Olaszország

Utazni Rómába,  ünnep az utazások ünnepnapjai  között is. Bátran ajánljuk az utat gépkocsival. Budapesttől picivel több a leküzdendő táv 1200 kilométernél. Van aki ezt egy szuszra vezeti le, de ha nem rohanunk, érdemes egy megállót beiktatnunk. Rómába megítélésünk szerint persze csak akkor érdemes elautózni, ha a városlátogatás egy északi, vagy déli körút része. A navigációs berendezés megléte tájékozódásunk fontos kelléke. Hiszen Rómában elég a forgalomra figyelni., így aztán elkél a segítség. Fontos dolog, hogy olyan szállodát válasszunk, melyhez garantáltan tartozik garázs, mert ennek hiánya pokollá teheti az autós életét. Jó megoldásnak tűnhet, aki a római Szent István házban foglal (jó előre) szobát. www.szih-roma.com  Itt minden vendéget nagy szeretettel fogadnak, tiszták a szobák, jó a reggeli. A nagy kertben van parkolási lehetőség, így aztán a közvetlen autóbusz járatokkal, ha nem is rövid utazással, de bejuthatunk a város centrumába. Mi két, legutóbbi utazásunk alkalmával a Termini pályaudvar közvetlen környékén foglaltunk szállodai szobát. Nem bántuk meg. Az alacsonyabb kategóriás hotelek szobái ugyan parányiak, de tiszták, a saját fürdőszobák is kifogástalanok voltak. E városrész tele van szállodával. Tehát aki igényli, talál magasabb kategóriás hotelt is. A közeli főpályaudvarra érkezik a vonat a Fiumicino repülőtérről, és innen és a kisebb, főleg fapadosok által használt Ciampino légikikötőkből is ide jönnek a közvetlen különjárati autóbuszok.  A Ciampino a városhoz közelebb van, innen és ide meglepően gyors volt a transzferünk. A taxik oldalán fix árral hirdetik a reptéri utakat, értelemszerűen a Ciampino viszonylat az olcsóbb. Négy személy esetén már nem sokkal kevesebb, mint a négy buszjegy ára. Ezek megvásárlása a helyszínem olcsóbb mint elővételben, és akkor meg van az az előnyünk, hogy választhatunk a busztársaságok között is. Rómában mostanában sok kritika éri a tömegközlekedést. Ezt mi is megtapasztaltuk. A járműveket az utasok tűrőképességének a végső határáig töltik fel. Ezért azokra sokat kell a megállókban várakozni. van, hogy több metrót, buszt is el kell engedni, anélkül, hogy felszállhatnánk azokra. A főpolgármester a bírálatokra azt ígérte a minap, sok új autóbuszt állítanak forgalomba a közeljövőbe. Meg kétszáz szemetes alkalmazottat, akik  megtisztítják a kosztól a város utcáit. Így legyen! Akinek rövid az ideje, azoknak érdemes a hop on, hop off  járatok valamelyikére jegyet váltani. Van egy, két, három napos bérlet. Azonban azt tanácsoljuk, a tolakodó szórólap osztogató emberektől gyűjtsük be a társaságok ajánlatait. Alapos áttanulmányozás után válasszuk ki ami útirányban, a meglátogatott helyek tekintetében, és árukban megfelel. De őszintén ehhez azt is hozzá kell tenni, hogy a végállomásaikon láttunk olyan buszra váró tömeget, hogy attól elmegy a potenciális utas kedve az egésztől. Aki valamilyen múzeumokba szóló kedvezményre jogosító igazolvánnyal rendelkezik,  azoknak érdemes közlekedési bérletet vásárolni. Van egy, három napos és egy hetes is. Ennek az a nagy előnye, hogy a