Törökország

Érkezésünk másnapján a dolmussal (helyi mikrobuszos utazási forma) elmentünk a sokat dicsért Alanyába. Ami lényegében egy  felfedezésre csábító félsziget. Már a buszból kilépve az igazi vendéglátás jeleként számtalan étterem, kávézó fogadja az idegent. A szállodánkban már megtanultuk, a látszat néha csal. Az éttermek előtt mustrára kitett ételek itt is műanyag utánzatok. A korábbi japán utunkra emlékeztet ez a hangulat. Ugyanis ilyen jellegű demonstrációval ott találkoztunk először. A táj, a térség ideális éghajlati viszonyai miatt több mint tíz, tizenötezer éve éltek s élnek itt emberek.  Ide fűződik Antonius és Kleopatra életének egy időszaka is. Erre emlékeztet  a Kleopátra elnevezésű strand is. A buszpályaudvartól, ahová vissza is kell találni, pár perces séta vezet a kikötőbe.  Útközben bedekkerünkből elolvassuk a város regényes történelmét. Látható, hogy itt minden a vendégek szórakoztatására lett kitalálva. A hajókirándulásokra indulók számtalan lehetőség közül választhatnak. Nem kétséges, hogy a gyerekek melyik hajót választják! Mi úgy döntöttünk, még előbb egy kicsit körülnézünk, mielőtt tengerre szállnánk. A mólon megtett séta arra is alkalmas volt, hogy alaposan megvizsgáljuk a hajókat és a kirándulások árait. Ha a tenger felől nézünk a félszigetre, akkor a kikötő és a város is a félsziget jobb oldalán épült fel. A bal oldalát a vízbe zuhanó sziklafal zárja le, ami fölé a vár falai magasodnak. Ahol a kikötő véget ér, ott magasodik a Vörös torony.  A  szeldzsukok uralkodása alatt épült a tizenharmadik században. Akit érdekel a néprajz, a 33 méter magas toronyban ezzel ismerkedhet. Az egész félszigetet védő, ma teljes épségében látható várfalat is a szeldzsukok építették. Volt rá idejük, hatalmukat mintegy kétszáz évig őrizték. Ez a keresztes hadjáratok idején történt. Egyik  felvétel a Vörös torony alatti erkélyről készült. A távolban a szeldzsuk hajóépítő műhely látható. Az öt, egyenként 40 méteres alagútban  javították építették itt a hajókat. Ezzel a hajóval egy rövidebb kirándulásra indultunk. A személyzet angolul nem beszélt, így hát vártuk, hogy mi is fog történni. Becsületükre legyen mondva, a jegyet csak  később kellett megvásárolni. Mi az első utasok voltunk, kb. fél óra alatt lettünk annyian, hogy érdemes legyen elindulniuk.  Ahogy kiértünk a kikötő védett vizéről, a hullámok ringatni kezdték a hajót. A túra útvonala lényegében a félsziget megkerülésére szorítkozott. De talán ez a környék leglátványosabb része. Egy másik felvétel a sziget másik oldaláról készült. Ott fent a szirttetőn áll a Vár. Ennek felfedezésétől mi most eltekintettünk. Bár a kikötőből taxival is megtehettük volna az utat. Ahogy megtudtuk, a Vár megtekintéséért fizetni kell. Ám  aki volt fent, azt mondja, érdemes volt felkapaszkodni oda. A látnivalókért és a panorámáért. Visszatérve a kikötőbe, hiszen október van, kezd sötétedni. De van időnk még a visszautazásig, így aztán besétálunk az óvárosba. Mire beérünk, pont bekapcsolják a Minaret díszkivilágítását. Gyorsan megörökítjük ezt az elillanó pillanatot. Alanya több dzsámival is büszkélkedik. Ami itt látható annak neve Sulemaniye, és ma is működik. Hogy milyen is belülről egy ilyen szent épület, azt következő kirándulásunkon nézhettük meg. Repülőgépünk Antalyába érkezett, onnan és oda útban feltűnt Manavgat városának éjszaka is szépen kivilágított mecsete. Azt olvastuk, hogy  turistáknak is szabad a belépés. Az Új Nagymecset Manavgat fő látványossága. Az 1990-es évek végén építették, tehát itt nagy műemléki múltról nem beszélhetünk. A hívők lábmosás után léphetnek be kapuján. Nekünk turistáknak a cipőnket kell levetni a bejáratnál. Viszont  a férfiaknak hosszú nadrág, a hölgyeknek fejkendő és térdüket elfedő szoknya kötelező viselet. Látogatóban így sincs hiány. Az építészek is elismerik a Mecset nagyon szépen tagolt és díszített belső tereit. Így aztán a mai kor látogatóit is megérinti e hatalmas világvallás üzenete. A fantasztikus freskók, szőnyegek lenyűgözőek. Törökország iszlám ország, lakosainak szinte az egésze a muzulmán vallást gyakorolja. Ám mindezt aki ki sem lép szállodájának  tengerrel határolt világából, nem érzékelheti. Az impozáns új Mecset az országúton elhaladóknak a hátát mutatja, ezzel is noszogatva mindenkit, hogy a díszes főbejárat miatt feltétlenül kerüljön beljebb. A Manavgat folyón felfelé haladva van egy nagyon híres kiránduló hely. Mi ide (is) helyi közlekedésű mikrobusszal, a szervezett programoktól eltérően, olcsón jutottunk el. A zúgó hangot és a többi kirándulót követve érünk el a vízeséshez.  