Andalúzia

Sokat látott és sokat próbált utazókként szinte egy véletlenen múlt csupán, hogy a spanyolországi  Andalúzia felkerült a meglátogatandó célállomásaink  listájára. Kerestünk egy  terrorcselekményektől  és egyéb politikai viharoktól mentes, néhány órás repülőúttal elérhető úti célt. Ahol novemberben még szép az idő, alkalmas csavarogni, hangulatos városokat és tájakat felfedezni. Így került képbe Andalúzia. Egy kicsi késői elhatározásunk  miatt drágább volt a fapados repülőjegy. Ám a németországi Dertour magyarországi képviseletén keresztül sikerült egy elképzeléseinknek megfelelő "repülj és vezess" körutat foglalnunk. Ezt az iroda helyi képviselete, az “Andalucia Autentica” szervezte. Nagyon jó áron, remek minőségben. Köszönet érte!

Körutunk első megállója Granada. Ide a világ értő turistái elsősorban az Alhambra, ott is  Palacidos Nazaries meglátogatásáért vándorolnak. De erről később! Granada Andalúzia 240 ezer lakosú városa. Nyüzsgő utcákkal, terekkel. Érdemes egy sétát tenni az elegáns belvárosában. Melynek a házakkal eltakart Székesegyház a központja. Ennek hátsó homlokzatától indul az a sokszor zsúfolt minibusz, mely az Albacin negyedbe repíti a kényelmes turistákat. Ide naplemente előtt érdemes érkezni, hogy bebarangolva a hangulatos utcákat, tereket, a Mirador de San Nicolas templom előtti térről  megtekintsük a szemközti hegyen fekvő Alhambrát.  Napnyugta után fantasztikus a kivilágított világhírű épületegyüttes látványa.

Az átfogó nevén Alhambra meglátogatására váltott jeggyel több,  hozzá tartozó részbe nyerünk bebocsátást. Az egyik az Alcazaba, mely leginkább a mi citadella szavunk megfelelője. Falai közé Puerta del Vino, magyarul Bor Kapun, tudunk belépni. Ennek a citadellának  a belváros fölé magasodó ormának a csúcsán áll a Kilátó-torony, melyre azért érdemes felkapaszkodni, mert innen nyerünk jó áttekintést Granada urbanisztikai berendezkedéséről. Ha visszasétálunk a kiinduló pontunkhoz, ott áll V. Károly  1526-ban által  építtetett reneszánsz palota. Ennek érdekessége, hogy külső homlokzata négyszög, belső tere ovális formájú. A termeit múzeumok hasznosítják. Mi ezek meglátogatását a Naszridák-paloták időponthoz kötött belépéséhez igazítottuk.

Generalife és Alsó-kertje szintén a megváltott jegyünkkel látogatható. Az érdekes növényekkel teli park mellvédjéről  különleges szögből láthatunk rá az Alhambra további épületeire, köztük a Naszrida-paloták kívülről nem igen különleges épületeire. A kijelölt útvonalon érünk el a Nyári Palotába, a Generalife-be. Amikor áthaladunk ennek a bejáratának számító Patio de la Descabalgamieno épület kapuján, a csoda csak pár lépcső megmászása után vár ránk. A szépen díszített falú, árkádokkal övezett udvarban szertelen szökőkútrendszer fogadja a látogatót. Ez "Víz Csatorna" kertje. Akinek későbbre szól a belépője a Naszridák-palotájába, jól gazdálkodjon az idejével. Nem próbáltuk, hogy a jeggyel később vissza lehet-e térni ide.

Alhambra, Naszrida-paloták azaz a Palacios Nazaries Granada fő látványossága. Nekünk novemberben azonnal sikerült jegyet váltani ide. De minden fórumon azt tanácsolják, főszezonban biztosítjuk helyünket jó előre, mert a világ egyik leglátogatottabb múzeumába naponta mindösszesen 6500 embert engednek be. A séta fő pontjai a Mirtusz-udvar, a Követek terme. Állítólag itt állt a királyok trónja. Az Oroszlános udvaron készül a legtöbb fénykép. A szobor eredeti figurái a már bemutatott palota régészeti kiállításán láthatóak. A látogató csak kapkodja a fejét a falakat és mennyezeteket borító gazdag kő- és cédrusfa lemezek faragásain. Ez a fantasztikus palota együttes a mór királyok megkérdőjelezhetetlenül fenséges öröksége, az uralkodók nekünk szánt üzenete.