legkisebb távolságra (ha jön a busz) érdemes felszállni. Így kímélhetjük egyre fogyatkozó energiánkat. Szerezzünk egy ingyenes közlekedési térképet. Ez nekünk csak a harmadik napunkon sikerült. Aki kicsit is jártas a tömegközlekedés rejtelmeinek a megfejtésében, az nagyon rövid idő alatt tisztába jöhet a járatok logikájával. Mi kihasználva a bérleteinket, no nem csúcsidőben, de szoktunk céltalanul is csavarogni, bejárva egy izgalmasabb buszos útvonalat. Ez a mi Hop on, hop off megoldásunk. Pompás szórakozás. Ha tehát elértünk Rómába, van egy elfogadható szállásunk, megváltottuk a menetjegyünket, akkor következik a programjaink megtervezése. A legfontosabbakról szólunk videós oldalunkon, bővebben pedig az  Online Útikönyvek - Róma oldalon. Aki nem ismeri a várost mint a tenyerét, annak egy “igazi” utcanév mutatós térkép megvásárlása kötelező. Persze csak annak, aki nem az okos telefonjának térkép applikációjával tájékozódik. Sokan bolyonganak Róma utcáin - terein, mereven bámulva a mobiljuk képernyőjét. Én is úgy hallottam a rádióban, gyorsan ki is próbáltam az ingyenes “Here” nevű applikációt, mely névnek csak magyarul más a jelentése. Ez egy off line térkép, tehát nem kell hozzá internet kapcsolat. Jól működik, megszerettem. Ajánlom másoknak is.   Rómában nagyon vastagon fog a vendéglősök ceruzája. Az utóbbi években, más országokkal összehasonlítva is igencsak felmentek az árak. A szállodákhoz közeli Termini pályaudvaron számtalan presszó kínál elfogadható árú reggelit. De az emeleti önkiszolgáló éttermet is kipróbáltuk. Igazán jóízű ételeket kaptunk, és nem is zsebeltek ki minket. Apropó, zsebesek. Róma híres a zsebtolvajairól. akik valószínűleg nem is rómaiak. Nekem a metrón, a mozgólépcsőn egy mögöttem csókolózó fiatal pár férfi tagja kezdett kotorászni a zsebemben. Nem sok sikerrel. A kijáratnál visszanézve,  megálltak, és zavarukban egy térképet kezdtek nézegetni. Jó trükk ez, mert a meglopott, ide már nem tud visszamenni a tolvajhoz! A sikeres akciókról sokat olvashatunk bizonyos honlapokon. Főleg néhány Terminiről induló és oda érkező, állandóan zsúfolt járat hirhedt ilyen szempontból. Tehát előzzük meg a bajt, legyünk nagyon óvatosak. A felsorolt negatívumok egyáltalán nem vegyék el a kedvüket, hogy ellátogassanak Európa egyik, ha nem a legizgalmasabb városába. Akik a körutazás megszervezése mellett döntenek, oldalainkon számtalan jó ötlettel találkozhatnak. Sorolhatom: északon Velence, Verona, a Dolomitok vidéke. Szerelmünk  Toscana. Ahol a jellegzetes képeslapok fotóinak látványa csak ősszel köszön úgy ránk. Elámultunk Elba szigetétől. Szeptemberben már olcsóbbak az itteni árak. Aztán Campania. Pompei emlékei, Amalfi, Positano, no és a szigetek királynéja Capri. A kilencvenes évek elején jártunk Szicíliában is. Sajnos akkor még nem készítettünk videós tudósításokat. De terveinkben szerepel, hogy visszatérünk erre a szigetre, és kameránkkal térképezzük fel pompás tájait. Olaszországban egyre többen beszélnek angolul, főleg ott, ahol a helybéliek találkoznak a turistákkal. De aki beszéli a nyelvüket, annak jó igazán!

