Németország

Miért ne Dél-Németország? Aki teheti, feltétlenül látogasson el ide. Mi elsősorban a Duna-forrásához szerettünk volna eljutni. Amit sajnos pont renováltak. De ez alkalmat ad arra, hogy megint erre vegyük az irányt. Ez az utazás, talán bő egy hetet tartott, minden napra tartogatott valami életre szóló meglepetést, vizuális gyönyörűséget. Suttgart, és a Merces múzeum, Esslingen (Eger testvérvárosa) a Bodeni-tó és a Zeppelin múzeum, a Schwabische Alb skanzenje, és Ulm, ahol az első pár éjszakát töltöttük. Hazafelé álltunk meg Inzellben. Innen bonyolítottuk a további, környéket bebarangoló kirándulásunkat. Végre láthattuk ahogy az Alpok lankáit beborítják a tavasz virágai, feljuthattunk Hitler Sasfészkébe, láttuk  Schloss Neuschwanstein, és a Königseet. Hát ezekért!

Stuttgart, Baden-Würtenberg fővárosa. A II. világháború során teljesen lerombolták. A dicső múltra néhány felújított fontos épülete emlékezteti a látogatót. A Neues Schloss XIX. századból való neoklasszikus épület. Fontos látnivaló a reneszánsz Altes-Schloss, belső tere 1578-ban alakult ki. Ma múzeum működik a patinás falak között. Az épület egyik szárnya a Schillerplatz felé tájolt, ahol a neves  költő szobra néz vele  szembe. Itt működik a virágpiac. A teret uralja a Stifstkirche, melynek több fontos részlete élte túl a pusztítást.  Egy sarokkal távolabb a Markthalle várja a vásárlókat. Belépve a száz éves falak közé, az itt alkalmazott art  nouveau építészeti stílusról a az árusítóhelyen szín kavalkádja  vonja el a figyelmet.

A Mercedes - Benz  múzeum Stuttgartban épült fel. Itt minden erről a híres autómárkáról szól. Aki kifejezetten ezért a mítoszért  látogat el ide, és ha vonattal érkezik, akkor egy megállóval a Főpályaudvar előtt kell leszállnia, ez  Obertürkheim kerület. A múzeumot a Mercedesstrasse 100 szám alatt találjuk.  Az új, fantasztikus tervezésű kiállítási épületet a gyár indulásának századik évfordulójára adták át a rajongóknak.  A látogató az íves járdákon, a felső szintről ereszkedik lefelé, megcsodálva a legrégebbi automobilokat, hogy aztán a földszinten a mai kor csúcstechnológiájáig érjen. A belépőjegy mellé kapott  kis prospektus igazán kezelhetően segít eligazodni minket a gyönyörűen felújított járművek mesés világában.

Esslingen egy bájos város a Neckar folyó két partján. Kevés az a hely Németországban, mely elmondhatja, hogy valami csoda folytán megkímélték épületeit a szövetségesek bombái. Hasznos kapaszkodóval lehet a város fölé emelkedni, a dombon álló várhoz. Számunkra különleges élményt nyújtott, hogy ezt  az utat a  fedett lépcsősoron tehettük meg. Így aztán a magasból kezdtük meg beazonosítani a később meglátogatandó fontosabb épületeket. Mint például a Stadtkirchét, melynek két tornyát átjáró köti össze. Innen  másarcát mutatja az Altes Rathaus, mely nem lóg ki a többi gerendavázas házak sorából. Esslingen Eger testvérvárosa, ennek is felfedeztük bronzba vésett emlékét. A Neckar partján áll a XIV. századból való Innere Brücke, erre büszkék az itt lakók.

Sváb emlékek felfedezéséért Schwabische Alb hegyvonulatához kell autóznunk. Ennek hossza valamivel több mint 200 kilométer, szélessége ennek egy ötöde csupán.  Lényegében két folyó, a Neckar és a Duna fogja közre. Legmagasabb csúcsa az 1015 méter magas Lemberg. Egy Neuhausen nevű község határában áll a Skanzen, ennek meglátogatása ajánlott a Jurában tett látogatásunkkor. A Freilicht Museum ide telepített épületei nagyszerű lehetőséget kínálnak, hogy megismerkedjünk  egy letűnt világ minden kellékével. A paraszti életformát idézik a szépen felújított házak, köz- és  gazdasági épületek. A berendezési tárgyak, munkaeszközök mind- mind hitelesen mesélnek arról, hogy hogyan is éltek és éltek meg  e tájon a sváb gazdák és családjaik.