Ami abban különbözik idegenforgalmi riválisaitól, hogy itt nem a víz - zuhatag magassága, hanem 70 méteres széllessége hívogat. A leírtakat az itt készült fotók is igazolják. A vízesés különleges zöld színével, a közepén dacoló szikla szirtjével ejti rabul azt, aki fogékony a természeti szépségekre. A belépő három török líra, ami igazán nem nagy összeg. Viszont ez például az a hely amiért muszáj pár eurót beváltanunk, mert máshol boldogulunk azzal is. Az Antalyát és Alanyát összekötő főúttól északra van Manavgat, délre a tenger felé Side. Egy kirándulás keretében érdemes felkeresni mindkettőt. Egy laza napba kényelmesen belefér mindaz, amit látni szeretnénk.

Manavgat központi autóbusz állomásáról (ide fut be a járat a vízeséstől is) indulnak a mikrobuszok Sidébe. Azaz a gyalogosan bejárható félsziget kapujáig. Az itt látható romok ezer évekkel korábbra repítenek vissza minket. Perzsák, görögök, rómaiak váltották itt egymást, hogy aztán kezük és lábuk nyomát itt hagyják az utókorra. Nagyon meglepődünk, hogy itt ezen a településen ingyenesen, szabadon, őrök korlátozása nélkül kalandozhatunk. Egy kicsivel a kontinensünk belseje felé mindez már csak szép emlék! Ahol járunk az lehetett egykoron Side főutcája, főtere. Némi fantáziával lehet ráismerni az egykori városfalakra, fürdőkre, lakóházak alapjaira. Maga a város és a látványos, ám   sérült oszlopok vagy a nyolcadik századi arab támadásoknak estek áldozatul, vagy az itt nem ritka földrengésekben dőltek a földre. Side egykoron fontos kereskedő városnak számíthatott, hiszen itt haladt át a keletet - nyugatot összekötő egyik útvonal.  Aztán egyszer csak egy fantasztikus padló mozaikhoz érek. Egy évezredeket átvészelt művészeti alkotáshoz. Ilyenek a világ nagy múzeumaiban üveg alatt őriznek és mutogatnak. Látszik itt is kevés a pénz a fantasztikus építészeti lelet karbantartására. Sok helyütt nő a gaz, és a turisták szemeteit sincs aki felszedje. Akik nem érdemlik meg, hogy ide belépjenek. Ha jól olvastuk a feliratot, ez  a nagyon is ép állapotú épület kórház volt hajdanán. Ma útmutató az eltévedni nem szándékozó vándornak. Az egykori, többségében görög és római településeken ügyes szerkezetekkel vitték, sokszor távoli vidékekről a friss ivóvizet a lakosságnak. Itt sem volt ez másként. A vételezési helyet nimfaneumnak hívták. A busz végállomástól elsőnek a régészeti ásatásokat látogattuk végig, majd a ma is élő óváros előtt vár minket az amfiteátrum azaz a Római színház. A romkert és rom terület egyetlen helyénél kell csekély belépti díjat leszurkolnia a turistának.  De úgy véljük, aki már eljutott ide, az ne sajnálja a látnivalóért kért tíz lírát. Eurót itt sem fogadnak el! A nézőtér teljes épségben fennmaradt. Tudjuk ezekről, hogy építőik tisztában voltak az akusztikával. A legfelső sorban is kitűnően hallhatóak voltak a színészek. Sajnos az itt lepergett évszázadok évezredek nem kímélték a színház színpadát. Így azt a gondos régészek csak jelképszerűen tudják bemutatni a mai kor emberének. A Római színházat elhagyva az óvároson át megyünk le a tengerpartra. A víz hullámzik így aztán egyetlen hajó sem indult el aznap  a manavgati vízeséshez. Mert aki hajóval indul el, hogy a Manavgat folyón jusson fel a vízesésig, az bizony a tenger felől is megcsodálhatja és lefényképezheti Side, vagy ha úgy tetszik a térség jelképét. Bizton állíthatjuk, hogy az itt épült Apolló-templom ránk maradt homlokzata e környezetben még impozánsabb mint bárhol máshol. Mint