Élményekkel telve visszaérkezünk otthonunkba, kiömlesztjük kézitáskánkból a temérdek elkattintgatott filmtekercset, a felvételekkel teletömött videokazettákat, melyek arra hivatottak, hogy segítsenek feleleveníteni a látottakat, az átélt kalandokat. A hivatásos utazó aztán a számítógép képernyője előtt  próbálja szavakba önteni azt, amit sokszor talán elmondani nem is lehet. Mégis megpróbálkozik, de megpróbálkoznak ezzel sokan, hogy továbbadják mindazt,  amivel több és gazdagabb lett az életük. Az útirajzok írása, bizony évszázados hagyomány! Ahogy minden életünkben, úgy a fotós és videós technikai is roham sebesen fejlődik változik. Az 2002-2004 között készült felvételek rögzítési módja már a múlt ködébe vész. A perforált filmszalagot, az egyre töpörödő videós mágneses tekercsek helyét átvették a parányi memória kártyák. Szerencsére a turisztikai forgószínpadon szereplő tájak és városok arculata változik ugyan, de lakói igyekszenek minden fontos emléket átmenteni a mának és a jövőnek. Most a világ egyik legszebb és leggazdagabb vidékére, Észak - Olaszország néhány olyan pontjára kalauzolom el Önt, kedves Nézőm, amiről én  egy bíráló megjegyzést  sem hallottam még életemben. A könyvespolcomon gyerekkorom óta őrzök egy könyvet, mely a nagy sikerű Világjárók sorozatának olyan darabja, amit lomtalanításkor nem vittem el az antikváriushoz. Az írója Benedek István, aki a múlt század harmincas éveiben az Alpokban kerékpáron kalandozó két magyar hegymászó fiatalember történetét meséli el. Ebben az útleírásban szerepel maga az író is, aki harmadikként, mint kényelmes autós, éli meg a sok-sok izgalmas, a fiúkkal közös kalandot. A több nyarat is átívelő epizódok sora talán izgalmasabb mint egy írói fantázia által szült regény. Nekünk az ötvenes - hatvanas években ezek az írások adták meg a világ bebarangolásának lehetőségét. Hiszen akkor nem is álmodhattunk arról, hogy eljön az az idő amikor ha kedvünk támad, és van egy kis pénzünk is hozzá, nekivághatunk, hogy felfedezzük Európát. És lám, ott állhattam a regényben is szereplő Garda tó,  eredetiben láttam a könyv megsárgult lapjáról  rám tekintő Malcesinét. Bejártam - ugyan nem kerékpáron- a könyv hőseinek útját, nyomukba szegődtem Veronában,  vaporettóztam a Canale Granden Velencében. És ha nem is gyalogszerrel mint ők,  de feljutottam a Marmoláda gleccsere. A Dolomitokban, mint egy gyerekkori visszatérő álom vártam, hogy a kanyargó hegyi úton tolja felfelé a kerékpárját a Kisember és az Öreg. Mindeközben Benedek István egy oldtimer autón megelőzi őket, és kiinteget a volánja mellől. Jó utat kíván nekik is és nekem is, az új évezred utazójának. Észak-Olaszország megunhatatlan. Egy idő után úgy hiányzik mint egy falatka csokoládé! Kívánósak leszünk. Természetesen ha volna ilyen, akkor sem lenne érdemes (és lehetetlenség is ez a vágy)  egyszerre bejárnunk minden fontos városát, táját. Ezért a mi gyakorlatunk az, hogy hat - tíz napos utazásokat szervezünk Olaszországba. Ha tehetjük magunk, magunknak. Vagy olyan utazásszervezőt választunk, ahol megvásároljuk az alapvető dolgokat, repülőjegyet, szállást. De innentől kezdve magunk tervezzük és bonyolítjuk az adott térség felfedezését. Persze ehhez kell valamilyen pici helyismeret. Megváltani és FŐLEG lepecsételni a vonat- és buszjegyet, megtalálni a legjobb és megfizethető éttermeket és kávéházakat.  