Ebben a két témát feldolgozó filmben, egy a közös, hogy mindkettő Dél-Németország hegyei között található. Az egyik a  Ruhpoldingban működő Favágó múzeum. Az erdőkkel borított bajor táj, nem könnyű éltet és kevés keresetet biztosított azoknak, akik favágással, fa feldolgozással keresték kenyerüket. A múzeum látogatói a látogatói átélhetik e nehéz szakma minden pillanatát. Híres bajor látványosság a Schloss Neuschwanstein azaz a II. Lajos bajor király híres - neves "kacsalábon forgó" kastélya. Legnagyobb szomorúságunkra belső tereiben a filmezést - fotózást szigorúan tiltották, így nézőinknek ezúttal be kell érniük a külső, esős képekkel. Ám talán ez is elég ahhoz, hogy kedvet ébresszünk meglátogatása iránt.

A Bodeni-tó egy csücske Ausztriához, déli oldala Svájchoz tartozik. Tehát ez három ország büszkesége! Igazi szép arcát azonban Dél- Németország felől mutatja, hiszen innen a víztükör látványa a legtöbbször havas, svájci  hegycsúcsokkal ötvöződik. A legtöbb látogató Lindau városkába érkezik Ennek a  nagyobb városokkal, így Stuttgarttal is közvetlen a vasúti összeköttetése van. Lindau történelmi belvárosa egy híddal csatlakozik a szárazföldhöz. A népszerű   kirándulóhajók az Óváros kikötőjéből indulnak, ezt őrzi a Mangturm, azaz a Világítótorony, ezt  XIII. században és a Neuer Leuchtturm  melyet XIX. században építettek. A gótikus- reneszánsz Városháza, a patríciusok lakóépületei első pillantásra rabul ejtik a látogatókat.

A Zeppelin múzeum Friedrichshafennél található. Innen indulnak és ide is érkeznek a kompok a szemközti Svájc kikötőiből. Miután a szomszédos Svájc nem  EU-tag,  a gyanútlan utazó útlevél- és vámvizsgálattal is találkozhat. Ám Friedrichshafen leginkább arról híres, hogy 1900 Gróf Zeppelin itt próbálta ki első léghajóját. Ennek emlékét az azóta változatlan külső homlokzatát őrző épületben berendezett múzeum őrzi és idézi fel. A korabeli tárgyak megszemlélésén túl a legnagyobb izgalmat az okozza, hogy beszállhatunk a Zeppelin rekonstruált gondolájába. Ahol átélhetjük a nagy jövőt remélt léghajó utasainak mindennapos életét. Ám az bekövetkezett  tragikus szerencsétlensége miatt, pályafutása néhány év után bevégeztetett.

Ulm. Dél - Németország bebarangolásához, ebben  a városban szálltunk meg. Döntésünk helyességét sok dolog is igazolta. Ulm egy fantasztikus városa Baden - Würtenberg tartománynak. Így adott volt a lehetőség, hogy egy - egy csillagtúra szerűen bonyolított kirándulásunk után is beszaladjunk az Óvárosa. Ahol egy esős napon kínált nagyszerű programot az Ulmer Museum. A gazdag gyűjteménynek több összekapcsolt 16.-17. századi ház és a merészen ehhez épített modern szárny ad otthont. Akit érdekel, hogy miként rendezték be az itt élt gazdag polgárok lakásaikat, nos az is gyönyörködhet ezekben a pazar belső terekben. A kiállított festményekről, táblaképekről, használati- és dísztárgyakról pedig az egykoron itt éltek tekintete néz ránk.

Ulm a XV. században Európa egyik vezető települése volt. Tehetős polgárai ezért is engedhették meg maguknak, hogy felépítsék a világ legmagasabb templomát. Csúcsa 161 méter. Építését 1377-ben kezdték és a munka 168 évig tartott. Ez a gótika egyik sokat emlegetett remeke. Alaprajza szerint öthajós bazilikát álmodtak az egymást váltó építészek, Németország egykoron meghatározó mesterei. A templom  gazdag faragású keresztelőkútja és festett üvegablakai a XV. században készültek, megalkotójuk Jörg Syrlin volt. A Marktplazon a Halasláda-kút csobog rendületlenül. Teszi ezt Ulm másik éke előtt, ami nem más mint a gótikus- reneszánsz Városháza. Ennek fő dísze a csillagászati óra. A falakat díszítő freskók az egykori városi élet hírhozói.