a város egykori területén, itt is szanaszét hevernek a ledőlt oszlopok. Ez a felvétel a szárazföld felől készült, ahol egykoron a templom állt. Sidét úgy vélik, egy ókori görög törzs alapította. Ennek idejét i.e. 7-8. századra datálják. Egyes kutatók szerint  nevét az itt honos gránátalmáról kapta, mely ábrázolás fel is tűnik az itt talált pénzérméken. Az összes látnivalót megnéztük, így aztán még maradt annyi időnk, hogy besétáljunk Side nyüzsgő óvárosába. A tipikus török épületekben üzletek, vendéglők várják a turistákat. Az árusok, ha magyar szót hallanak ugyanúgy köszönnek rád. Hogy aztán igyekezzenek eladni mindent amit itt török földön termelnek. Az alku kötelező és legtöbbször eredményes. Mi egy édesség üzletbe tértünk be, leginkább otthonra szánt tipikus török ajándékért. Lehet kóstolni, válogatni és kóstolni. De ezt követően illik vásárolni is valamit. A fizetést követően kijár még a kedves kuncsaftnak egy pohár forró, ízletes, igazi török tea is. Ez már ajándék. Hosszú és fárasztó nap áll mögöttünk. Mielőtt visszaindulnánk a messzi szállodánkba, megérdemlünk egy pohár helyi sört.  A lebukó őszi nap hosszú árnyékot vet az asztalunkra.   Visszafelé hosszú gyaloglásra számítottunk. A  Nagy kapu közelében egy nem várt meglepetés várt minket. Ide jön és innen indul egy helyi járat, amivel könnyen eljutottunk a Manavgatba induló buszhoz.

Törökország elnöki köztársaság. Területe valamivel nagyobb mint 810 ezer négyzetkilométer.  Ebben a hatalmas országban hetvenöt millió ember él. Tehát ez előttünk a Földközi - tenger. És pár száz méter Törökország 8300 km-es tengerpartjából. A mediterrán klíma teszi lehetővé, hogy itt októberig tartson a szezon. Sok, szállodákkal benépesített partszakaszt láttunk buszos utazásaink során. Itt, ezen a területen talán levegősebbre sikerült hagyniuk a minden kívánalomnak megfelelő homokos strandot. A szállodánk kertjét egyik oldalról a hegyekből tengerbe tartó patak szegélyezte. Felfedező sétánk alkalmával láttuk meg az alpesi lankákra jellemző ciklámeneket. Ez az említett patak tengerbe ömlő torkolata. Ahol ártól, apálytól függően keveredik az édes és a sós víz. Ideális élettere ez kacsáknak és más madárfajoknak. Egyik tengerparti képet a háttérben látható  szállodánktól pár méterre odébb készítettük. Igazolásául annak, hogy  így október táján zsúfoltságra ne számítson az, aki eljön erre a vidékre. Aki ismeri és értékeli az igazi tengeri strandokat, az láthatja, hogy ez a legjobbak közé tartozik. A homok aranysárga és simogatóan kemény. A víz lassan mélyül. És így a szezon végén is makulátlanul tiszta. Aki merész és hajlandó pénzt is áldozni az extrém sportokra, itt a lépten nyomon működő centrumokban válogathat a kínálatból. Ám lehet, hogy a főszezonban azért várni kell a sorunkra. Aki az ernyőzést választja, azt egy kisebb gumicsónakkal viszik be a távolabb horgonyzó nagyobb motoroshoz. Az alkalmazottak segítik és felügyelik a vendégek minden mozdulatát. A szintén bérelhető jetski és a motoros között két új, vállalkozó szellemű utast szállít a gumicsónak. Miután egyszerre csak egy ember repülhet, a többiek közben élvezhetik motorcsónakázást. Jól megfigyelhető az itt alaposan kidolgozott módszer. A vendéget a motoros fedélzetéről emeli fel az ernyő. És miután oda is csörlőzik vissza, megúszható a tengerbe történő csobbanás. Az egyre újabb és újabb tengeri sportok közül egy kezdő amatőrnek talán ez a leg- veszélytelenebb lehetősége, hogy madártávlatból nézzen le nyaralásának színhelyére. Egyik  felvételünk egy szeles nap reggelén készült. A hullámok gyönyörűeknek mutatkoztak. Ám a zászlók jelezték a veszélyt. Így fürdőzőt sem láttunk semerre. A hullámok és a szél nem nagyon tudják lehűteni ezt a hatalmas tömegű vizet. Így aztán ha javul az idő, pár óra  alatt  felmelegszik a tenger és kezdődhet ismét a fürdőélet. Egy hetet töltöttünk a Török Riviérán. Egy nyárutói nyaralásra készültünk. De közben megismerkedhettünk e táj történelmi múltjával, vallási hagyományaival, a török emberek hétköznapjaival.