De így szabadok vagyunk, oda megyünk és addig maradunk, amíg kedvünk telik erre. Ezen olasz oldalon látható, merre barangoltunk Olaszországban. Persze, amikor még nem volt digitális videó és fotós technikánk, jártunk például Szicíliában. Capo di Orlando volt a városka, ahol laktunk. Például ennek a szigetnek a bemutatása várat magára. De aki szeretne ötleteket kapni a számunkra is legfontosabb olasz látnivalókról, nos, számára is van már bőséges kínálat az anyagaink között. Sokszor voltunk autóval, de legjobban a repülős utazás a kényelmes megoldás a számunkra. A fapadosokkal ez legtöbbször olcsóbban megoldható. Nem beszélve a teljesen előzmények nélkül megérkező büntetésekről. Mindet az osztrákok leptek meg egy tetemes bírsággal, mert állítólag pár kilométerrel gyorsabban mentem egy autópályán. Ezt sem ellenőrizni, sem vitatni nem tudom. Fizettünk! Abban a reményben, hogy minden osztrák is fizetett. Mert minket mindenki megelőzött, mi senkit. Azt tapasztaltuk, hogy a pályaudvarok a városok centrumában találhatóak. A helyi vasúti közlekedés nem drága, nincs stressz, drága parkolási költségek. Akik így utaznak, azoknak azt javasoljuk, találjanak olyan szálláshelyet, mely a reptéri busz városi végállomása és a vasútállomás (rendszerint ez egy és ugyanaz a pont) közelében van. És akkor autótulajdonosok és autó nélküliek egyaránt gond nélkül szervezhetik meg olasz kirándulásaikat. Olaszország egy nem olcsó desztináció! De kis odafigyeléssel nagyon kedvező áron is ki lehet hozni egy-egy felfedező túrát, kirándulást. Mi is ezeket az elveinek követjük. És ha tehetjük, vissza- és visszatérünk örök szerelmünkhöz Itáliához. 

E csodálatos városba 1987-ben jutottam el először. Főiskolai professzorom, később atyai barátom Hegedűs Géza író javasolta az olaszországi körutamat. Azt monda: “Péter! Már bebarangoltad szinte az egész világot. És még nem jártál Itáliában! Itt az ideje, hogy pótold ezt a hiányosságot!” Így került sor, hogy egy mai szemmel nagyon kedvezményes árú autóbuszos körút első állomásaként futottunk be a Piazza Roma nevű térre. Ahonnan már a híres Canal Grande-n vaporettóval hajóztunk tovább a szálláshelyünk felé. Akkor tanultam meg, hogy az egyes számú járatra kell ülni, mert ez mindenhol kiköt, így aztán van módunk páholyból csodálni Velence pompáját. Első utamat számos követte, ezekről szólnak beszámolóim.

Velence! Legyen tél vagy nyár, a vaporetto  utasaival a fedélzetén, ahogy a dal is mondja, pöfögve úszik a Canale Grande felé. Ez itt a cölöpökre épült csoda-városnak még csak az előszobája. Aki a szárazföld felől érkezik busszal, gépkocsival vagy vonattal, ezen a vízi úton,  legtöbbször ezen közlekedési eszközzel éri el célállomását. A vaporetto olyan itt Velencében  mint máshol a villamos. Csakhogy ezen és a vízi taxikon kívül itt mással nemigen lehet jönni - menni. Valahol olvastam egyszer, hogy a turista  ne üljön gyors, hanem a mindenhol kikötő járatra. Hiszen itt a megállók közötti rutin átkelés is felér egy városnézéssel. A föld legszebb díszletei között hajókázik az aki  a Szent Márk tér felé igyekszik. Velence az Alpok gleccserei által ide görgetett és itt leülepedett hordalékokból kialakult lagúnák partjain, az azokat övező szigetekre épült. Születése mintegy másfél évezrede kezdődött. A mai szóhasználattal   élve, menekülttábor volt itt, abból is a legjava. Nagyot ugorva, a X. századba, e területen már virágzik a Velencei Köztársaság. Hatalmát, kultúráját kiterjeszti az Adria térségére, hogy aztán gyarmatainak számát messzi vidékeken is egyre gyarapítsa. Ez a gazdagság hatott Velence fejlődésére. Irdatlan mennyiségű fenyő, tölgy és cédrus facölöpre sorra épültek a csodálatos és gazdagon díszített,  kőből épült paloták. A város életét a Nagytanács irányította. A köreikből választották a  Tízek Tanácsát.  