Córdoba belvárosa a 330.000 lakosú város történelmi városmagjának az előszobája. Mint szinte mindenfelé Spanyolországban, itt is sok a szépen karbantartott park, ezek főleg a modern negyedek lakóit szolgálják.  A város folyójának  a neve Rio Guadalquivir, de a turisztikai látványosságok  miatt nem kell átkelnünk egyik hídján sem. A belvároson is, az azt körbeölelő főutakról gyalogszerrel érdemes  átvágni. A séta, tempónktól függően tíz-tizenöt perc. Már ezeken az utcákon is érezhetjük a  város fantasztikus atmoszféráját. A főbb látványosságokat nyugat felől egy teljes épségében felújított városfal vigyázza. Ezek valamelyikén belépve a Juderia-ba, azaz az egykori zsidó negyedbe érünk. De ez már a következő epizód története.

Córdoba történelmi negyedének felfedezése legalább egy bő napos program. A mórok 711-ben érkeztek e tájra, hogy az iszlám kultúrával termékenyítsék meg e vidéket és városait. Ezt  az időszakot a kalifátus koraként jegyzi a történelem. A X. században sok zsidó telepedett le itt. A történelmi belváros magja a Juderia, azaz a zsidónegyed. Megközelítően négy évszázadig élhettek itt, ezt követően a keresztények elüldözték őket. A részben városfallal övezett házaikat és utcáikat az UNESCO felvette a világörökségi listájára. Córdoba jelképének számít a Calleja de las Flores, a virágokkal díszített  utca, ahol több étterem is kínálja a helyi ételspecialitásait. Készüljünk arra, hogy főszezonban is turisták csoportjai miatt nehéz a felfedező séta!

Córdoba, Mezquita az iszlám kultúra és az itt működött kalifátus világhírű műemléke. Lényegében ez az a látványosság amiért a világ minden tájáról zarándokolnak ide a turisták. A mórok 785-ben határozták el, hogy ide, a keresztényektől megvásárolt területre egy  egy mecsetet építenek. A z első ütemet további több bővítés követte.   Az épület megközelítően négyzet alapú, kívülről egyáltalán nem is sejteti, hogy milyen fantasztikus élménnyel lepi meg azt, aki a bejáratnál leszurkolja a belépőjegy árát.  A belső tér fő látványossága a téglavörös- tört fehér színre festett, csíkos mintájú oszlopok beláthatatlan sokasága. Ami aztán különlegesség a különlegességben, a keresztények a XVI. században a mecset közepébe egy katedrálist építettek.

Sevilla Spanyolország negyedik legnagyobb városa. Utazásunk egyik különleges állomása. Az utcák, terek, az épületek minket Madridra emlékeztettek. A település ismertségét az 1929-es Ibero-amerikai és az 1992-es világkiállítás öregbítette. Sétánkat a Metropol Parasol modern építészeti remekének megtekintésével kezdtük. Majd véletlenül belecsöppentünk egy fontos vallási ünnepük díszes körmenetébe. Tudtunk a Semana Santa nevű nagyhéten rendezett ünnepükről, november 6-án, megkésve a Todis los Santos azaz a Mindenszentek tiszteletére ünnepeltek a helybéliek.  Sevilla folyója a Rio Guadalquivir, melynek partján áll a város egyik jelképe a Torre del Oro, magyarul az Aranytorony. Sok itt is a szép park, csobogó szökőkutakkal.

Sevilla késő délután is rengeteg élményt kínál. A már említett 1929-es Ibero-amerikai  Kiállításra megrendezése céljából épült a Plaza de Espana. A kétszáz méter átmérőjű gyönyörűen kialakított  teret az egyik oldalról a több szintes palota látványa zárja. A központi szökőkutat egy evezést szolgáló csatorna övezi. Mindennek egyedi különlegessége a kerámia borítású hidak, történelmi képeket ábrázoló  csempékkel díszített padok sokasága. Aki teheti, a naplemente előtti egy-két órában érkezzen ide, mert ekkor mutatja magát ez a csoda igazán. Mielőtt belevetnénk magunkat Sevilla esti forgatagába, látogassunk el a Szépművészeti Múzeumba, mely egy 17. századi kolostorban mutatja be a helyi festőiskola (Zurbarán, Murillo) alkotóinak remekműveit.

Sevilla, központi látványossága a Székesegyház és Giralda. A XV. században elindított építkezés alapgondolata az volt, hogy itt emeljék a magasba földünk leghatalmasabb katedrálisát. Az elhatározást tett követte. A merész építészek keze munkája lenyűgözi a mai kor látogatóját (is!). A főoltár, mely a látogatás csúcspontja, mintegy száz éves munkával nyerte el mai lenyűgöző gazdag formavilágát.  Mára már minden kétséget kizárva bizonyították, mely szerint a templom fő látványossága az a  szarkofág, melybe  Amerika felfedezőjét Colombuszt temették el. Mint több példa is utal arra, hajdanán itt egy mecset állt. A narancsos kert és a 97 méter magas Giralda, az egykori minaret ennek emlékét idézi. Tetejére egy rámpán lehet fel kényelmesen felkapaszkodni.

