Campania tartomány

Nápolytól és Sorrento között halad a Circumvesuviana melyről a Pompei ásatásánál  lévő megállónál  kell leszállnunk. Itt magasodik a Vezúv, a  Krisztus után 79-ben kitört a vulkán. A várost betemető hamu, majd a forró láva maga alá temette az épületeket, embereket. A tragédiára több ezer megszenesedett és megtalált  holtest is emlékeztet. Az elfeledett település első leletei a XVI. században kerültek elő. Jelentős ásatások megkezdésére 1748-ban került csak sor. Ezek a munkálatok a mai napig tartanak. Az ásatási terület bejárása egy egész napot vesz igénybe. Felvételeinken igyekeztünk megörökíteni és közzétenni a legfontosabb látnivalókat. Az tervezéséhez útikönyv, vagy a bejáratnál kapható térkép beszerzése feltétlenül megtérülő befektetés.

Sorrento a Nápolyi-öböl déli részén, szemben a Vezúvval és Nápollyal, Campania tartomány idegenforgalmi centruma.  A város maga a tenger fölé emelkedő sziklás platón épült. Itt a tengerparti szállodák inkább meredély szélén épült hotelek, tengerre néző ablakokkal, erkélyekkel. A drágább árfekvésűek saját lifttel rendelkeznek (no persze van közösségi felvonó is, egy menet 1 euró), így a vendégek kényelmesen jutnak le a pazarul kifundált és megépített strandokra. Mindezek ellenére Sorrento nem fürdő életéről írta be magát a jelentős turisztikai helyek nagykönyvébe.  A délelőttől, késő estig itt zajló élet, a remek és drága éttermek és kávéházak a világ tehetős turistáit várják tárt kapukkal. 

Caprira a komp - és gyorshajók a Marina Grande azaz Nagy Kikötőbe futnak be. Mi a siklóvasúttal jutottunk fel (és vissza) Capri városába. A felső végállomás teraszáról pazar kilátás nyílik a Vezúvra, a kikötő nyüzsgésére. Kötelezően bebarangoltuk a hegytetői város zeg-zugos utcáit. Ezek érdekessége, a házak alatt futó gyalogos alagutak sora. Tudni érdemes, hogy a 16. században a sziget lakosai gyakran voltak kitéve kalóztámadásoknak, ekkor kezdtek itt, a védelmet nyújtó magasban építkezni. A sziget kevésbé felkapott oldalán a híres Faraglioni sziklákig juthatunk el.  Ez három kőszikla, aki hajóval jár erre, azt a kettő beljebb állót átívelő természetes kőhír alatt viszik át.  Mi a part felőli  tövében tudtunk fürdeni, egy drága ám remek strandon.

Amalfi települést már a Bizánci Birodalom idején is fontos helynek számított. Később, közeledvén az ezredfordulóhoz, hercegi székhelyi rangot kapott.  A Dóm a XI. század óta áll a lépcsősor tetején.   Az együttes érdekessége a templom mellé épült, eredeti állapotában megmaradt harangtorony. A magasra kúszó épületek gazdagságra engednek következtetni. Amalfi 840-ben lett Olaszország első Tengeri Köztársasága. Az itt élők nagy tudással vezették hajóikat, azokat, melyeket maguk készítettek vízi portyáikra. Aki itt jár, és más útjain (Rodosz, Málta) már találkozott a Johannita keresztes lovagok nevével, jó ha tudja, ők e helyen alapították közösségüket, és innen indultak küldetésükre.  A város kikötője elveszítette jelentőségét. 

Positano bájos és nagy múltú település kétszer is a szomszédos Amalfi Köztársasághoz tartozott. Aki Sorrento - Amalfi menetrend szerinti busz felső megállójából sétál lefelé útközben megérinti ennek a városkának a múltja. Viszont Positano megkapó látképét csak egész lentről, a strand előtti térről láthatjuk és érhetjük meg igazán. Úgy mondják, hogy a városka állandó lakosainak száma nem éri el az öt ezret. Aki régi építészeti emlékeket keres, az rossz helyen jár. Mert ez egy valódi halászfalú. Bár mára a legfontosabb bevétele az idegenforgalom. Annak minden illúziót romboló hatásával egyetemben.  Akinek a nagy melegben nincs ereje visszamászni a főúton közlekedő busz állomásáig, egy helyi kis busszal teheti meg ezt az utat.

Ravello felfedezése kötelező!  Aki veszi a fáradságot és eljut ebbe a tipikusan olasz faluba, olyan élményben lesz része, amire nem is számít. A tengerszint felett 300 méterre szállunk ki a buszból.  A csodához jegyet kell váltanunk a Villa Rufoloba. A kassza a normann és szaracén  építészeti jegyeket magán viselő épület előtt van. A belépéskor a látogató  egy olyan épület vendége ahol hajdanán királyok, pápák, gazdag nemesek is megfordultak. Itt járt komponista Wagner, a palota kertje ihlette a Parsifal című operájának komponálásakor. De az igazi élmény akkor érinti meg a látogatót, amikor innen a dombtetőről, Salerno felé tekint. Alatta a mélykék tenger, a fehér pöttyöknek látszó hajókkal, csónakokkal.  Erre felesel a virágok pompája.