Jelvényük, nem véletlenül, a ruhájukon is viselt nagy X volt. Köpenyüket széttárva jelezték, hogy ők Velence igazi, szó szerint élet - halál urai. Ajtó nem maradt zárva, titok nem maradt titok előttük. Az ellenszegülők sokszor fizettek tudatlanságukért életükkel, főleg ha nem jártak nagy hatalmú uraik kedvében. Ekkorra az egykori első számú vezetők és a dogék hatalma is szertefoszlott. Nem éltek szabadon a város nemesei sem! Számukra és a doge számára is a Tanács engedélye nélkül tilos volt elhagyni Velencét. Hát nézzük, milyen is e gyönyörű, cölöpökre épült csoda!  Kihaltnak soha nem mondható Velence, hiszen itt tényleg tizenkét hónapos a turista szezon. Télen kevesebb a látogató,akkor kényelmesen sétálhatunk, nézelődhetünk. Kivétel ez alól a híres velencei karnevál.  Máskor a tülekedés a Rialtón  kizárt, a gondolák is ponyva alatt várják a jobb időt és a szerelmes párokat.  Sok étterem és kávéház zárva, ami üzemel, ott is kevesebb a vendég. Bátran tehetünk hosszabb sétákat, hiszen most nem gátol ebben a nyári perzselő  hőség. A korai szürkületben a gazdag kínálatú és nem olcsó üzletek kirakatai még szebben csillognak. A közeli Murano - sziget  üveg műremekei, az elmúlt és jövendő karneválokra figyelmeztető festett maszkok is, most csak ránk mosolyognak. Tavasztól őszig viszont nagy a tömeg. A turistákat látogatásuktól még a legnagyobb kánikula sem riasztja. Velencét nagyon veszélyezteti a tenger vízszintjének emelkedése. Évente többször is elárasztja utcát és tereit a csatornák vize. Hatalmas összefogással épülő gátak rendszere szeretné megőrizni a várost az utókor számára.Időközben elkészült a gát, és úgy néz ki, nem fektettek bele olyan sok pénzt. Velence pusztulása időben kitolható, de meg nem akadályozható. Az ide megállíthatatlanul áradó turisták özönét egy új módszerrel, belépti díj megfizettetésével próbálják csökkenteni. Kérdés, hogy a jelenleg tervezett pár Eurós díj visszatart-e bárkit is, hogy felfedezze ezt a  tengerre épült csodát. Azzal szeretnék ösztönözni a turistákat, hogy ne egy napos programul legyen Velence. Amennyiben itt foglalnak belvárosi szállást, úgy nem kell megfizetni a belépő díját.  A legújabb határozat pedig kitiltja, hogy a hatalmas tengerjárók Velence szívében kössenek ki. Ezzel is csökkenteni szeretnék a hullámok által generált eróziót.  Nekem még sikerült egy távoli országba utazva megörökíteni azt a látványt, amit egy tengerjáró hajó fedélzetéről láthat a kíváncsi utas. Ezt meg is mutatom a “Viszlát Venice” című ide csatolt videóban. Velence pazar turisztikai látványosság, miközben évszázadok óta festőművészek múzsájaként kelleti magát. Pár magyar neves festőművészről nekem is módomban állt egy filmet forgatni. Íme: A fenti művészeti témájú filmben nyilatkozó művészek teljesen új szemszögből beszélnek Velencéről. Azután, hogy elkészülte után újra eljutott “Az én Velencém”-be teljesen új szemszögből láttam viszont azokat az ismert motívumokat, melyekkel előzőleg fapados turistaként, később gyakorló filmkészítőként fedeztem fel magamnak. Velence egy álom, mely álomból nem jó felébredni.

