Szlovénia 

Szlovénia egy általunk nagyon megszeretett ország. Többször volt alakalmunk élvezni a vendégszeretetét. Azért is áll közel a szívünkhöz, mert picit emlékeztet Ausztriára. Lakosai vendégszeretők, nagy a tisztaság és sok a látnivaló.  Amit nehezményezünk, hogy az egyébként remek autópálya rendszerének használta nem igazán alkalmazkodik az élethez.  E sorok írásakor egy hetes és egy hónapos időtartamra vásárolható meg a jogosultság. Az egyik rövidebb, a másik hosszabb mint amit egy hét éjszakás kint tartózkodás szükségessé tenne. De nyilván így van ez kitalálva. Viszont Magyarországról a végig kiépített autópályán gondtalanul utazhatunk Szlovénia legtávolabbi szegletébe is. Oda, amiben különbözik Ausztriától, a pici de nagyon hangulatos adriai tengerpartjára. A csatolt videókban lényegében igyekeztünk átfogó képet adni mindarról, amit ezen pici de gyönyörű ország kínál a látogatóinak.  Aki előzőleg nem szeretné teljesen elkötelezni magát a programjával, és nem a kiemelt főszezoni időszakokban utazik ide, azoknak javasoljuk, hogy egy egy számukra megtetsző településen keressenek és foglaljanak szállást magunknak. A turisztikai centrumoktól picit távolabb hangulatos apartmanok foglalhatók rövidebb időszakra is. Így aztán pár ilyen megállóval bebarangolhatjuk az összes tájegységét.

Megtapasztaltuk, ezért kijelenthetjük, Szlovénia egy négy évszakos turisztikai desztináció. Az év bármely hónapjában barátságos arcát mutatta nekünk.  Kevés az a hely, amely néhány, emlékezetünkből kitörölhetetlen pillanatképpel ajándékozott meg bennünket.

Útban jövet, menet feltétlenül be kell kóborolni két fontos városát. Az egyik a Dráva parti Maribor.  Ez Szlovénia második legnagyobb települése. Belvárosában sok a műemlék. A főváros Ljubljana. 1991-től viselheti e büszke címet. A Száva folyó nem szeli át a települést, szerényen érinti a határát. Van azonban ennek egy ága, melyet a híres Hármas Hídon lehet átszelni. Ljubljana fölé magasodó várnak magyar vonatkozása is ismert. Aki feljön ide, fentről szemlélheti meg a főváros panorámáját.  Aki Magyarország felől érkezik ide, annak döntenie kell, merre folytatja útját. Az osztrák Villach vagy a tengerpart felé. Egy körúton természetesen, megfelelő sorrendben  mindkét irányt illik bejárni. 

Az első fantasztikus téli élményem az Ausztriához közeli Triglav hegységhez kötődik. Társasággal jártunk az egyik neves síközpontban, Kranjska Gorában. Igaz ekkor Villach irányából léptünk be Szlovéniába, a híres Karavanska alagúton át. No szóval, egy átlagos téli időszak volt, a hegycsúcsok sipkái havasak voltak, a pályákat szépen gondozták. Ennél többet nem is várhatott az ide érkező sportoló. A második este azonban el kezdett esni a hó. Nagy pelyhekben, puhán, halkan. Azonnal hótaposót húztunk és kimentünk élvezni a természet eme ajándékát. Másnap reggelre kisütött a nap. Egy olyan téli panorámával megajándékozva minket, melyeket csak a turisztikai magazinokban láthattunk. 

Másik emlékem egy tavaszi hivatalos utazásomhoz kötődik. Késő délután értünk el a tengerpart térségébe. Portoroz felett nyílt meg számunkra a panoráma. A megállásra alkalmas parkolót virágba borult mandula és almafák szegélyezték. Alattunk a távolba vesző kék víztükör, melyen számtalan apró vitorlás szelte a hullámokat. Mindezt a csodát a lebukni készülő nap vonta be aranysárga árnyalattal. A főváros és a tengerpart között van Postojna. Ott is a cseppkőbarlangok cseppkőbarlangja.  Az utazásunk célja turisztikai programok előkészítése volt. Így a barlang igazgatója szívélyesen invitált minket egy kis ismerkedő túrára. Tudvalévő, Postojna arról híres, hogy a látogatókat egy dízelmozdonnyal vontatott nyitott tetejű vagonokból álló szerelvény viszi be a barlang belsejébe.  Szezon előtt voltunk, látogatók hiányában hárman foglaltunk helyet az egyik kocsiban. És a hatalmas, cseppkövekkel zsúfolt teremben is  magányosan nézhettünk körül.

A Postojnához közeli Predjama sokszor kiesik a látogatók útvonalából. Nagy kár érte. Mert az itt épült és megőrzött egykori lovagvár meglátogatása nagyon izgalmakkal teli programpont.

Beszélnünk kell még Lipicáról. Ide két alkalommal is eljutottunk. A remek szállodában megszállva egy egész délután állt a rendelkezésünkre, hogy  felidézzük a Magyarországon is híres ménes történetét és napjainkban betöltött szerepét. Ezt követően a közeli Triestben komphajóra szálltunk, hogy megkezdjük kalandozásainkat Görögországban.