Salerno a világhírű Amalfi-partvidék déli kapuja. Mostanában még nem annyira felkapott hely ez, így innen pénztárca kímélő módon lehet innen bejárni a környéket. Például a közeli Paestum  romvárosát és híres templomait. Mi például pont ezért jöttünk ide. Salerno város  megyeszékhely  Campania  régióban, az  azonos nevű öböl partján. A XI. és XII. században itt létesült az első középkori orvosi egyetem, a kora középkor legfontosabb egészségügyi oktatási intézménye, a Schola Medica Salernitana. A turista-kikötő pár lépésnyire van a vasútállomástól. Ettől délre a város modern, északra a történelmi negyede fedezhető fel. Mi a látnivalók közül a Duomo di Salerno bazilikát  és a Giardino della Minerva orvosi füvészkertet mutatjuk be részletesebben. 

Salerno turisztikai attrakciója és a város fő  székesegyháza Külsőleg legszembetűnőbb az 56 m magas, arab-normann stílusú, harang tornya. A székesegyház salernoi Hercegség fővárosa számára épült.  Szent Máténak szentelték, akinek ereklyéi a kriptában találhatók.  Később nápolyi barokk és rokokó stílusban alakították át a dóm belsejét.  A dómot, VII. Gergely pápa szentelte fel 1084-ben. A belső teret egy hajó és két folyosó alkotja. A műalkotások között szerepel két mozaikdíszítésű szószék, és kiemelkedőek Francesco Solimena festményei.  A templom kriptája oszlopokkal tagolt ágyékboltozatos csarnok, 18. századi márványdíszítéssel. Az összes mennyezeti freskó Máté evangéliumának jeleneteit és Salerno történetének néhány epizódját ábrázolják.

Giardino della Minerva egy meglátogatásra érdemes botanikus kert Salerno történelmi központjában. A Minerva Gardent az 1300 évek elején alakították ki ugyan ezen a helyen.  A középkorban oktatási célokat szolgált a Salernoban alapított  első európai orvosi egyetem hallgatói számára.  Ezért  az összes  későbbi európai botanikus kert előfutárának tekintendő. A ma látogatói számára  rekonstruálták az egykori ágyásokat. Megőrizték az oszlopokkal fedett lépcsősort, amely egy fából készült pergolát tart.  Tanulmányozható a kert vízelosztó  rendszere. Csatornák, medencék és szökőkutak segítségével biztosították és biztosítják ma is  a  parcellák vízigényét. A látogató, aki belép a kertbe, meggyőződhet a hasznosság és szépség tökéletes összhangjáról. 

Paestum vasútállomásától egy gyalog megtehető út vezet az UNESCO világörökség részeként jegyzett romvároshoz. Az itt feltárt várost i.e. Poseidonia néven az V. és VI. alapították a görögök. Pár száz évvel később a terület elmocsarasodott, pusztított a malária. Így vált lakhatatlanná. A XVIII. században bukkantak építészeti emlékeire. A  görög és későbbi római időkből fennmaradt műemlékei világhírre tettek szert. Az ősi bazilika Hérának volt szentelve, az egyik legnagyobb görög kőtemplom volt a maga idejében.  Athene  temploma kisebb, de formájában  kiemelkedőbb. A Poszeidon-templom (úgyszintén Hérának szentelt, az akkoriban emelt olimpiai Zeusz -templom építészeti formáját idézi. A látogatás utolsó mozzanata a Múzeum kincseinek felfedezése. 

Cetara az Amalfi-partvidék  az egyik legdélebbi megállója. Salernoból busszal, hajóval közelíthető meg. Ez a település egy régi halászfaluból fejlődött, alakította ki mai arculatát. Mögötte a Falerzio-hegység emeli a látványt. Eredete a középkorra vezethető vissza. Az ókorban a vidék nagyrészt lakatlan volt.  Az első halászfalu a IX. században alakult ki ezen a területen. 1120-ban épült fel a déli, tengerparti oldalát védő fal, amelyet később, a 16. században megerősítettek az alkirályi torony megépítésével. Egykoron, részben az Amalfi Köztársaság, másrészt a salernoi Hercegség uralma alatt éltek itt a lakói. Csak 1861-ben csatoltál az Olasz Királysághoz. Templomában egy akvárium szerű  tárlóban egy egykori utcai életkép ábrázolása látható. 

Az Amalfi-partvidék látványt már az ókorban erre vetődött embereket is csodálattal szemlélték. Hát még a napjaink felfedezői.  Minoriba vagy autóbusszal vagy hajóval juthat el az, aki nem szeretné autóvezető képességeit próbára tenni. Aki üdülési céllal keresi fel ezt a kiváló klímájú  települést, ideális fekvésének köszönhetően jó kiindulópont  lehet ez a  Sorrento-félsziget felfedezéséhez. Minori egy nagy múltú  etrusztkok  vagy görögök által alapított városka. Egykori neve Rheginna Minor volt. Ezt egy közeli folyó neve inspirálhatta.  Minori egy időtlen tengerparti város elragadó hangulatát árasztja, amelyet egyik oldalról a Földközi-tenger, a másikról az Amalfi-part sziklái zárnak le. Úgy tartják, strandja az egyik legjobb a környéken.