Németország

Németországot én még NSZK-nak és NDK-nak ismertem meg. 1963-ban, a nyolcadikot elvégezve, osztálytársammal utazhattunk Apoldába. Egy német család baráti meghívásának volt ez köszönhető. A határok vonattal történő átszelésekor bizony nagyon lehetett érzékelni a hidegháborús helyzetet. De a városka környékén tett kalandozásaink alkalmával, és főleg a Saale folyó felduzzasztott szakaszának partján szervezett nomád táborozásunk napjaiban ebből aztán semmit nem érzékeltünk. Élveztük a számunkra szokatlan tájak és települések látványát, az új illatokat ízeket. Hat évre rá, már a Filmgyár asszisztenseként érkeztünk repülővel Berlinbe. Ekkor jutottam be a filmesek fellegvárába az UFA-ba, ami még ma is Babalsbergben működik. A Filmgyár fővároshoz közeli üdülőjében volt a szállásunk. Ahová csak egy rövid kompúttal juthattunk el. Ebből a kalandból a legemlékezetesebb momentum az volt, hogy  a Pergamonmuseumban szervezett éjszakai forgatás során egyedül, a kívülről beszűrődő holdfényben tolhattam át a felszerelést szállító kocsit a névadónak is számító Pergamon oltár tövében. Pár esztendő szünetet követően, már a Magyar Televízió operatőreként, néhai Sényi Imrével együtt készítettünk riportokat a Lipcsei Vásárról. Első feleségemmel nászútra mehettünk Svédországba, 1975. májusában. A Trabant gépkocsival, három éjszakai megállóval jutottunk el Sassnitz kikötőjébe. Kompra szálláskor érzékeltük, innen a szocializmusból nem sokan utazhattak a szemközti kapitalizmusba. Főleg Trabanttal. Ám arra biztos nem volt példa, hogy aki egyszer kijutott, az vissza is tért. Márpedig mi időnk leteltével visszahajóztunk  Rügen szigetére. Barátunk a festőművész Bo Cronqvist is velünk tartott. Befészkelte magát a Trabant hátsó ülésére, egy hatalmas párnával téve kényelmesebbé a helyét. Pár napot még csavarogtunk az NDK-ban, élveztük, hogy vendéglátónkat vendégül láthattuk. Minden költséget mi álltunk, az egész nem került többe mint egy svéd vendéglői vacsora. Televíziós külföldi forgatásaim keretében ezt követően, Farkas József szerkesztő-riporter barátommal jártam  Berlinben. Jóska Moszkvában tanult, egyik évfolyamtársa itt dolgozott a Nyugat-Német vízumokkal foglalkozó hivatalánál.  Így aztán rövid idő alatt megkaptuk a Nyugat-Berlinbe, többszöri alkalomra szóló átlépési engedélyünket. Másnap este a televízió elnöke hívott meg minket vacsorára. Már tudhatott róla, hogy van átlépőnk. Figyelmeztetett bennünket, hogy legyünk óvatosak, a város bűnös oldalán, ha át merészelünk menni. Mire Jóska csak annyit  mondott: “Köszönjük a figyelmeztetést. Nagyon vigyáztunk ma is!” 1985-ben a néhai Volántouris Utazási Iroda megbízásából jártunk az NDK-ban. Berlintől Szászországig. Sajnos ez a videónk elveszett, hiszen az irodát nemsokkal később bezárták.

Később Ildivel kétszer utaztunk a már egyesített Berlinbe. Ezen utazásainkról szól az Online Útikönyv Berlinről oldalunk. Az első alkalomkor a keleti, a második esetben a nyugati szektor szállodájában foglaltunk helyet magunknak. A kétezres évek elején sikerült olcsó repülőjeggyel és megfizethető árú hotelszobákkal megoldani ezeket a kalandozásainkat. Berlin egyre szépül, sok-sok látnivalójával igazán pazar időtöltést jelentette számunkra. Úgy véljük, ha tehetjük a jövőben, biztosan tiszteletünket tesszük újra. Hiszen a berlini életérzés nagyon vonzó a számunkra.

