Svédország

Lund egy tipikus északi város. Lélekszáma mintegy 90.000 fő. Ami igazán híressé teszi, az az egyeteme. A Campus hatalmas, az itt tanulók száma harmincezer. A régebbi épületek vörös téglás falaival állítanak emléket a múltnak. Az újabb tömbök már nem hagyománytisztelők. Mint például az Ideon, Svédország első tudományos parkja, melyet a város legjelentősebb ipari cégei építtetek. Az egyetemi város mára szinte körbefogja Lundot, melynek centrumában áll az egyetem igazgatási központja. E településen igazán barátságban él együtt a  motorizáció a kerékpárosok tömegével. A honos közlekedési mód környezet- és pénztárcakímélő megoldás. Tavasztól őszig aki csak teheti ezzel indul munkába, vagy épp a vasútállomásra.

A Székesegyház, az egész térség egyik leghíresebb épülete. A már messziről is figyelemfelhívó, két tornyú templom román stílusban, mintegy ezer esztendővel ezelőtt épült. A templom fő látványossága a Csillagászati Óra, melyet mindentudó német mesterek a középkorban álmodtak és valósítottak meg. Bonyolult szerkezet lévén, beszámol az égitestek pillanatnyi állásáról, jelzi a rohanó időt. Napjában többször, muzsikaszóra, gyönyörű faragott szobrok pompás felvonulása örvendezteti meg a látogatót. A Székesegyház altemploma igazi kuriózum a kuriózumban! Ki leszáll ide a mélybe, valóban úgy érezheti, hogy évszázadokat vándorol vissza a múltba. A fantasztikus oszlopcsarnok az itt eltemetett hírességek fölé emel síremléket.

Lund  egyik igazi büszkesége a Kulturális Központ. A mi szóhasználatunkban inkább nevezném skanzennek, hiszen itt újraépítették,  megőrizték építészeti emlékeiknek legszebb darabjait. Például a Székesegyház feltűnő ellenpontjaként azt a gyönyörű fakazettás templomot, melyre minden műértő elismerően csettintene. A hangulatos utcákat évszázados épületek szegélyezik. Belépve egyikükbe, másikukba, ránk köszön a múlt. A tehetősebb polgár házában elképzelhetjük, hogyan is élhettek az emberek azokban az években, amikor ez a vidék még a dánok fennhatósága alatt múlatta az időt.  A központtól távolodva, a  kifelé nyújtózkodó kerületekben a modern svéd építészet néhány szép példájára csodálkozhat rá a messziről jött látogató.

A világítótornyok születése évezredekre nyúlik vissza, és kötelezően a tengerpartján állnak. Persze vannak olyanok is, melyeket kisebb - nagyobb szigetekre, vagy cölöpökre állítva a tengerben építettek fel. Minél messzebb üzemeltetik azokat a szárazföldtől, annál bonyolultabb az áramellátása, a karbantartása. Mindeközben érdemes megemlíteni, hogy bár ezen létesítmények szolgáltatása nélkülözhetetlen a hajózás fenntartásához, ma már nemigen építenek a régiekhez hasonló szép tornyokat. Itt is a funkció a fontos, az az elsődleges! De a svédek becsületére legyen mondva, a műemléki világítótornyok minden pillanatban a közfigyelem középpontjában állnak. Lebontásuknak már csak a gondolata is bűn, méghozzá nem is a csekély bűnök egyike. 

Gasztronómiai kalandozásra hívom Önöket. A ház asszonya elsőnek egy rakott burgonya készítéséhez fog. Krumplit hámoz és szeletel, ezt a hőálló tálba helyezi  sózva,  rétegesen. Közé egy sor vöröshagyma szelet kerül, a kompozíció tetejére pedig tejszínből, tejből készült, fokhagymával ízesített öntet és azt gazdagító reszelt sajt. Így helyezi az ételt a hő keverős  sütőbe, ahol mintegy háromnegyed órán át párolódik és pirul. Vendéglátónk a  halszeleteket kevés margarinnal bekent alufóliára helyezi és petrezselyemmel  ízesíti. Így tartja meg és emeli ki igazán a finom ízeket. E tájon nem terem meg a szőlő ezért a svédek import borokat isznak. Ha már válogathatnak a világ leghíresebb termésiből, azok legjavát választják. Nekik van igazuk!

