Kefalonia

Kefalonia egy csodálatos görög sziget. Írják és mondják  Kefalliniának is. Egyébként a Jón-szigetek tagja. Területe  781 négyzetkilométer. Földrengés szempontjából ez a kontinensünk egyik legveszélyeztetettebb tagja. A közelmúltban, 1953-ban szinte minden épületét elpusztította. Ez volt a Nagy  Jón Földrengés. De 2014-ben is egy 5.8 erősségű rengés okozott károkat e tájon. Utunk során még lépten nyomon láthatjuk is ezen katasztrófák nyomait. A látogatót fantasztikusan romantikus táj, magas hegyek, fürdésre csábító öblök, valamint a hagyományos vendégbarát görög emberek fogadják. Kefalonia egy zöld sziget, ahol felvonul a mediterránium minden látványossága. Még szeptemberben is, amikor felvételeink készültek.

A sziget fővárosa Argostoli. Mi helyi autóbuszjárattal érkeztünk, mely a központi pályaudvarra fut be. Innen pár lépés csak a lagúna, melynek mesterséges határa a város jelképe is egyben. Ez az egykoron fából épült  Drapano híd, mely 950 méter hosszú. 1812-ben adták át a forgalomnak, azóta kőből 1842-ben újra felépítették, és bizony ma már csak a gyalogosok kelhetnek át rajta.  Hajlatában áll az Obeliszk, mely a britt fennhatóság emlékét idézi. A település fő élő látványossága az álcserepes teknős. Elmondható róluk, hogy hosszuk meghaladja az egy métert, súlyuk 100 kilogramm feletti. A turisták a piac közelében, a halászhajók mellett láthatják a legszebb példányokat. A turisták kedvence a városka, üzletekkel, vendéglőkkel zsúfolt sétálóutcája.

Természetesen nem lehet teljes egy görögországi utazásunk, ha nem látogatunk meg legalább egy kolostort. Szállásunktól mint egy egyóra szép gyalogúton kerestük fel a XIII. században felépített Old Sissia Monastery-t. Azt az épületet, melyet a már említett 53-as földrengés rombolt le. A maradványokat  gondosan ápolják a napjaink szerzetesei, akik új kolostort építettek maguknak a régi közelében. Úgy mondják, hogy egykoron Szűz Mária tiszteletére szentelték e helyet, csak később vált az ortodox hívőké. Az egykoron itt uralkodó velenceiek hatása a mai napig is gyakorolt körmenetek szokása. A sziget védőszentjének nevét viselő Szt. Gerasimos kolostor következő utazásunk egyik felfedezendő célállomása. Sajnos ez az épület is 1992-ben készült el.

A sziget számtalan kitűnő stranddal és az ezek inspirálta üdülőfalvakkal várja a látogatókat. Mi a fővárostól délre, a nyugati oldalon található Lourdasban foglaltuk le a sok-sok szálláshelyünk közül kiemelkedő kilátással büszkélkedő apartmanunkat. Ittlétünk alatt a tenger reggel kevésbé, délután erősebben hullámzott. Így aki csendes víztükröt keres, vagy máshol foglaljon szállást magának, vagy számoljon azzal, hogy fel kell kerekednie új fürdőhelyek felfedezésének érdekében. Mi több ideális stranddal is találkoztunk, főleg Agrostolitól északra, melyek rövid sétával is elérhetők. Lourdas egyébként csendes település. Főleg a parton remek éttermekkel és kávéházakkal teszik emlékezetessé az itt eltöltött napokat.

Kefalonián sok bejegyzés alapján nagyon drágán kínálják a fakultatív kirándulásokat. Miután nem béreltünk autót, úgy döntöttünk, hogy jelentkezünk Vangelis kapitány egyik útjára. A 2017-ben vízre bocsátott Niriis egy 200 főt is befogadni képes, 28 méter hosszú hajó. Két 900 lóerős motorja és stabilizációs berendezése a legkorszerűbbnek számít, itt az Jón-tengeren mindenképp. Úti célunk az a Sami nevű település volt, ahol a sziget népszerűsítéséhez sokat hozzáadó "Corelli kapitány mandolinja" című filmet forgatták 2001-ben, Nicolas Cage és Penélope Cruz főszereplésével. Sok építészeti emléket ne keressen a látogató, hiszen a főbb helyszíneket a település mellett felépített díszletváros szolgáltatta. De azért jó érzés, hogy mi is itt járhattunk!

Argostolitól egy kényelmes 3/4 órás sétával érhető el a Fanari világító torony, mely természetesen szintén a földrengést követően épült újjá. Ez köszönti a beérkező kompokat. Ennek szomszédságában látogatható a Kathavorhes, azaz a Víznyelő. Melynek érdekessége, hogy az itt a föld, jobban mondva a sziget alá bújó tengervíz két hetet utazva, a túloldalon, a Sami közelében látogatható Melisani-barlagtónál lássa meg újra a napvilágot. Erre a csodás utazásra 1963-ban egy kutató jött rá, amikor megfestette az eltűnő vizet a Víznyelőnél. Ma a tó turisztikai látványosság. A szigettúra egyik kötelezően megnézendő eleme. Ezt a két látnivaló csak most ez a videó hozza egymáshoz közel, hiszen meglátogatásuk két más-más kirándulásunkhoz kapcsolódik.

Fiskardo (nevét mint sok más nevet, ki hogyan, ki másként írja) Kefalonia északi települése. Egy városka, amit csodák-csodájára elkerült az 1953-as Nagy Jón Földrengés. Ezért a hangulatos öböl bemutatja a napjaink látogatójának, milyen is volt a sziget építészete a tragédiát megelőzően. Fiskardo a gazdagok által “megszállt” kikötő. Ezért az itt működő vendéglők, kávéházak igen csak drága áraikat tudják eredményesen érvényesíteni. Pár lépésre a parttól működik egy remek pékség, ahol baráti árakon csillapíthatjuk éhségünket, szomjunkat. Ha végig sétálunk a korzón, elérünk az egykori római kori temetőhöz, melyet érdemes a programunkba beilleszteni. Közvetlen közelében van Fiskardo pici, ám annál csábítóbb pici strandja. 

Az egy hetes látogatásunk programjai közül, időhiány miatt, majdnem kimaradt a számunkra legnagyobb élményt nyújtó Assos városka meglátogatása. Argosiból távolsági menetrend szerint közlekedő járattal (egy átszállással) jutottunk el ide. Ami alkalmat teremtett arra, hogy megcsodáljuk a nyugati part látványosságait, köztük a Myrtos-öblöt. Melynek strandját (itt is készültek jelenetek a Corelli kapitány mandolinja című filmhez) sokan dicsérik, sokan szidják. No de Assos. Azt tájékoztatásokból ismertük, hogy a Fellegvárba nem érdemes felkapaszkodni. Így mi bejártuk a bájos utcácskákat, fürödtünk a két belvárosi strand egyikén. Ahol a kis busz leparkolt, ott még több romos és eladó ház emlékeztet az egykori természeti katasztrófára. Mementó ez a javából!