Két forgatásra is kocsival utaztunk Svédországba. 2002. májusában és 2007. augusztusában. Ausztria érintésével keltünk át Németországon. Ennek alkalmából volt lehetőségünk megtapasztalni mekkora országról is van szó. Az északi területekből annyit láttunk csupán, amennyit a sztráda engedett. Ám a tengerparthoz érve ott várt minket Lübeck, ahol megkóstoltuk a helyi készítésű marcipánt. A második vissza utunkon pedig több éjszakára megálltunk Nürnbergben. Elképedtünk a gazdag látnivalók sokaságáról.  Akit érdekel, nos a fotós, útleírásokkal gazdagított beszámolót a Németország inspirálta Online Travelbook oldalon nézheti meg. Hivatkozás az oldal tetején található.

Ezt követően, már a Bedekker WebTv nézőire is gondolva készítettük Dél-Németországról szóló videós tudósításunkat, melynek filmjei és leírásai ezen az oldalon tekinthetők meg. Sokat töprengtünk, melyik várost válasszuk szálláshelyünknek. Ennek a keresgélésnek eredményeként Ulmot választottuk. Hazatérve állapítottuk meg, hogy megérte a fejtörést. A település villanegyedében lévő szállodánk az Astra volt. Mi elégedettek voltunk amit kaptunk, bár most rákeresve, olvashattunk panaszkodó véleményeket is.  Persze ez szerencse kérdése is. Általában mi nem panaszkodhatunk a választásainkkal. Főleg azért sem, mert ezen alkalommal a Magyar Autóklub irodájában foglaltunk még három éjszakát az osztrák határhoz közeli Inzellben. Itt mindössze annyi volt a gondunk, hogy későn érkezve, már csak a bejáratra néző szoba volt szabad. Az itt elhelyezkedő padon pedig összejöttek a dohányzó vendégek, egy kis esti csevejre. No de ez legyen a legnagyobb bajunk. 

Ulm maga is egy fantasztikus város. Azt kínálta nekünk, amit reméltünk. Minden nap szakítottunk időt a felfedezésére.  Így megmutatta nekünk több napszakban is mást mutató arcát. Élveztük, hogy a Duna szeli ketté. Igen a mi Dunánk!  De Ulm kitűnő pont volt csillagtúráink bonyolításához. Vonattal utaztunk el Stuttgartba, ahol a Merces múzeum kápráztatott el minket. Eger testvérvárosa, Esslingen is ott volt a bakancslistánkon. Nem másként min a Bodeni-tó, és annak németországi partszakasza. Fő célpontunk a Duna forrásvidéke volt. Árgus szemekkel néztük az időjárás előrejelzést, hogy napsütésben mehessünk a Fekete erdő vidékére. Itt tanultam valamit. Ha az ember ilyen messzire utazik, alaposan informálódjon előre. Ugyanis a fő forrást tatarozták.  Viszont visszafelé útba ejtettük Sigmaringent, melynek a Verne regény, “A dunai hajós” állít emléket. Ugyanis innen indul útjára Borús Demeter a Fekete-tenger felé. A már említett Inzellből is remek kirándulásokat tehettünk a környéken. Elkaptuk azt a tavaszi időszakot, mely a prospektuson látható bajor tájat mutatta nekünk. Itt is volt egy fontos úti célunk. Ez Brechtesgaden, ott is Hitler sasfészkének meglátogatása volt. Az a hely mely tövében többször elautóztunk.

Elérkezett 2025. ősze. Kedves családi barátunk meghívására és szervezésében érkeztünk Szászországba, Chemnitzbe. A forgatásunk appropója az volt, hogy ez a szép múltú, ám sokat szenvedett város kapta meg Európa Kulturális Fővárosa megtisztelő címet. Erre az alkalomra díszbe öltözött Ccemnitz, az egykori Karl-Marx Stadt. A sok-sok látnivalóról több mint húsz videós beszámolót készítettünk. Melyek többsége nem veszíti aktualitását, és nagyon is ajánlott ellátogatni ide. Hogy miért? erről szólnak rövid programajánló videóink.