránk. Vargyas falun keresztül a Vargyas-szurdok bejáratához hajtottunk, hogy az előző napival szemben haladva csatlakozzunk a már megfestett szakaszhoz. Itt rögtön az elején több mint 400 m emelkedő várt ránk, hogy a Vargyas-völgyből a Lestető alá kijutva kb. 200 métert visszaereszkedjünk az előző napi végponthoz. Ezt az utat természetesen visszafelé is meg kellett tenni, annyi könnyítéssel, hogy már csak az elhagyott vagy téves jelzéseket kellett pótolni, javítani. De ez a 6 és fél kilométer oda plusz ugyanannyi vissza rendesen kivette a társaságból a szuszt.

És egy újabb fontos információ az Erdővidékre látogatóknak: a faluból a Vargyas-szorosig vezető 10 km bizonyára örökre emlékezetes maradt az eddig arra járóknak, bár másodjára-harmadjára már némi rutint szerezhetett benne az ember. Abban viszont soha nem lehetett biztos, nem ragad-e bent egy kátyúban. Most - az utolsó másfél kilométer híján - nagyon szépen fel van töltve, egy jól és gyorsan járható, finom zúzalékos út lett belőle, betonozott vízelvezető árokkal, rengeteg beton áteresszel. A szélessége viszont nem nőtt, tehát az elkerüléshez továbbra is jelentős figyelem és együttműködés kell a szembe jövőkkel. A járműveink hálaimákat mormolnak, és a szoros látogatottsága ugrásszerűen nő majd. Ennek azonban nem mindenki örül felhőtlenül.

A Kormos-völgyi szakasz kivételével az egész útvonal pásztorkutya- és medveveszélyes. Valószínűleg csak a rekkenő hőségnek köszönhető, hogy a nyájak, csordák a nagy meleg elől lehúzódtak az itatóhelyek mellé, a fák közé. Így annak ellenére, hogy látótávolságban haladtunk el nyári szállások mellett (két esetben a szállásokon keresztül is), hallottuk a kolompokat, a pásztorkutyák nem kaptak szimatot. Az egyetlen medve-esetünk is már csak a második nap végén volt, amikor néhány száz méterre a Hidegaszó völgyében álló autónktól a meredek hegyoldalon robogott el alattunk egy medve, de inkább menekülőfélben. Friss nyomot viszont láttunk a sárban ott, ahol reggel még nem volt.

A kint tartózkodás időtartamát úgy választottuk meg, hogy rossz idő esetén legyen tartalék napunk befejezni a munkát. Mivel az összes körülmény a kezünkre játszott, így hát két szabad napunk is maradt.

Szerdán közös elhatározással a Szent Anna-tó - Mohos-láp - torjai Büdös-barlang kötelező székelyföldi látványosságok felé vettük az irányt, főként a velünk utazó - és a munkából a részüket igen tisztességesen kivett - juniorok kedvéért, a többieknek inkább csak az emlékek frissítéseként. Ez egy mindössze 80 kilométeres utazás volt, változatlanul nagy hőségben. Néhány kép a jól ismert helyszínekről:

Csütörtökre már mindenki a fogát fente a Kisbaconi feredőre. Délelőtt barátok, ismerősök meglátogatása volt a program Baróton és környékén. Délután irány a fürdő, természetesen Kisbaconban kötelező megállással a Benedek-családnál. Mire azonban a falu határában lévő feredőhöz érkeztünk, rendesen be is borult és az előző napokban megszokotthoz képest nagyon hideg lett. Így hát csak a bátrabbak lubickoltak egy jelképeset a szépen kiépített, hangulatos borvízmedencében.

Szöveg: KoósG

Képek: Lamszider József, KoósG