A tavasz első pillanataiban a szépszámmal kiépített kikötőkben megpezsdül az élet. A kemény tél után a tulajdonosok vízre teszik vitorlásaikat, motoros jachtjaikat. Ez a hobby nem egy olcsó szórakozás, itt különösen nem. Mégis sok svéd büszkén áldoz e passzióra.  A vízen feltűnnek az első megszállottak, dacolva az időről időre felerősödő széllel, áztató esőkkel.  A kikötői kocsmák varázsához hozzá tudjuk képzelni, hogy munkanapokon esténként miként népesedik be a terem a vízről megtért halászokkal. Akik egy - egy sör mellett számolnak be a napi zsákmányról, jövendölik a másnapi esélyeket és az időjárást.  A vizek munkásai idehozzák a sós tengeri levegő, a kifogott halak és az azokkal keveredő pipafüst máshol soha nem érezhető illatát.

Öland szigetén a nap és a szél a jellemző. Kalmar városa, messze köszönő váránál kelhetünk át a 1972-ben épült, a tengeri szorost átívelő, hét kilométeres   hídon. Öland 140 kilométer hosszú, átlagosan 20 kilométer széles balti tengeri  sziget. A területet,  úgy valahol a közép tájon, osztották  észak és dél Ölandra.  A szigeten  a nyarak melegek a telek enyhék. A helybéliek  számára természetes az a jelenség is, ha nyáron a tájat minden előzmény nélkül beborítja a köd. Hogy aztán ahogy jött, úgy szálljon tova a tenger felé. Szépek a homokos plázsok,  érdekes a kősivatag ahová a  hatalmas viharok vetették és vetik ki ezeket az előzőleg már formásra darabolt köveket. A különleges formájúra faragott vízparti sziklákat se az elmúlt hetekben alakította az időjárás ilyenre.

Öland a világörökség része, hiszen itt található az a meghatározhatatlan korú kőkerítés rendszer mely szalad szerte szét,  a szélrózsa minden irányába. A sziget déli részén az időszámításunk 800-as éveitől itt élt vikingekre egy hajó alaprajzát formáló egykori temetőjük emlékeztet. A szárazföld szerény megélhetést nyújtott az egykoron itt élt helybélieknek. Kiket aztán a jobb remény indított a tengerekre. Bátorságuknak, harciasságuknak hamar híre ment, hogy aztán rettegjenek tőlük egészen a francia partokig. Módszerük az volt, hogy a rejtett  öblökből támadtak a védtelen hajókra. Ezért a nevüket is az öböllakók szóból eredezteti  az utókor. Virágkoruk úgy az 1050-es évekig tartott, hogy emléküket ezen kőtömbök őrizzék az idők végtelenségéig.

Száz évvel ezelőtt kétezer körüli volt a mára néhány százra megcsappant az ölandi szélmalmok száma. A hagyományos építmények mára turista attrakcióvá alakultak. Második állomásunk a Himmelsberga Ölands Museum. Itt a  bemutatottak meggyőznek bennünket, hogy Öland egy lépéssel sem kullogott a közép európai életnívó mögött.  Igazi élménnyé akkor válik egy ilyen múzeum meglátogatása, ha néhány pillanatra képzeletünkben fel tudjuk idézni az egykoron itt éltek alakját. A látott épületek és a meglátogatott belső tereket fantáziánk segítségével töltjük meg élettel. Ahogy a múlt évezred utolsó évszázadaiban generációk generációkat váltva bánkódtak és örültek mindannak amit számukra életük nyújtott.

A sziget déli pontján áll a Lange Jahn azaz a Hosszú János nevű világítótorony. Megépítetését a közeli Szent János kápolna bánta. Mert bizony III. Gusztáv király annak kőzetéből emeltetett ezt az általa hasznosabbnak vélt tornyot. Mindez 1785-ben történt. A déli párjának meglátogatásáért az északi csücsökbe kell elutaznunk. Itt magasodik a Lange Erik, amely persze amúgy megközelítően tíz méterrel alacsonyabbra sikerült e versenyben első helyezést elért társánál. Öland szigete madárparadicsom. A tavaszi és őszi madárvonulások idején aki igazi ornitológusnak tarja magát az megfordul itt. A hivatásos és amatőr madármegfigyelők, a birdwactherek  nem kímélik magukat. A dermesztő hajnalok már kint érik őket a tengerparton.