Időközben elkészült a gát, és úgy néz ki, nem fektettek bele olyan sok pénzt. Velence pusztulása időben kitolható, de meg nem akadályozható. Az ide megállíthatatlanul áradó turisták özönét egy új módszerrel, belépti díj megfizettetésével próbálják csökkenteni. Kérdés, hogy a jelenleg tervezett pár Eurós díj visszatart-e bárkit is, hogy felfedezze ezt a  tengerre épült csodát. Azzal szeretnék ösztönözni a turistákat, hogy ne egy napos programul legyen Velence. Amennyiben itt foglalnak belvárosi szállást, úgy nem kell megfizetni a belépő díját.  A legújabb határozat pedig kitiltja, hogy a hatalmas tengerjárók Velence szívében kössenek ki. Ezzel is csökkenteni szeretnék a hullámok által generált eróziót.  Nekem még sikerült egy távoli országba utazva megörökíteni azt a látványt, amit egy tengerjáró hajó fedélzetéről láthat a kíváncsi utas. Ezt meg is mutatom a “Viszlát Venice” című ide csatolt videóban. Velence pazar turisztikai látványosság, miközben évszázadok óta festőművészek múzsájaként kelleti magát. Pár magyar neves festőművészről nekem is módomban állt egy filmet forgatni. Íme:

A fenti művészeti témájú filmben nyilatkozó művészek teljesen új szemszögből beszélnek Velencéről. Azután, hogy elkészülte után újra eljutott “Az én Velencém”-be teljesen új szemszögből láttam viszont azokat az ismert motívumokat, melyekkel előzőleg fapados turistaként, később gyakorló filmkészítőként fedeztem fel magamnak. Velence egy álom, mely álomból nem jó felébredni.

Olaszországban nagyon divatos egy falusi turizmus, azaz Agriturismo keretén belül működő szálláshelyen eltölteni az éjszakáinkat. Most ebben a hasábban részletesebben bemutatjuk, milyen is egy ilyen, árfekvésében általánosnak mondható komplexum. A hely neve Fattoria Castigliochio, koordinátái azoknak, akik kedvet kapnának ide utazni: 43°45’0.96” és 11°25’ 3.53”  Budapesttől Firenze irányába kell autóznunk. Ez megközelítően ezer kilométeres utat jelent. Aki idő bővében van, annak érdemes az utazást megszakítani. Például Velence környékén, és akár már többször is jártak ebben a csoda világban, érdemes Fusina kikötőjénél parkolni, és onnan aztán a Vaporettoval behajózni a Szt. Mark térre. Mi volt, hogy hajnalban tettük meg ezt az oda vissza utat, a bezárt éttermek és kávéházak alkalmazottaival térve vissza a szárazföldre. Mi Velencétől letértünk a sztrádáról és a tengerparti főúton haladtunk  Ravenna irányába. Nem ezért mert itt ingyenes az autózás, hanem felfedeztük ezt a különleges tájat. Közte a Po-folyó deltáját. Bologna felé kanyarodva tértünk vissza megint a fizetős sztrádára. Lefoglalt szállásunk nagyon közel volt Firenzéhez. Így oda többször is bementünk. De itt várt ránk Toscana összes csodája, melyekről az ezen az oldalon bemutatott videóink szólnak. A kihagyhatatlan látványosságok: Arezzo, Pisa, Lucca, Siena, Volterra. Útközben pedig a fantasztikus, szívet gyönyörködtető táj, a világhírű borokat termű szőlőbirtokokkal. Persze ez csak egy szűk válogatás. Nyári időszakban az utazókat várja a tengerpart számtalan