Ronda városának neve riasztó lehet a számunkra. Miközben ez Andalúzia egyik legcsodálatosabb helye. Különlegességét az adja, hogy házait egy sziklafennsíkra emelték. A két részt a tizennyolcadik században a Puente Nuevo nevű híddal kötötték össze. Ezért a látványért bizony jó néhány lépcsőn kell leereszkednünk, majd visszakapaszkodnunk a La Ciudadba, mely névvel a régi negyedet emlegetik a helybéliek. Ne hagyjuk ki a főteret, a gótikus és reneszánsz stílusban épült templomával, az itt működő városház épületével. Kicsit lejjebb megmaradt városfal maradványról szép a kilátás a fiatalabb városrészre. A tájat a sziklafal peremén futó sétányról szemlélhetjük meg alaposabban. Délben remek éttermek várják a turistákat.

A Plaza del Toros Ronda bikaviadal - arénája. Ezt a helybéliek 1785-ben építették. Körbefutó, két emeletnyi lelátója fedett. Maga a küzdőtér a legnagyobb társai közül. Ma a viadalok rendezését, hol betiltják, hol engedélyezik. Novemberi tartózkodásunk alatt mi egyik városban sem láttunk meghirdetett eseményt. Így aztán  csak elképzelni volt lehetőségünk a spanyol életérzéshez oly szorosan hozzátartozó véres látványosságot. Amihez a múzeumi rész kiállítási tárgyai is szolgáltak  további  információkkal. A corrida, azaz a viadal során két bika ellen küzd három matador, feladatuk a bika feltüzelése. A picador lóhátról lándzsával szúrja meg többször az állatot. Ezt követően a matador szúrja le a bikát. Többnyire ezt sikerül is neki?

El Puerto de Santa Maria lényegében Cádiz előszobája. Sokan a kényelmes  elszállásolási lehetőségek miatt érkeznek ide. Hogy aztán az itt,  az Atlanti Óceánba ömlő Rio Guadalete folyó torkolatából induló katamarán járatokkal jussanak át Cadizba. Ezt az utat mi is megtettük, rövid beszámolót is készítettünk erről. Fedezzük fel ezt a kisvárost is! Mi is így tettünk. Központi katedrálisának érdekességét számunkra a díszes ruhákba öltöztetett szobrok jelentették.    Nos és ne feledkezzünk meg megkóstolni a Sherry nevű italt, melyet itt Vino de Jerez-ként ismernek. A konyakkal erősített bor fontos termőhelye ez a városka. No meg a közeli Jerez de la Frontera. Sok változata ismert, a száraztól az édesig. Egy üveggel a reptéren vásároltunk is magunknak.

Cadiz az Océano Atlántico kihagyhatatlan városkája. Turisztikai fontosságát mutatja, hogy forgalmas kikötője rendszeres  megállója a több emeletes turista hajóknak. Úgy tartják, ez Európa legidősebb városa ez, első telepesei a főniciaiak voltak. Ők Krisztus előtt a XI. században érkeztek e tájra. Az óváros (ahová a vasút is befut) egy félszigeten helyezkedik el. Így mindenhol a tenger látványa fogadja a látogatókat. Katedrálisára a legjobb rálátást is az Óceánt kísérő sétányról élvezhetjük. A Playa de la Caleta nevet viselő strandja a több mint két és fél kilométeres, aranyló homokú strandjával kápráztatja el a víz szerelmeseit. Sajnos a folyamatosan hullámzó  Óceán hőfoka az augusztusi forróságban is csak a 22 Celsius fokosra emelkedik.

Van akinem munkábajárás és másoknak turisztikai élmény

Gibraltár fantáziánkban egy távoli világként szerepel. Aztán Andalúziát járva, egyszer csak itt terem az orrunk előtt. Használjuk ki ezt a lehetőséget, a “Szikla” felfedezésére szánjuk rá egy napot. A belépéshez útlevél szükséges. Mi pár perces sétára, a határ előtti lakótelepen ingyenesen parkoltuk le a bérautónkat. Már a gibraltári oldalon buszra szálltunk. Érdemes retúr jegyet vásárolni, mert ez így jóval olcsóbb megoldás. A határállomásnál a világ legkülönlegesebb, főúttal átvágott repülőtere működik. A CableCarral utazhatunk fel a Sziklára. Vigyázat, a berbermajmok veszélyesek, időnként megtámadják a turistákat. A fantasztikus körpanoráma megéri a vitel- és belépti díjat. A városka minden szeglete az anyaországot idézi.

Ajánlott szálloda