Az első derceni iskoláscsoport túra- és kalandnapja

Közzététel dátuma: 2015.07.23. 8:42:46

Az önkormányzat meghívására a város vendégeként egy-egy hetet itt töltő derceni iskolások első csoportja hétfőn, július 20-án érkezett és vasárnap, 26-án utazik haza. Másnap, hétfőn jön a második csoport.

Mindkét hét szerdai és csütörtöki napjának programfelelőse az Erdélyi Baráti Kör. Ma, csütörtökön a Balaton a program: Tihany, hajókázás és természetesen fürdés. Most itt csak egy illusztrált gyorsjelentés következik a tegnapi napról (a teljes hétről a helyi média várhatóan részletesen beszámol majd).

A tegnapi, szerdai nap túra- és kalandnap volt. A cseszneki vár megtekintésével kezdődött, ahonnan a Kőmosó-szurdokba ereszkedett le a csapat. A szurdok vasalt mászóútjai (amelyeken szokás szerint most is sokan másztak) nagy élményt jelentettek a fiataloknak, mert ilyet még nem láttak, és ha lett volna megfelelő mászó- és védőfelszerelés náluk, biztosan nekiindulnak a sziklafalnak. De amíg a kapaszkodási és mászási energiáikat kiélhették, hátra volt még a gyalogtúra Vinyébe.

A Dornyay Béla Emlékút (sárga sáv) Csesznek és Vinye közötti 5 km-es szakasza a Zörög-hegy északi lábánál vezet, szerencsére a nagy része erdőben, amely némi védelmet nyújtott a gyilkos hőség ellen. Az 5 kilométeres távot leküzdve röviddel dél után érkeztünk Vinyébe a Kőpince-forrás feletti pihenőhelyre, ahol a gondos kezek által elkészített szendvicsebéd és a forrás jéghideg vize várta a melegtől és a gyaloglástól eltikkadt vándorokat. Az ebédet követő szieszta többnyire a Cuha menti fák alatt és a hűvös Kőpince-barlangban telt, majd két órakor indultunk a néhány száz méterrel odébb, a vinyei vasúti megálló közelében tavasszal megnyitott Szentlászlói kalandparkba.

Ez volt az igazi nagy durranás. A fiatalok ilyen helyen még nem voltak, nem is ismerték a kalandparkot. A türelmetlenül várt beöltözés, bevezető oktatás után fegyelmezetten végigjárták a gyakorlópályát, majd az egyre nehezebb pályákra tértek át. Néhányan a legnehezebb, "fekete" pályára is felmentek. Gyakorlatilag megszakítás nélkül másztak, kapaszkodtak, siklottak, ládatornyot építettek több mint három órán keresztül, legfeljebb csak inni álltak meg. Élmény volt látni, hogy azok, akik kezdetben a könnyű pályán is csak nagy győzködésre, vagy segítséggel mentek végig, később magabiztosan sétáltak nyolc-tíz méter magasságban a fatörzsek között.

Ebéd és szieszta a Kőpince-forrásnál:

Kalandpark - a beöltözés, oktatás és az első lépések a gyakorlópályán:

A gyakorlópálya után mindenki azonnal ment a következő nehezebb pályára:

Ezek a képek már az igazán magasban, a 3. pályán mászó-kapaszkodó derceniekről készültek (alsó mérethatár 150 cm testmagasság, de a felügyelet egyedi engedélyével és a földről figyelemmel kísérve eseti felmentés is kapható volt):

A legeslegbátrabbak a "fekete" pályára is felmentek. Itt a kiírás szerint csak 18 éven felüliek mászhatnának, mert komoly fizikai erőre is szükség van, de a segítőkész felügyelet vigyázó szemétől kísérve kivételesen próbálkozhattak fiatalabbak is:

Két pályamászás között pihentetésként a ládamászás. A vállalkozó szellemű mászó sörösládákból épít tornyot, a ládákon kapaszkodik feljebb. Hogy ne essen le, ha összedől a torony, a felügyelő által szilárdan kézben tartott biztonsági kötélen függ. A ládákat egyesével húzzák fel hozzá csigán a földön álló segítőtársak. A park eddigi legmagasabb tornyát derceni diák építette.

A Zircre hazaérkezést zuhanyozás és vacsora követte. Záróprogram: fagyizás a Monostorban.

A szerdai napot az Egyesület képviseletében Sztana Éva és Koósné Stohl Ilona szervezték, rajtuk kívül Lamszider József, Koós Gábor, Wágenhoffer-Koós Raul és Wágenhoffer-Koós Bálint segítették a programot.

Képek: Koósné Stohl Ilona

A következő, csütörtöki Balaton-napról itt olvasható beszámoló.