strandja. De ide nem a fürdőzésért érdemes eljönni. Budapesttől Firenze irányába kell autóznunk. Ez megközelítően ezer kilométeres utat jelent. Aki idő bővében van, annak érdemes az utazást megszakítani. Például Velence környékén, és akár már többször is jártak ebben a csoda világban, érdemes Fusina kikötőjénél parkolni, és onnan aztán a Vaporettoval behajózni a Szt. Mark térre. Mi volt, hogy hajnalban tettük meg ezt az oda vissza utat, a bezárt éttermek és kávéházak alkalmazottaival térve vissza a szárazföldre. Mi Velencétől letértünk a sztrádáról és a tengerparti főúton haladtunk  Ravenna irányába. Nem ezért mert itt ingyenes az autózás, hanem felfedeztük ezt a különleges tájat. Közte a Po-folyó deltáját. Bologna felé kanyarodva tértünk vissza megint a fizetős sztrádára. Lefoglalt szállásunk nagyon közel volt Firenzéhez. Így oda többször is bementünk. De itt várt ránk Toscana összes csodája, melyekről az ezen az oldalon bemutatott videóink szólnak. A kihagyhatatlan látványosságok: Arezzo,   Pisa, Lucca, Siena, Volterra. Útközben pedig a fantasztikus, szívet gyönyörködtető táj, a világhírű borokat termű szőlőbirtokokkal. Persze ez csak egy szűk válogatás. Nyári időszakban az utazókat várja a tengerpart számtalan strandja. De ide nem a fürdőzésért érdemes eljönni. A kalandozásokhoz pedig az ideális időjárás az tavasz vagy az ősz. Időnkbe nem fért bele, hogy mindenhol tiszteletünket tehessük, ezért tervezzük a mihamarabbi visszatérést. tehessük, ezért tervezzük a mihamarabbi visszatérést.

Elba szigete nem az a hely, ahová gyakran szoktak autóval utazni a magyarok. Minket elsősorban az inspirált erre a kalandra, hogy az egyik neves benzinkút hálózat kedvezményes kuponjával foglalhattunk itt egy kiváló szállodát. A kedvezmény lényege pedig abból állt, hogy a félpanziót ajándékba adták. A szállodának tágas kertje, úszómedencéje és saját tengeri partszakasza is a rendelkezésünkre állt. De természetesen mi nem ezért érkeztünk ide. Aki nem felfedező típus, annak kár idáig törnie magát, hiszen hazánkhoz közelebb is találunk fantasztikus célállomásokat. Az előre elképzelt hét éjszakás terminusunk észrevétlenül elszaladt. Mivel azt tudtuk, hogy évente nem fogunk Elbára járni, ezért még egy kis hosszabbítást szerveztünk magunknak. Többször elhaladtunk egy remek lehetőséget kínáló szálloda előtt. A Calla di Molla jó választásnak bizonyult. Elbának van egy pici repülőtere. Megnéztük, Ausztriából jönnek ide kisebb menetrend szerinti járatok. Az tetszett nagyon, hogy minden van itt, ami nagy testvéreinél. Csak kicsi a váróterem, a csomagfeladó szalag. Ottjártunkkor, pont indult az aznapi gép. Elba szigetét szárazföldön Pionbino kikötőjéig kell megközelíteni. Ez kb. 1200 kilométer. Mi ezt az utat oda is és vissza is egy-egy rövid éjszakai megállóval tettük meg. Pionbinotól és vissza mennek a kompok a sziget fővárosába Portoferraioba, és innen. Szezon vége volt, így nem volt előre foglalt jegyünk. De visszafelé már tanácsosnak láttuk megvenni azt. A komphajóút kellemesen rövid.