Őszi utazásunkat a Török-riviérára terveztük. Október közepén nagyon elfogadható árakkal, remek idővel, meleg tengerrel ajándékozott meg minket a szervező és a természet. A hatalmas kínálatból nagyon nehéz volt a választás. Településre, szállodára lebontott, igazán  igényeinkhez illeszkedő információ  néhány internetes honlapon ismerhető meg. Mi is így tájékozódtunk. A szálloda bejáratánál fedeztük fel a méretes kalickában  szomorkodó papagájt. Este és esős napon védett helyre vitték, máskor viszont ő fogadta a vendégeket. Mi rendszeresen meglátogattuk. Később megbarátkoztunk és szólt is hozzánk. Hogy mit mondott, nem értettük, valószínű, hogy törökül beszél. A városi legendák arról szóltak, hogy jó fekvésű szobát csak némi borravalóért lehet megszerezni. Mi minden extra kiadás nélkül is remek, tengerre néző szobát kaptunk. Mindezt csak reggel tapasztaltuk, mert késő éjjel érkeztünk. Várakozva a reggelire, ahol elvárták a rendes öltözetet, még jó volt élvezni a csendet és a reggeli simogató napfényt. No meg későbbre lefoglalni a nekünk tetsző nyugágyat. Előttünk a tenger, alattunk a délszaki kert, melynek pálmafái sem takarták el a kilátást. Ez a kép alkonyatkor a szálloda alsó teraszán készült. Az all inclusive (AI) ellátásnak köszönhetően korlátlanul fogyaszthattuk ezt az igazán kellemes helyi bort is. A prospektusok főleg hajós kirándulások alkalmával ígérik, hogy a szerencsések delfinekkel is találkozhatnak. A csalódottaknak kárpótlásul áll néhányuk szobra a szökőkútnál. A kizárólag este működő szökőkút a hatalmas úszómedence része. Meghirdetett alkalmakkor aztán itt látványos és ingyenes műsorokkal is szórakoztatják a nyaralókat. A horizontba elvesző tenger, a lebukó nap vörös színei és az ebbe beleszóló pálmafák a távoli, legdrágább tengerpartok hangulatát hozzák ide közel Európához. Az itt eltöltött egy hét alatt változatos naplementékkel ajándékozott meg minket az időjárás. Ám a víz feletti pára és felhők miatt a nap korongja egyszer sem bukott be a tengerbe. Naplemente után a vendéglátók változatos színű fényekkel gazdagítják a szálloda homlokzatát. És felkapcsolják a medencét bevilágító reflektorokat. Általában jelzik, ha éjszaka vegyszeresen tisztítják a vizet. Ilyenkor nem tanácsos a fürdés. A már említett AI ellátás fő csúcspontja a vacsora. A svédasztalon megtalálható minden földi jó. A török konyha alapanyagaiban és azok elkészítésében nem idegen a megszokottól. Mindenki talál magának kedvére való levest, több fajta főételt, és gazdag a salátabár választéka is. Zárásnak idény gyümölcsöt, fagylaltot, török süteményeket kínálnak. Az asztal dekorációját jelentő szépen kifaragott görögdinnyékről azt hittük, hogy igaziak. Közelebbről megvizsgálva csalódottan láttuk, hogy műanyag utánzatok. Minden szolgáltatást az érkezéskor karunkra csatolt szalaggal vehettünk igénybe. Jó minőségét dicséri, hogy az ott töltött idő alatt masszívan bírta a megpróbáltatásokat. A tengerparti bár délelőttől késő estig várja a vendégeket. Kávéval, üdítővel, sörrel - borral. Uzsonnára még valami süteményt, kalácsot is felszolgálnak az étteremben. Októberben is amolyan késő nyári időjárás uralkodott. Talán egy két nap nem volt alkalmas a fürdőzésre. Ám ekkor rengeteg néznivaló van a környéken.