Ulmban a kötelező látnivalók egyike a Halász negyed. Itt érezni igazán a város 854-től mába nyúló izgalmas történelmét. Ez a település 1165-ben kapott városi rangot, 1274-től pedig a Német-római Birodalom szabad királyi városa. 1810-től elvesztve önállóságát, lett a würtenbergi királyság része. Egy ami nem változott évszázadokon át, mégpedig, hogy lakóinak többségének a várost keresztező Duna adott megélhetést. A halászok saját városrészükben éltek és dolgoztak. Szerencsére ma már nem érezhető, hogy a II. világháborúban a bombázások itt is nagy pusztítást végeztek. A negyedet átszelő, a Duna felé igyekvő patakok alkotta szigeteken, a vizek partjain gyönyörűen felújított gerendavázas házak kápráztatják el a sétálókat.

Inzell az idegenforgalomra szakosodott kis városka Berchestgaden Landnál. Nagyon közel, 30 kilométerre Salzburghoz. Önmagában Inzell, mostanában a nevét viselő kártyájáról híres, mely számtalan ingyenes szolgáltatás igénybevételére jogosít. Ezt azok kaphatják, akik itt foglalnak maguknak szállást, hiszen ennek költségét maguk a panziósok viselik. Hogy meddig, arra ők sem tudtak válaszolni. Az Inzell kártyával sikerült három, egyébként nagyon drága hegyi felvonóval (a Rauschbergbahnnal, a Hochfelln Seilbahnnnal és a Skilift Pommernnel) gyönyörű kirándulásokat tennünk a városkát övező hegyekbe. De kipróbáltuk Inzell strandját és termálfürdőjét. Ide is elég volt felmutatnunk a kártyánkat. Mindenkit csak bíztatunk, keresse fel ezt a térséget.

A Sasfészek Berchtesgadener Land talán legnépszerűbb látványossága.  Az 1843 méter magasan álló épület Adolf Hitleré volt. A Kehlsteinnaust, 1939-ben, ötvenedik születésnapjára kapott Martin Bormantól. Az autóbuszok alsó megállójánál válthatjuk meg az olcsónak nem mondható belépőnket. Ez a felső buszállomásig tartó buszos utazásra, és onnan a hegy gyomrában épített, még Hitlernek szánt eredeti, réz borítású lifttel történő oda- és visszaútra szól. Ha belegondolunk, hogy az egy sávos panoráma út, a lift és az épület megépítése mindösszesen 13 hónapot vett igénybe, akkor értékeljük ezt a teljesítményt. Hitler közeli  nyaralóját a háborúban lebombázták, ám a Sasfészek megmenekült. Ma alapítványi kezelésben működik.

A Königssee Németország legmagasabban kialakult alpesi tava. A pontos mérések szerint a  tengerszint felett 600 méterre hajókázhat, csónakázhat az, aki ellátogat ide. Vízfelülete nem nagy, valamivel több mint 5 négyzetkilométer. Ezt a tavat a hegyek teljesen körbezárják, így autónkkal közúton az egyetlen településéig utazhatunk csupán. Innen vagy  menetrend szerint közlekedő kishajóval teszünk kirándulást, vagy a számtalan, a tájképre oly jellemző csónakházakban bérelhetünk evezős csónakot, hogy magunk erejéből kerüljünk egyet. Az úti cél St. Bartholoma hagyma kupolás temploma, mely épület 5 kilométerre van kiindulási pontunktól. A tavat ölelő hegyek legmagasabbika 1874 méteres, ahová felvonóval is feljuthatunk.

Kirándulásunkat Dél-Németországban főleg azért szerveztük, hogy eljussunk a Duna forrásához. Hogy hol is van ez, arról legendák szólnak. Abban mindegyik verzió azonos, hogy azt valahol a Fekete-erdőben kell keresni. Van aki e fontos helyként egy hegyi kunyhó csöpögő vízcsapját jelöli. A hivatalos verzió szerint a Donauqelle Donaueschingenben, ott is a St. Johan  templom és a kastély közötti kertben tör a felszínre. Ide a föld alatt, búvó patakokként jön a vize a Fekete-erdő hegyeiből. A víz pár métert megtéve bele ömlik a Brigach folyóba. Ezt a helyet emlékmű is jelöli. e ponttól már Donau névvel veszi az irányt a Fekete-tenger felé. A Duna Európa második legnagyobb folyója, mi Sigmaringenig követtük fejlődését.