Később

Puglia, Dél-Olaszország fontos városa. Tartózkodási helyünk és csillagtúra szerűen bonyolított kirándulásaink induló és érkezési pontja. Bariba (jelenleg) a WizzAir heti három járatot működtet. Ez az autóval vagy autóval és komppal rendkívüli messzi desztináció légi úton egy egyórás és tíz perces könnyű repüléssel megközelíthető. Aki tervezi útjához a repülőjegy megvásárlását, nagyon jól teszi ha használja a Google Flights  ingyenes szolgáltatását, mely remekül mutatja a jegy árának alakulását. Bari repülőtere nagyon közel van a város centrumához. Van a 16-os menetrend szerint közlekedő autóbusz, melyre 1 Euró egy jegy. Igaz ritkán közlekedik. Van egy non stop repülőtéri busz 4 Euróért számolnak egy utat. És a pár perces sétával elérhető vonat, melyre 5 Euróért szállhatunk fel. Mindegyik közlekedési eszköz a központi vasútállomás közvetlen környékére viszi az utasokat. Mi, és ezt ajánljuk másoknak is, a vasútállomáshoz közeli B&B MELO nevű szálláshelyet választottuk. Ez egy remek és kedvező árú lehetőség azoknak, akik nem a luxus megoldások hívei. Kedvesek a tulajdonosok, az előtérben ingyenes kávé- és tea főzési lehetőség. Közelben remek reggeliző helyekkel.  Mi tehát innen indultunk felfedező útjainkra. Felhívom arra a figyelmet, hogy a Főpályaudvarnak is otthont adó térre további három másik vasúttársaság szerelvényei érkeznek. A Train Italy és reptéri járat egész héten, ám a két másik magán társaság vasárnaponként nem indítja a szerelvényeit. Ezt a programok tervezéséhez bizony nem árt figyelembe venni. Materába (az óvárosba egy mikrobusz szállítja a turistákat, jegyet az állomás bisztrójában lehet olcsóbban megvenni) és Alberobelloba hétköznapokon és szombaton látogassunk el. Viszont Ostuni egy napra tervezhető Polignano a Mare bejárásával. Ehhez az egyik vasúti utunkat meg kell szakítani. Trani északi irányban futó vonattal érhető el. Míg Matera bebarangolás egész héten betervezhető. A jegyek megfizethető árúak. Arra kell készülni, hogy Bari főpályaudvarán van jegypénztár, aki nem akar bíbelődni az automatákkal, érdemes minden jegyet ott megváltani. Mi használtuk az automatákat, minimális angol nyelvismeret szükséges a művelethez. Jó hír, kezeli az érintő kártyákat is. Tehát mindenkinek javasoljuk, nem béreljen autót. Sok a dugó az utakon, és mindenhol drága és macerás a parkolás.  Az a tapasztalatunk, mely megerősít minden előzetes információt, hogy Puglia jelentősen olcsóbb mint Olaszország északi része. Úgy tapasztaltuk, hogy az árak kb. 30%-kal kedvezőbbek mint amerre jártunk a közelmúltban. Ez vonatkozik a szállás árakra is. Puglia egy kirándulási célponttal felkeresendő hely. Amerre jártunk, kiválónak mutatkozó strandokkal nem találkoztunk. Igaz nem is kerestük ezeket. Tehát ilyen tapasztalatainkról beszámolni nem áll módomban. Mi öt éjszakát töltöttünk Bariban, a csatolt videókon bemutatott programjainkat kényelmesen tudtuk lebonyolítani. Megítélésünk szerint (találkoztunk ilyen honfitársainkkal is) ennél rövidebb időre nem érdemes Pugliában látogatni. Persze aki teheti, azok számára a hét éjszakás program a legideálisabb választás lehet. Például aki még egyáltalán nem járt Rómában, annak egy 4+4 órás vonatúttal ez is megadatik. Összegezve: Pugliában tett hat napos utazásunk azon feledhetetlen élményei közé sorolandó, mely pénztárcánkat is megkímélte.

Az oldal fejlesztés alatt! Várható további anyagok 2024-ben készülnek.